A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-11-04 / 45. szám
1703-ban érkezett vissza Hollandiába az a hajó, amelynek tengerészei sok más ország mellett Ceylon szigetén is jártak. Szinte mindegyiküknél akadt néhány darab piros színű furcsa kő, amellyel érdekes mutatványokat adtak elő a partmenti kocsmában: behelyezték a követ a parázsló pipába, majd miután a pipa kialudt, a kő segítségével „kiemelték" a hamut a pipafejből. Mindezt a ceyloni bennszülöttektől tanulták, akik ezt a követ turmalinnak hívták. Szingaléz nyelven ez kb. hamuvonzó követ jelent, de ezzel a szóval illetik a piros vagy a barna drágaköveket is. Hát így ismerkedett meg Európa a turmalinnal és a piroelektromossággal. Mert a szokatlan mutatvány titka a piroelektromosságban rejlett. 492 11 ban. A turmalin azonban gyakran több színben is pompázhat. Találtak ún. dinnyeturmalinokat, amelyek kívül zöldek, beljebb fehérek, középen viszont pirosak. Elba szigetén ráakadtak olyan turmalinkristályokra, amelyeknek a szára színtelen vagy halványzöld volt, a végük viszont fekete lemző. Amint arról a kvarc esetében már szó volt, bizonyos anyagok nyomás hatására elektromosan feltöltődnek, illetve nagyfrekvenciás váltóáram hatására kitágulnak és összehúzódnak — rezegnek. A turmalinokban gyakran találhatók különféle zárványok is, amelyek Vannak ugyanis anyagok, amelyek melegítés hatására elektromos töltésre tesznek szert. Az így feltöltött testek különböző apró tárgyakat — pl. papírszeletkéket vagy éppen hamuszemcséket — vonzanak magukhoz. Persze nemcsak a szenvedélyes pipázók figyeltek fel a turmalinra, hanem a drágakőkereskedők és az ékszerészek is, hiszen a szép színű, átlátszó turmalinkristályok a szemet is gyönyörködtették. Idővel az is kiderült, hogy a piros színű turmalinok mellett (amelyeknek külön nevet is adtak: rubellit) létezne színtelen fakroit). zöld (verdelit). kék (indigoHt). barna (drávit). sőt fekete változatok is. Ez utóbbiakat sörfnek nevezik és már a ceyloni turmalin felbukkanása előtt ismerték és bányászták Európá— ezeket mórfejeknek nevezték el. Brazíliában viszont vörös végű kristályokra bukkantak — a nevük: törökfej. A turmalinok bonyolult felépítésű alumkiium-boroszilikátok a szoroszilikátok csoportjából, a színükért különböző színező kationok felelősek: piros — Li, Cs, Mn; fekete — Fe; zöld — Cr stb. A trigonális rendszerben kristályosodó turmalin általában oszlopok formájában jelenik meg, de gyakoriak a radiálissugaras aggregátumok is. Sűrűsége az alkotórészek arányától függ, 2,9—3,2 g/m3 között mozog; keménysége: 7,5. Egyéb fizikai tulajdonságai közül különösen erős pleokroizmusát (közelebbről: dikroizmusát) kell kiemelni, ami már szabad szemmel is jól megfigyelhető — pl. a sárga turmalinnál sötétsárga — világossárga; a zöld turmalinnál sötétzöld — sárgászöld stb. A hevítés vagy a röntgensugarak hatása az ásvány színére bizonyos esetekben kimutatható. A piroelektromosság mellett a turmalinra a piezoelektromosság is jelvagy beépült tűszerű ásványok (pl. amfibólok), vagy pedig folyadékkal vagy gázzal töltött csatornák. Olykor kötegszerűen helyezkednek el és macskaszemre emlékeztető alakzatokat hoznak létre — ezek a turmalin-macskaszemek. A turmalin termőhelye a gránitos pogmatit, de előfordul hidrotermális érctelepeken, kristályos palákban és gneiszekben is. A mállással szemben ellenálló, gyakran bekerül a folyóhordalékokba is, Sri Lankán (Ceylon) általában innen nyerik. A legjelentősebb turmalinlelőhelyek Brazíliában. Madagaszkár szigetén, az USA-ban és a Szovjetunióban vannak. Csehszlovákiában is előfordulnak különböző turmalinváltozatok. Nyugat Morvaországban több helyen is találtak rubellitet, a sori viszont Rozsnyó (Rožňava) környékén fordul elő. A felvételen látható apró turmalinkristályok (elbaitok) lelőhelye Dobrá voda (1), a rubellit Kaliforniából (2) származik. LACZA TIHAMÉR Fotó: Josef Hlaváč e k
