A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-11-11 / 46. szám
UXMAL Méridából kb. másfél órás autóútnyira van az uxmali (ejtsd: usmali) régészeti körzet. A másik fontos körzettel, Chichen It zával ellentétben, melynek emlékművei a maja, tolték és az itza kultúra vegyes termékei, Uxmal tiszta maja stílusban épült. A maja civilizáció a mai Mexikó déli részén, Guatemala és Honduras területén kezdett fejlődni, feltehetően az időszámításunk elején. A régészek és történészek többsége megegyezik abban, hogy a maják 1 500 éves történelmét három fő szakaszra lehet osztani: i. sz. elejétől kb. i. sz. 600-ig tartott a preklasszikus időszak, 600-tól 1000-ig a klasszikus időszak és 1000-től. a spanyol hódításig a posztklasszikus időszak. A majáknak sohase sikerült egységes birodalmat létrehozniuk, városaik független életet éltek. Az első maja teraszok és piramisok már a 2—3. században épültek Guatemala földjén. A túlnépesedés és a talaj kimerülése miatt a 4— 5. században megkezdődött az áttelepülési folyamat északi irányban, a Yucatáni-félsziget felé. Ez a népvándorlás évszázadokig tartott. Mivel a maják nem viseltek hóditó háborúkat és a tolték invázió kivételével őket sem háborgatta semmilyen nép, a klasszikus időszakban eszményi körülmények alakultak ki a maja kereskedelem, művészet és tudományok kibontakozására. A közép-amerikai építészeti stílustól a maja építészet elsősorban a „maja ívben", a „maja boltozatban" különbözik. A maja piramisok jóval meredekebbek. A díszítőelemek között jellegzetes a homlokzat felé emelt, csipkeszerü díszfal, amit „fésüdiszként" is emlegetnek. A maja művészet remekei közé tartozik a stukkó- és domborművészet. Míg a klasszikus kor művészei realisták voltak, azt vésték köbe, amit láttak, a posztklasszikus kor mesterei a szentélyek és napi épületek falait absztrakt és szimbolikus ábrázolásokkal díszítették. A maják történelmének a megismerése annak köszönhető, hogy minden nagyobb városban a maják sztéléket, kőoszlopokat építettek, amelyekbe a legfontosabb esemé" nyék időpontját vésték. A sztélék elárulták, hogy az i. sz. első nyolc évszázadában különböző maja törzsek több mint száz várost hoztak létre. A maja papság a matematikában és a csillagászatban olyan kiemelkedő eredményeket ért el, amiről a nyugati civilizáció még nem is álmodott. A papok mai mércével mérve is modem alakú obszervatóriumokban tanulmányozták az égitestek mozgását, pontosan meghatározták a napfogyatkozást, ismerték a napéjegyenlőséget. Mindez fontos volt egy olyan nép számára, melynek jóléte teljesen a mezőgazdaságtól függött. A maják hihetetlenül pontosan szabták meg az év tartamát: 365, 242 129 napban határozták meg, ami csak egy ezreddel tér el a mai elektronikus műszerekkel végzett mérésektől! A maják két fö naptárrendszert használtak: a napév (ahaab) 365, a vallási év 260 napból állott. E két naptár első napja minden 52. évben esett egybe. Ezt a maják „századfordulónak" nevezték és ebből az alkalomból nagy ünnepségeket rendeztek és új piramisokat kezdtek építeni; hitük szerint ekkor mindennek meg kellett tisztulnia és újulnia. A maja naptár szerint a világ kezdete i. e. 3113-ban volt. A maja napév 18 húsznapos hónapból állott. Az év végén lévő öt napot „név nélküli napoknak" hívták és nem tartották őket munkára alkalmasnak. A maja újév július 16-án kezdődött. Az Uxmal szó annyit jelent, mint „háromszor", valószínűleg arra utalva, hogy a várost háromszor építették újra. A régészeti zónáról elsöízben az amerikai John Stephens számolt be 1845-ben, de részletes feltárása és szakbeli rekonstrukciója Jósé Erosa nevéhez fűződik, aki a felújítási munkálatokat 1943- ban kezdte meg. A modem kutatások szerint Uxmalban már a 6. században voltak kisebb szentélyek, virágkorát azonban a 9—10. században élte, a közép-amerikai Xiú dinasztia uralma alatt. Az egyiptomi és a mexikói piramisok között sok különbséget lehetne felsorolni: Egyiptomban valószínűtlen újabbakat felfedezni, míg a mexikói föld minden bizonnyal még sok meglepetést rejteget; a fényképezők számára az előbbiek fotogének és remekül kitűnnek a környező sárga homokból, míg az utóbbiak szinte egybeolvadnak a szürkés-barna vidékkel. A legszámottevőbb különbség azonban az, hogy míg az egyiptomi piramisok a fáraók örök álmát őrzik, Palenque kivételével a mexikói piramisok kizárólag vallási célokat szolgáltak. Az uxmali régészeti körzet legmagasabb és legfontosabb építménye a 35 méter magas, ovális alapzatú Jós piramisa, melyet a Varázsló templomának is neveznek. Helyi legenda szerint egy tojásból kikelt ifjú varázsló nagy harc után leküzdötte Uxmal uralkodóját és egy éjszaka alatt építette meg ezt a piramist. A szavahihető források szerint azonban 300 évig épült (600-tól 900-ig). A piramist a maják esöistenének, Chac Moolnak szentelték, akit általában hosszú orral ábrázoltak, s hozzá fohászkodtak vetés előtt és után a jó termésért. A piramis fokozatosan épült, a négy szinten egymás tetejére épült öt templom mindegyike különböző időből származik. Legszebbek a lentről a negyedik templom homlokzatán látható esöísten maszkjai. Ennek a templomnak a kapuja Chac Mool tátott száját ábrázolja. Elengedhetetlen a piramis keleti vagy nyugati oldaláról történő megmászása. 153 igen meredek (több mint 45 fokú) szűk lépcsőt kell lélegzetfojtva megmászni, hogy az ötödik templom tetejéről élvezni lehessen a gyönyörű kilátást. A lemászást a fiatalabb turisták is inkább a biztosító vaslánc segítségével merészelték megtenni. A piramis mögött az Apácák Házának Négyszöge nevű épület helyezkedik el. Az északi és a déli homlokzatot rácsmintás díszítések szegélyezik, felvonultatva az őserdő megannyi állatát (majmok, kígyók, baglyok). A müvészetileg legrészletesebben kidolgozott keleti és nyugati szárny hat leginkább az ember fantáziájára. A keleti oldalt kígyómotívumok uralják, lévén a kígyó a maja vallási hitben az élet teremtője, míg a nyugati szárnyon az éj és a halál szimbólumát, a baglyot mintázták meg mesterien. A körzet további érdekes épületei a Teknösbékák temploma, a Kormányzó palotája, a Galambdúc, az Öregasszony piramisa és a Sztélék terasza. A Jós piramisának magasságát megközelíti a Nagy-piramis. A főszentély homlokzatán Chac Mool isten maszkjai, repkedő papagájok és füzérminták tűnnek elő. Délután ötkor a turistáknak el kell hagyniuk a régészeti körzetet, ti. minden este hétkor az Apácák Házában „Fény és hang" előadás kezdődik. A közbeeső időt egy könnyű vacsora elköltésére használtuk fel a közeli Hacienda Uxmal szállóban. A csípős ízű étel után (tacónak nevezett, kukoricalepénybe göngyölt csirkehús) borsos (10—20 százalékos) borravalót vasalt be rajtunk könyörtelenül a pincér. A „Fény és hang" előadást nagy sikerrel játsszák a világ több idegenforgalmi gócpontján, így a Loire menti kastélyoknál, az egyiptomi piramisoknál, a delhi Gyöngypalotánál, stb. A maja civilizáció monumentumai lábánál, a meleg mexikói ég alatt különösen magával ragadó élmény volt. A világ minden tájáról érkezett turisták kényelmes székekben ülve hallgatták a narrátor szavait, aki bevezetőjében röviden ismertette a maja történelem mérföldköveit. Sztereo hangszórókból hallani a maják esőistenéhez szóló esedező hangokat; az ember szinte maga előtt látja a kezüket az ég felé emelő, térdelő majákat, ahogy kérik a mindenható Chac Moolt, küldjön esőt a szomjúhozó földekre. A rituális fohászok hamarább beváltak, mint gondoltuk: tényleg megeredt az eső; az előadás azonban folytatódott és a derűs arcokat megöntözte a lágy trópusi eső. A jól elrejtett reflektorok kék, sárga, piros, zöld színben világították meg felváltva a körzet egyes épületeit, aláfestve például a szerencsétlen uxmali hercegnő történetét, akinek máshoz kellett férjhez mennie, mint akit szeretett. További sztori a szomszéd város fegyveres támadása, dübörögnek a dobok és az ember mintegy átéli a harci mozzanatokat. A tökéletes technikai kivitelezésű előadás méltó záróakkordja az uxmali műemlékek megtekintésének. DUNAI BÉLA 17
