A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-12-02 / 49. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Fister Magda: A TEJFOLYAM SODRÁBAN Mórocz Mária: KÖNNYÜ-E FIATALNAK LENNI? Keszeli Ferenc: LŐRINCZ ZSUZSA KÉPEIRŐL Ozsvald Árpád: CSOKONAI ORVOSA Benyák Mária: AZ OROSZ VÁROSOK ANYJA Szénási György: TALÁLJUK MEG A TALÁLMÁNYOKAT Címlapunkon D. Havran felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Krát S. Klára Terjeszti a Posta Hiríapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz : PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és ievélkézbesítö. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Dr. ZOLLER MIHÁLY, a Lévai (Levice) JNB osztályvezetőhelyettese, a Csemadok Lévai Alapszervezetének titkára — Délután, mielőtt hozzád jöttem, a szőlőhegyen voltam. Gyönyörű idő volt, valósággal tobzódott az ősz Fantasztikus kilátás nyílt a város egy részére, de tovább is, a Garam mentére, szülőföldedre. Én ma újból átéltem az otthonhoz, a hazai tájhoz való kötődés nagy élményét. A beszélgetés ott lett volna igazán „közegben", mindazonáltal első kérdésem bevallottan ebből az élményből fakad. Én a Garam mentén még mindig csak vendég vagyok, te itthon vagy. Beszélj a gyökereidről. — Egyszerű munkáscsaládból származom, olyanból, ahol a kalendárium és a biblia volt a „könyv" a családban. Azóta a könyvtáram megszaporodott — több ezerre tehető köteteim száma. Persze, az utóbbi időben nagyon meg kell gondolnom, melyik könyvet vehetem meg — gazdasági okokból. Ilyenkor fáj a szivem. — Szüleimnek sokat köszönhetek, hagytak menni a magam útján, s lehetőségeik szerint maximálisan támogattak. Meghatározó élmény számomra a Garam-part, Garamszentgyörgy — szülőfalum, a gyerekkor. Az iskolában Jónás Ilonkára emlékszem tisztelettel, aki számomra máig a pedagógusideál megtestesítője. Talán az ő hatására lettem csehszlovákiai magyar tanító. De ugyanilyen ember- és jellemformáló volt a drága nagymamám, akitől csodálatosabb embert én még nem láttam a földön. A 84 éves életerős asszony sok tekintetben a példaképem. — Hasonlóan tisztelem a húgomat, akit nagyon rendes embernek tartok, ö egyébként a nagyölvedi óvoda igazgatónője; továbbá Újváry Lászlót, aki első igazgatóm volt — még mint diáknak — s akivel újra összehozott a sors Léván, s együtt dolgozunk a színjátszó csoportban. Rendkívüli egyéniség, sok ember tanulhatna tőle. — Ne szakítsuk meg a sort Családod? — 1972-ben nősültem, feleségem szintén a jnb-n dolgozik. Nem könnyű az a tömérdek Csemadok-munka. De vállalja ezt az életformát, csak ritkán zsörtölődik. — Életem másik értelme — a Csemadokmunka mellett — gyerekeim jövője. Van egy 16 és fél éves lányom, Viktória, a losonci magyar óvónőképző harmadik diákja. Nagy örömömre szívesen mond verset és prózát, már alapiskolás korában az első osztálytól kezdve mindig a járás első 3 helyezettje között volt, minden évben. Azóta háromszor jutott el az országos seregszemlére, egyszer különdíjat is nyert Juvan Sesztalov vogul költő versével, A kő énekével. Tavaly Bella István Hármasoltár Illyés Gyulának című versét mondta, jövőre, mert már készülünk. Szilágyi Domokos Vörösmarty apokrifje kerül sorra. Rendes, kedves lány. sok örömem telik benne. — A fiam most nyolcadik osztályos, Szabolcs a neve. Tehetséggyanús, örök bajkeverő, igazi fiútípus. Szeretném, ha igényessége arányba kerülne a tehetségével. Most ez a fő célom és feladatom. Egyébként már hetedikes korában 136-ot dekázott fociban. — Évek óta a Csemadok Lévai Alapszervezetének titkára vagy, a tevékenység egyik motorja. — Ha abból indulok ki, hogy az emberi személyiséget három összetevő mozgatja, az értelmi érzelmi és ösztönélet rugói, akkor egyre inkább érzem, hogy — Illyés Gyulával — „Amit a gondolat tisztáz, az érzéseket az még nem teszi rendbe". Ezért veszek részt főiskolás korom óta immár 20 éve a Csemadok-mozgalomban. A Csemadok küldetése inkább tanítóskodásom idején kezdett tudatosulni nálam, s bekapcsolódtam előbb a nagyölvedi szervezet munkájába, ott egy ideig — amíg munkám és életkörülményeim el nem szólítottak Ölvedről — az alapszervezet elnöke is voltam. Irodalmi színpadot csináltunk az akkor megjelent Jelenlét c. antológia alapján. A Bartók-centenáriumra Elindultam szép hazámból címmel műsoros estet adtunk, melyben az iskolások és az asszonykórus Bartók- és Kodály-gyűjtéseket énekelt, elhangzott Nagy László Bartók és a ragadozók c. verse és a Concerto egy tétele is. Zsúfolásig megtelt a művelődési ház. — Felejthetetlenül szép kilenc évet töltöttem Ölveden, fociztam is, játékosedzö voltam, népművelő, könyvtáros, sakkcsapatot hoztam össze, asztalitenisz-csapatot, játszottam is mindben, szavalóim közül minden évben eljutottak az országos fesztiválra (Duna Menti Tavasz, Jókai Napok). Tanítani imádtam. Mindig magamban kerestem a hibát, ha eredménytelen vagy kevésbé sikeres volt az óra. Állítom ma is, a csehszlovákiai magyar pedagógusnak égnie kell, különben nincs értelme az egésznek. — A lévai alapszervezetben 1982 óta dolgozom, 1985 óta az alapszervezet titkáraként. Aki ebben a mozgalomban dolgozik, tudja, mennyi még a tennivaló. Léván — örömmel mondhatom —konjunktúra van. A taglétszám az utolsó öt évben csaknem megduplázódott, rendezvényeink száma évente 50—60. Hét szakcsoportunk működik, fellendülőben a tánccsoport, a klubmozgalom, a citerazenekar, tartja az országos színvonalat a színjátszó csoport, néhány szakcsoportunk stagnál. Nagy érdeklődéssel olvastam Gál Sándor írását a Hét 38. számában, amely A szülőföld elkötelezettje címmel jelent meg dr. Gyimesi Györgyről, akit én személyesen nem ismerek, csak írásaiból. Gondolataival, felfogásával messzemenőkig egyetértek a szervezeti demokrácia erősítését, a hiányosságok feltárását, a káderképzés problémáit illetően. Jó tudni és érezni, hogy Töketerebesen és Léván is mennyire hasonlóan vélekedünk. — Visszatérve az alapszervezetünkre: a vélemények ütköztetése nálunk nem újdonság. Persze, konfliktusok nélkül ez nem megy, de végül is — az ügy érdekében — megegyezünk. — Munkád, munkahelyed? — 1982 óta a Lévai JNB-on dolgozom, az alap- közép- és főiskolások elhelyezése a fő feladatom. Érdekes, némelykor fárasztó munka. 1987. január 1 -tői az osztályvezető-helyettes tisztét is betöltőm. Munkámat igyekszem lelkiismeretesen, lehetőleg tökéletesen végezni. Maximalista vagyok. — A minap az egyik Garam menti faluban hallottam: amikor a Zoller Miska edzett minket... — Volt, amikor első számú hobbim a sport volt, elsősorban a foci. 23 éves koromig aktívan fociztam, ma is versenyszerűen asztaliteniszezem. Évtizedek óta a Népsport előfizetője vagyok, még ma is végigolvasom, a mai információdömpingben, a tekeeredményeket is. Csodálatos élmény volt az olimpia, amelynek kapcsán számomra is az egyik fő tanulság, hogy meg kell emelni a jó pedagógusok fizetését. Érvényesüljön már végre — ne csak szavakban — a teljesítményelv. — Látom ÉS-t is olvasol... — Hogyne. A személyiség természetesen változik, és most, 40 felé (jövőre leszek ennyi), egyre inkább az olvasás lesz — újra — az első számú hobbim. Életemet és gondolkodásmódomat rendkívül sokban meghatározta Bibó István, Hankiss Elemér és Liska Tibor olvasata. De ugyanilyen szellemi gyönyörűség az ÉS politikai és irodalmi hetilap sok cikke. Persze, ha arra az ominózus lakatlan szigetre kerülnék, két könyvet vinnék magammal: Saint-Exupéry Kis hercegét és Szilágyi Domokos kötetét. Persze, jó lenne egy Téka-kazettát is becsempészni, vagy esetleg Mozart Jupiter szimfóniáját... — A színjátszó együttes oszlopos tagja vagy, egyik dramaturgja. Tavaly, a Jókai Napokon, színészi díjjal jutalmazott a zsűri. E témában mit terveztek? — 1982-ben kapcsolódtam be Léván a színjátszásba, azóta sok szép szerepet játszottam el az alapszervezet színjátszó együttesében. A Tóték Őrnagya, Sütő Lutherje és az idén Görgey Nuszbaumja szép perceket okozott — remélem nemcsak nekem, hanem a közönségnek is. Az idén Újváry Lászlóval zsánerváltáson spekulálunk, már dolgozunk a dramaturgián, de hadd legyen ez meglepetés. S remélhetőleg kellemes hiszen az utóbbi öt évben mindig eljutottunk a Jókai Napokra, ami számunkra mindig megtiszteltetés. A Csemadok-munka, a színjátszás, a pedagógiai gyakorlat során is mindig ezt a Veres Péter-i elvet vallottam: „Tanítani tanítóskodás nélkül, gyönyörködtetés és gondolkodás útján." CSÁKY PÁL 2
