A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-11-04 / 45. szám

1703-ban érkezett vissza Hollandiá­ba az a hajó, amelynek tengerészei sok más ország mellett Ceylon szige­tén is jártak. Szinte mindegyiküknél akadt néhány darab piros színű fur­csa kő, amellyel érdekes mutatvá­nyokat adtak elő a partmenti kocs­mában: behelyezték a követ a pa­rázsló pipába, majd miután a pipa kialudt, a kő segítségével „kiemel­ték" a hamut a pipafejből. Mindezt a ceyloni bennszülöttektől tanulták, akik ezt a követ turmalinnak hívták. Szingaléz nyelven ez kb. hamuvonzó követ jelent, de ezzel a szóval illetik a piros vagy a barna drágaköveket is. Hát így ismerkedett meg Európa a turmalinnal és a piroelektromosság­gal. Mert a szokatlan mutatvány tit­ka a piroelektromosságban rejlett. 492 11 ban. A turmalin azonban gyakran több színben is pompázhat. Találtak ún. dinnyeturmalinokat, amelyek kí­vül zöldek, beljebb fehérek, középen viszont pirosak. Elba szigetén ráakad­tak olyan turmalinkristályokra, ame­lyeknek a szára színtelen vagy hal­ványzöld volt, a végük viszont fekete lemző. Amint arról a kvarc esetében már szó volt, bizonyos anyagok nyo­más hatására elektromosan feltöl­­tődnek, illetve nagyfrekvenciás vál­tóáram hatására kitágulnak és össze­húzódnak — rezegnek. A turmalinokban gyakran találha­tók különféle zárványok is, amelyek Vannak ugyanis anyagok, amelyek melegítés hatására elektromos töl­tésre tesznek szert. Az így feltöltött testek különböző apró tárgyakat — pl. papírszeletkéket vagy éppen ha­muszemcséket — vonzanak maguk­hoz. Persze nemcsak a szenvedélyes pipázók figyeltek fel a turmalinra, hanem a drágakőkereskedők és az ékszerészek is, hiszen a szép színű, átlátszó turmalinkristályok a szemet is gyönyörködtették. Idővel az is ki­derült, hogy a piros színű turmalinok mellett (amelyeknek külön nevet is adtak: rubellit) létezne színtelen fak­­roit). zöld (verdelit). kék (indigoHt). barna (drávit). sőt fekete változatok is. Ez utóbbiakat sörfnek nevezik és már a ceyloni turmalin felbukkanása előtt ismerték és bányászták Európá­— ezeket mórfejeknek nevezték el. Brazíliában viszont vörös végű kristá­lyokra bukkantak — a nevük: török­fej. A turmalinok bonyolult felépítésű alumkiium-boroszilikátok a szoroszi­­likátok csoportjából, a színükért kü­lönböző színező kationok felelősek: piros — Li, Cs, Mn; fekete — Fe; zöld — Cr stb. A trigonális rendszerben kristályo­sodó turmalin általában oszlopok for­májában jelenik meg, de gyakoriak a radiálissugaras aggregátumok is. Sű­rűsége az alkotórészek arányától függ, 2,9—3,2 g/m3 között mozog; keménysége: 7,5. Egyéb fizikai tulaj­donságai közül különösen erős pleok­­roizmusát (közelebbről: dikroizmu­­sát) kell kiemelni, ami már szabad szemmel is jól megfigyelhető — pl. a sárga turmalinnál sötétsárga — vilá­gossárga; a zöld turmalinnál sötét­zöld — sárgászöld stb. A hevítés vagy a röntgensugarak hatása az ásvány színére bizonyos esetekben kimutat­ható. A piroelektromosság mellett a tur­malinra a piezoelektromosság is jel­vagy beépült tűszerű ásványok (pl. amfibólok), vagy pedig folyadékkal vagy gázzal töltött csatornák. Olykor kötegszerűen helyezkednek el és macskaszemre emlékeztető alakza­tokat hoznak létre — ezek a turma­­lin-macskaszemek. A turmalin termőhelye a gránitos pogmatit, de előfordul hidrotermális érctelepeken, kristályos palákban és gneiszekben is. A mállással szemben ellenálló, gyakran bekerül a folyóhor­dalékokba is, Sri Lankán (Ceylon) ál­talában innen nyerik. A legjelentő­sebb turmalinlelőhelyek Brazíliában. Madagaszkár szigetén, az USA-ban és a Szovjetunióban vannak. Cseh­szlovákiában is előfordulnak külön­böző turmalinváltozatok. Nyugat Morvaországban több helyen is talál­tak rubellitet, a sori viszont Rozsnyó (Rožňava) környékén fordul elő. A felvételen látható apró turmalinkris­tályok (elbaitok) lelőhelye Dobrá voda (1), a rubellit Kaliforniából (2) származik. LACZA TIHAMÉR Fotó: Josef Hlaváč e k

Next

/
Thumbnails
Contents