A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-11-18 / 47. szám
Katarina Witt többszörös olimpia-, világ- és európabajnok rekordértékű szerződést kötött a Holiday on Ice jégrevűvel. A revű európai turnéja során néhány hét leforgása alatt a jég királynője többször fellép a revü műsorában, s mindezért 3,78 millió dollár gázsit kap. A képen balról Jutta Müller az edző, középütt Katarina Witt és jobbról a Holiday on Ice igazgatója, Skee Goodhart. Sokat töprenghetnénk, mire rájönnénk — vagy nem jönnénk rá —, hogy vajon mit ábrázol a kép. Elárulom hát: ez Leonardo da Vinci 500 évvel ezelőtt szerkesztett repülőmodelljének kicsinyített, de hiteles mása. Eredetileg a szárnyak fesztávolsága 11 méter volt. Mi lett volna, ha ... Ez nem egy óriási szem, hanem egy mini óra, amely ráadásul ingaóra. A mikrocsodák világában ugye már alig vannak csodák ... KÖNYV Jászi Oszkár könyvéről Új sorozatot indított a Gondolat Könyvkiadó Közös dolgaink címmel, amely a magyar és a szomszéd népek irodalmának, történetének, kultúrájának vizsgálatával kívánja elősegíteni egymás jobb megismerését. Ebben a sorozatban jelent meg Jászi Oszkár A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés című művének rövidített újrakiadása is. Amint azt a válogató Litván György előszavában leszögezi, hézagpótló műről van szó, amely már megjelenésekor, 1912-ben, az első világháború kitörése előtt is, a kölcsönös bizalmatlanság és magasra csapott soviniszta hangulat közepette egyedülálló kísérlet volt, hogy tárgyilagosan, elfogultság nélkül próbálja meg bemutatni a kialakult helyzetet, feltárva annak történelmi előzményeit. A bevezető tanulmány írója megjegyzi, hogy a könyv már „megjelenésekor mindenekelőtt gesztusnak, tettnek számított erőteljes, el nem bagatellizálható, meggyőzően komoly hangú és mégis provokatív hatású kiállásnak az uralkodó magyar nemzetiségi felfogás és a hivatalos nemzetiségi politika ellen, az egyenjogúsítás nagy eszméje mellett.” A korabeli kritika és a közvélemény ellenségesen fogadta a művet, a Horthy- és Rákosi-korszakban szintén elutasították, s a mai társadalomtudomány — ha egyáltalán ismeri — sem merít belőle. Amint azt Litván György bevezetőjében kifejti, az egész eredeti mű a mai olvasónak kissé fárasztó olvasmány lenne, ezért csak a legfőbb, legnagyobb érdeklődést kiváltható magyar vonatkozású részeit közli, tisztában lévén a rövidítés veszedelmeivel. Ily módon az eredeti szövegnek főleg azok a részei maradtak meg, amik a modern nemzeti államok kialakulásával, a nemzeti kérdés és az asszimiláció témakörével, annak törvényszerűségeivel foglalkoznak. A válogatásban szerepel még a magyarországi nemzetiségi törekvések fő irányainak és a velük szemben alkalmazott politikának a bemutatása is. Ezután rátér a magyarországi nemzetiségi kérdés korabeli állapotának vizsgálatára, a nemzetiségi sérelmek és követelések ismertetésére és a magyarosítás problémakörére. Ennek a kérdésnek a megítélésében egyértelműen a beolvasztás ellen, az elnyomott nemzetiségek mellett foglal állást. A mű válogatója Jászi eredeti jegyzeteit meghagyva azokat szerkesztői jegyzetekkel egészítette ki. Tenczel István HANGVERSENY Modern zene A Zenei Ünnepségek keretében, a zárónapon, október 13-án került sor a Szlovák Filharmónia Moyzes-termében a hangversenysorozat egyik legizgalmasabb eseményére, a budapesti 180-as csoport és a Szlovák Madrigálisták közös föllépésére. Két szempontból volt különösen izgalmas ez az akció. Egyrészt azért, mett a 180-as csoport valóban a legavantgardabb zenei törekvéseket szólaltatja meg, európai, sőt világmércével mérve is (mi sem bizonyíthatja ezt jobban, mint néhány éve megjelent nagylemezük, melyen Reich és Rzewski-müveket mutatnak be, elsőként Közép-Európában). Másrészt pedig azért, mert a hangverseny keretében szlovák ősbemutató hangzott el, mégpedig az ifjú, mindössze huszonhat éves Peter Martinček majd egyórás oratóriuma, a Memento. Ha meggondoljuk, hogy századvégünk egyre bonyolultabb, immár kibernetikus ismereteket követelő zenei világában a huszonévesek mindössze néhány perces etűdöket mernek írni, akkor valóban bámulatra méltó teljesítmény Martinček oratóriuma. Csak arra gondolhatunk, mire lesz képes ez az ember tíz-tizenöt év múlva, ha ma már ilyen fegyverzetben lép a közönség elé (ráadásul nem is ez az első bemutatkozása, egy éve már szerepelt a nyilvánosság előtt, a Fučík-ihlette „Riport az akasztófa tövéből" című alkotása). Nos, mit mondhatunk még a különben ugyancsak meglepő, oratóriumokban szokatlan témát, az ún. „narkó-problémát" fölvető Mementóról ? Ami az előnye, az a hátránya is. A túlságos nagy lélegzet. Bármennyire remek részletekkel van tele, az ifjú szerző nem bírja mindenütt szusszal. S ilyenkor jönnek««a romantikus-didaktikus ballasztok és a már elsütögetett, túlságosan ismerős patronok. Ez esetben is csak az elkoptatott közhelyet mondhatjuk: kevesebb több lett volna. Különösképpen világossá lett ez a műsor második felének fényében. Itt ugyanis a 180-as csoport alkotóinak, Melis Lászlónak, Soós Andrásnak és Szemző Tibornak a hipermodern produkciói hangzottak el (nem szólva a ráadásként elhangzott Reich-műröl, a „Zene fadarabokra" című minimal musicslágerről) s ezek fényében túlságosan is kihangsúlyozódott, hány évvel, sőt évtizeddel korábbi hangon szólalt meg a Memento. Ám ez egyáltalán nem rossz, sőt: egy 26 esztendős, gyakorlatilag a pályája kezdetén álló muzsikus aligha remélhet többet, mint utolérni s netán megelőzni kortársait. (cselényi) Royal Liverpool Philharmonic Orchestra Liverpool, e messze híres kikötőváros a szigetország egyik patinás zenekarát mondhatja magáénak — patrónusa maga a királynő —, mely kereken másfél százados múltra tekinthet vissza, s melynek élén minden időben jeles karmesteregyéniségek állottak. A hosszú sorból csak találomra ragadjunk ki néhány nevet: Max Bruch, Sir Henry Wood, Sr Thomas Beecham, Sir Malcolm Sargent stb. Immár második éve Libor Pešek áll az élükön, s amint azt a hallottak bizonyítják, a dirigens és a zenekar között ideálisan kiegyensúlyozott összhang uralkodik. Pešek az a karmestertípus, akinél az érzelmi komponens és a racionális ésszerűség ideális „frigyre lépett", miközben a zenekar hangzásvilágát mindenkor a mű és szerzője szolgálatába tudja állítani. Ezt tapasztaltuk a BHS keretében rendezett felejthetetlen hangversenyen is, mikor a zenekar, főleg vonóskarának érdemeként,, tömören zamatos, aszúsűrű, barnába hajló aranyos hangzása pompás összhangban állt a megszólaltatott müvek stílusával és érzelmi tartalmával. Műsorukat az újkori angol zene nagy alakja, Benjamin Britten — az idén lett volna 75 éves — első színpadi művének, a Peter Grimes című operának négy zenekari közjátékával kezdték, majd két drámai fűtöttségű, d-mollban íródott mű, Brahms Op. 15-ös első zongoraversenye, majd Dvorák Op. 70-es hetedik szimfóniája következett, melyek közül az utóbbit szerzője egyenesen London felkérésére komponált és első előadása saját vezényletével ott is hangzott el. HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK A művel való azonosulás folyamata, egy mű lelkületének megérzése ritkán válik ilyen valóságos élménnyé, mint amilyenné azt a Brahms versenymű megszólaltatója — az 1970-es moszkvai Csajkovszkij verseny győztese — John Lili varázsolta. 1973 márciusában már járt nálunk és történetesen ugyancsak ezt a Brahms szerzeményt játszotta. Elevenen emlékszem akkori pompás előadására is, de egyenesen lélegzetelállító döbbenetét kelt az a kiérlelt megszóltatás, a mű lelkének legrejtettebb bugyrába való behatolás, az a ráérzés Brahms szemérmes férfilírájára, mellyel Lili ma a művet tolmácsolja. Nehéz ezt pz elementáris élményt szavakban megfogalmazni, ezt csak átélni lehet. Ezen a zimankós vasárnapi estén pedig John Lili és a Libor Pešek vezényelte liverpooli zenekar a Vigadót zsúfolásig meg töltő közönséget ehhez tényleg hozzásegí tette Varga József HANGLEMEZ Orrom krumpli, hajam kóc Gyerekeknek — gyerekekről, felnőttekről, mesehősökről szól Eszményi Viktória és a 100 Folk Celsius új nagylemeze, melyet nemcsak a fő címzettek, hanem anyukák, apukák, nagymamák, nagypapák egyaránt szívesen hallgatnak. Az ok: vidám, fülbemászó country muzsika, s az egyszerű, könnyen érthető, egyértelmű szövegek. Gyerekekhez szólni, a gyerekek figyelmét lekötni nem könnyű, ugyanakkor nagyon felelősségteljes feladat, mert nem mindegy, hogy a fiatal lelkek belső énje mitől lesz gazdagabb, esetleg mitől ferdül el. Az Orrom krumpli, hajam kóc az egyik olyan gyermeklemez, mely akár példaként is állhat a többi, hasonló műfajt képviselő, vagy képviselni óhajtó zenekar előtt. Kitűnő öszszeállításáért a PEPITA szerkesztőség munkatársait illeti az elismerés, s nem utolsósorban a lemezt készítő együttest és szólistát, hiszen ma még elég kevesen mernek belefogni ennyire felelősségteljes „munkába”. Gondolom, tisztában voltak feladatukkal és képességeikkel, hiszen már lehet fogalmuk a gyerekek igényeiről. Korábban már volt hasonló jellegű próbálkozásuk a Paff, a bűvös sárkány, illetve a Nagy ho-ho-ho-horgász című produkcióikkal, melyek akárcsak ez a lemez is, elsöprő sikert hozott a 100 Folk Celsiusnak. Többek közt ennek köszönhető, hogy a csapat az idei év első felében a mi gyerekeinknek is bemutathatta műsorát két héten keresztül Nagykapostól (Veľké Kapušany) Füleken (Fiľakovo) át, egészen a magyarlakta terület legnyugatibb csücskéig Somorjáig (Šamorín), illetve a szlovák fővárosig. Ezeken az előadásokon is bebizonyosodott, hogy a gyerekekhez a határon túl is eljutottak a vidám dalocskák, hiszen a másfél órás előadást csaknem teljes egészében végigénekelték, tapsolták, örvendezték. A kicsik tehát megtalálták a közös nyelvet a csapattal, ugyanakkor azzal a popzenei stílussal, mely életüktől, egészséges fejlődésüktől és belső harmóniájuk kialakulásától elválaszthatatlan. Mert játékra szükségük van, s ehhez az Orrom krumpli, hajam kóc nagyon jó inspirációt ad. Koller Sándor 9
