A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-11-18 / 47. szám
Versailles — légi felvételről Kellemes légiét és szerencsés leszállás után Marseille színes forgatagába érkeztünk. Szállodánk kényelmes. Éttermében a francia izekkel, környezetében pedig az utcákkal, terekkel ismerkedünk. Mindenütt nyüzsgő élet folyik — talán kereskedik mindenki?! A két óriási kikötő és a vasút is ontják a temérdek árut meg az utasokat. A környék terjedelmét a Notre Dame de la Garde-székesegyház magaslatából érzékeltük: kéklö tenger felett a forradalom hősi városa, odalenn kikötött és mozgó hajók sokasága s a közeli szigetek fehérlő alakja nagyszerű látvány, különleges panoráma! Az értékes múzeumi látogatások mellett külön időt szenteltünk LE CORBUSIER „Napsugár városának" megtekintésére (Cité radieuse lakótömb), melyben 337 lakás, több üzlet, teaszalon, vendéglő, gyógyszertár és fodrászat van, a tetőtérben pedig a kilátópihenön kívül helyet kapott a kerékpározó felület, a bölcsőde és az óvoda. Szerkezeteiben tartós épület. Külső megjelenésében a modern architektúrát képviseli. Alkotójára, a világhírű építőművészre tisztelettel emlékezik mind az öt földrész, mivel művei a legtöbb nagyvárosban megtalálhatók. Útitervünk szerint két kirándulást eszközöltünk Marseilleböl. If várának megtekintése közben szinte lejátszódott előttünk Monte Cristo történetének néhány mozzanata. Távozó hajónk fedélzetéről meghatottan tekintettünk vissza a regényhös Edmond Dantes és Faria abbé rabságának színhelyére. Marseille — Notre-Damr de la Garde Marseille — a régi kikötőben Meglátogattuk a közeli Arles nevezetességeit is. Láttuk a monumentális római amfiteátrumot, arénát és a színház romjait, a múzeumban tárolt etruszk, gall s római emlékeket, a román templomot és a gondozott temetőt. A képtárban Vincent Van Gogh képeire leltünk. A hányatott életű festőművész életének egy része ugyanis Arles városhoz kötődik. Búcsút mondtunk a tengernek s északi irányban Avignonba folytattuk utunkat. Középkori fal övezi a papák egykori ottho-Párizs — a Carrousel téri Diadalív nát. Bejártuk a paloták termeit s a templomokat. Értékes képek, szobrok, síremlékek, könyvek és kódexek gyűjteménye található bennük. A pápai palota tágas udvarában évenként szinházfesztivált rendeznek a franciák. Következő pihenőnk St. Etienne, a kerékpáriparáról nevezetes város volt. Hosszú sugárútján mindenképpen nagy a forgalom. A Művészetek Palotájában sok a műalkotás. Bemutatják a kerékpárgyűjteményt is. Ezután a francia kerámiaipar fellegvárában, Neversben szálltunk meg. Múzeuma értékes fajansz készítményeket tár a látogatók elé. Ahol a Loire folyó Nantes felé nyugatra tér, a hegyeket sík vidék váltja fel. Megpillantottunk még Glen városnál egy szép várkastélyt, s autóbuszunk végleg a fővárost vette célba! A turistának Párizs jelenti a „Mindent". Eredetiben láthatja mindazt, amit eleddig filmen látott belőle, vagy az irodalomban olvashatott róla. Ami itt a letűnt századok alatt megtörtént — tán a Bastille-t kivéve — mindent műemléképület, szobor, tér vagy utcanév idéz. Mire és kikre gondoljunk hát a Diadalív alatt, vagy a Champs-Elisées egy-egy preszszójában ? A forradalom nagyjaira. Napóleon dicsőségére, Waterloora, Verdunra vagy csupán a történelmet formáló Párizsra? Közben Ady lépteit véltük hallani a járókelők nyomában, Robespierre és Marat kiáltását a forgatag zajában, de kerestük Matisse, Corot, Monet alakját is a vásznat bontó montparnasse-i festőben, aki mellett Edith R af éneke hangzott a magnóból:... Padam, padam, padam............... Programunk szerint először a Louvre-t kerestük fel. A Tuileriák kertjével s a Concord térrel együtt szép és terjedelmes Szajna-parti városrészt alkot. A múzeumi galériákban hat évezred művészetét felölelő gyűjtemény százezernyi műkincse található. Megcsodáltuk a Ramszesz-szarkofágot s egyéb régészeti leleteket, a koronaékszereket, Mona Lisát s megannyi híres festményt, a Milói Vénuszt s a Rodin-szobrokat, kívül pedig a Győzelmi Diadalívet s a Luxori Obeliszket. Az Invalidusok Épülete régebben katonakórház volt, ma hadimúzeum. A katedrálisban Napóleon sírhelyénél is jártunk, a közelben pedig megtekintettük az Unesco-palotát, a Katonaiskolát és a Szajna partján emelt világhírű Eiffel-tornyot. Nem hagytuk ki a montmartre-i sétát sem (Moulin Rouge, Pigalle) s a Montparnasse-on láttuk Balzac szobrát, a pályaudvar melletti felhőkarcolót, megfigyeltük a szabadtéren palettázó festőket, Chagall, Picasso és Braque utódait. Tárlatukból két színes kőnyomatot választottunk. A Luxembourg-park szomszédságában elértük a Sorbonne környékét — a Cité Universitaire épületeit, illetve a Pantheont, melynek homlokzatán 22 korinthoszi oszlop szépsége dicsőíti az épület alkotóit. Belsejében államfők, hadvezérek, a tudomány, az irodalom és az egyház nagyjai — Rousseau, Victor Hugo, Diderot, Voltaire, Zola — aluszszák örök álmukat. Áhítattal, néma csendben jártuk be a kegyelet eme templomát! Végre sor került a Notre Dame-székesegyház megtekintésére is, bár a városnézés során néhányszor már láttuk távoli sziluettjét. Vezetőnk a következőképpen mutatta be az épületóriást: építése 170 évig tartott, boltozatait „csak" 75 nagyméretű pillér hordja. Külső és belső megjelenésében a francia gótika és Párizs egyik leghíresebb épülete. Befogadóképessége 9 000 fö. Harangjának mély hangja a 13 tonnás palást és az ötmázsás nyelv ütközéséből adódik. A két csonkatorony külön jellegzetességnek számit. Helyi érdekű villamosvonaton jutottunk el Versailles-ba. Királyi kastély, sétányok, terek, sok ezer virág, díszfa és cserje, szökőkutak, szobrok, nagyméretű domborműves vázák, díszlépcsők és füves terület a francia parképítés remekműve. Le Vau és Manzart korabeli építészek tervei váltak valóra minden francia és az egész világ örömére. KURUCZ NÁNDOR Fotó: a szerző (1) és archívum 17