A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-11-04 / 45. szám

NOVEMBERI KERTI MUNKÁLATOK

Nagyon fontos, hogy a kertben alaposan készüljünk fel a télre.

A gyümölcsösben a fák élól gyűjtsük össze a lehullott leveleket. Ássuk fel a kert talaját, előbb azonban szórjuk meg trágyával, tőzeggel vagy komposzttal. A hónap közepéig be kell fejezni a fák és cserjék ültetését. A hideg őszi napokon telepített növényeket nem kell megöntözni, de tövüknél fel kell kupacolni a talajt. Fontos most a ribiszke, málna ritkító metszése. A málna letermett vesszőit tőből, a ribiszkebokrokról pedig a három évnél idősebb vesszőket távolítsuk el. Most kell felbújtással szaporítani szedett és málnát.

Ha tavasszal szeretnénk gyümölcs-, illetve díszfákat, cserjéket oltani, akkor a szükséges oltóvesszőket szedjük meg és kötegbe kötve tároljuk a pincében, nedves homokba állítva.

Készítsük el a talajt a sárgarépa, petrezselyem tavaszi vetéséhez. Ennek azért van jelentősége, mert ezeknek a zöldségféléknek magja igen apró és jól előkészített talajt igényel.

Novemberben már fel kell szedni a még kint levő növények gumóit, hagymáit. A muskátlitöveket is szedjük fel és szárazon, a gyökérzetből a földet kirázva, felaggatva tároljuk tavaszig.

SZÁRAZ BŐRŰEK TÉLI SZÉPSÉGÁPOLÁSA

A száraz bőr télen még fokozottabb kozmetikai ápolást igényel. Szeles időben nem lehet csak hidratáló krémmel bekent arccal szabad levegőre menni, mert a hatás éppen ellenkező lesz: a megduzzadt, fellazult hámréteg még jobban kiszárad. Ezért jó, ha a száraz bőrűek nappali krémje fel nem szívódó, védő réteget is képez az arcon, amelyre pl. nagyon jól tapad a porpúder.

Minden este kötelező az alapos letisztítás, és a bőr — legalább 1—2 óráig tartó — szellőztetése. Nagyon sokszor a száraz bőr nem tűri a szappanos, meleg vizes lemosást. Feszül, viszket, kipirul. Ilyenkor azonnal át kell térni az arctej használatára. Az arctejet kis vattacsomóra öntve kell leszedni az arcról a sminket és a szennyeződést. A tamponokat addig kell cserélgetni, amig tiszta nem marad.

Éjszakára olyan bőrtápláló krém szükséges, amely vitaminos, tökéletesen felszívódik, állati és növényi zsírokat, olajakat tartalmaz. A kozmetikumok hatását fokozza, ha egy-két perces laza masszírozással „bekényszerítjük" a bőrbe az anyagokat.

Az arc simítását mindig felfelé és oldalt, kifelé — a fül felé — kell végezni, lazán, hogy a bőr ne táguljon. A homlokot is a ráncok irányára merőlegesen kell simítani.

A szem körül fordítva: alul a külső résztől indul a simítás a belső szemzug felé, és a szemöldök alatt vissza.

(csuvas népmese)

Egy faluban élt egy ügyes! értelmes parasztember. Ugangyej volt a neve. Nőtlen ember volt, A húga, Szemyuk viselte gondját.

Ugangyej egyszer lovat akart vásárolni, de kevés volt a pénze. Mit tegyen? Elment a szomszéd faluba, és az ottani kapzsi kereskedőtől, Szelengyejtől kölcsönkért száz rubelt.

— Egy év múlva megadod az adósságodat, te pedig három hónapig nálam dolgozol ingyen.

Eltelt az év, de Ugangyejnek nem volt pénze kifizetni az adósságát. Szelengyej maga ment a pénzéért, de senkit nem talált otthon. Egy hét múlva újra eljött, Ugangyej azonban akkor sem volt otthon. Méregbe gurult a gazdag ember és azt mondja:

— Szernyuk, mondd meg a bátyádnak, hogy ha néhány napon belül nem hozza el nekem a pénzt, eljövök és téged viszlek el. Mindaddig a napszámosom leszel, amig a bátyád ki nem vált téged.

Szemyuk elmondta a bátyjának, hogyan fenyegetödzött és követelödzött a kereskedő. Ugangyej azt mondja a húgának:

— Költözz el a nagynénédhez, míg nem jelentkezem nálad.

A lány elköltözött abba a faluba, ahol a nagynénje élt, Ugangyej pedig aznap, amikorra ígérte a kereskedő, hogy eljön, korán reggel női ruhába öltözött, kötényt kötött maga elé, fejére kendöt kötött és elkezdett fonni.

Szelengyej kis idő elteltével megérkezett, látja, hogy a gazda nincs odahaza és kérdi:

— Hol a bátyád?

— A városba ment, csak késön fog hazajönni.

— Úgy! A városba menni van pénze és ideje, de az adósságát megadni és nálam dolgozni, arra nincs. Ahogy Ígértem, most magammal viszlek! Addig élsz majd nálam, míg a fivéred ki nem vált.

Ugangyej tehát Szernyuknak öltözve elment a kereskedőhöz. Ott lakott nála már egy hétig, két hétig. Evett három helyett, de semmit nem dolgozott. Bármit kellett csinálni, mindenre csak ezt felelte:

— Nem tudom ezt csinálni, sohasem csináltam.

Szelengyej sem kedveskedve sem fenyegetőzve nem tudta munkára kényszeríteni a lusta napszámost. „Valahogy meg kell tőle szabadulnom” — gondolta Szelengyej.

Töprengett, gondolkodott, míg kitalált valamit. Elment a szomszédjához, egy gazdag parasztemberhez. Mindenféléről elbeszélgettek, végül Szelengyej azt mondja:

— Itt az ideje, hogy megerősítsd a fiadat.

— Bizony itt — felelte a szomszéd. — De hát tudod, hogy erre mifelénk mindenki tudja, hogy a fiam jóeszü. Csendes is, dolgos is különben. Próbáld meg őt megnősiteni.

— Én ezt tudom — felelte Szelengyej. — Van nálam egy szolgálólány, Szernyuk, Ugangyej húga. Szép lány, jó feleség és jó menyed lesz.

— De aztán ne csalódjak benne, mert nálunk dolgos kezekre van szükség.

— Ne sajnálj 1 50 rubelt tőlem és a fiadé a lány!

Megegyeztek. Szelengyej eltette a 150 rubelt.

Három napon belül megtartották az esküvőt. Amikor a vendegek szétszéledtek, azt mondja a menyasszony:

— Valahogy nem érzem jól magam. Kimegyek egy kicsit a levegőre.

Kiment. Kis idő múlva bejött a szobába egy kecske.

— A feleségemet kecskévé varázsolták — kiáltotta a vőlegény.

Ugangyej eközben hazaszaladt a falujába. Másnap, mintha mi sem történt volna, felkereste Szelengyejt, de most már a saját képében és azt mondja:

— Meghoztam az adósságot! Ide a húgomat!

A kereskedő megijedt és így szólt:

— Ne haragudj, Ugangyej. a húgod nálam nem akart dolgozni, ezért férjhez adtam, tegnap volt az esküvő, de valami varázsló a húgodat kecskévé varázsolta. Mit tegyünk most?

— Engem a ti varázslótok nem érdekel — kiáltotta Ugangyej — itt az adósság, vissza a húgomat.

— Ne kiabálj — mondja a kereskedő — az nem segít. — Majd találkozunk valami ügyes

varázslóval, aki a húgodat kecskéből lánnyá változtatja. Az adósságodat nem kell megfizetned, még én adok neked hozzá 100 rubelt.

Ugangyej elvezette a kecskét, miután zsebrevágta a pénzt.

Telt-múlt az idő. Szelengyej egyszer öszszetalálkozott Ugangyej húgával.

— Hogyan változtál ismét lánnyá ? — kérdi Szelengyej.

— Ó, ne is kérdezd — feleli Szernyuk — a bátyám három tartományt bejárt, míg talált olyan varázslót, aki engem kecskéből lánnyá változtatott. 300 rubelt fizettünk a varázslónak. A bátyám most bíróság útján akarja tőled visszakövetelni ezt a pénzt.

— Minek a bíróság? — mondta a fösvény kereskedő. — Én anélkül is megadom nektek a pénzt.

így járt túl a szegény Ugangyej a gazdag Szelengyej eszén ...

Sági Tóth Tibor fordítása

Ha a zsinórokat kibogozzátok, megtudjátok, kihez melyik sárkány tartozik...

A LEGEK VILÁGÁBÓL

Aki Leningrádba utazik, biztosan felkeresi a Téli Palotát és benne a világ egyik legnagyobb múzeumát az Ermitázst. A múzeum a Téli Palotában és a mellette levő két régi Ermitázs-épületben helyezkedik el. Valaha a cárok festmény-, szobor- és gobelingyűjteményét állították itt ki, akkoriban természetesen még nem a nagyközönség számára. Jellemző, hogy a nagy októberi szocialista forradalom idején nem érte kár a gyűjteményt. A szemtanúk feljegyezték, hogy amikor néhány perccel a Téli Palota bevétele után az ostromból felrohantak a 117 márványlépcsőn és végigjárták a Palota 1 055 termét, egy matróz diadalittasan felugrott egy selyemmel bevont cári ágyba, társai leparancsolták róla, mondván: ez már a népé s ennek megfelelően vigyázni kell rá! A vörösgárdisták őrséget állítottak a képtárak, a szobrok elé, s onnan egyetlen műtárgy se tűnt el.

Az Ermitázsban körülbelül hárommillió műtárgy található. Ha a kiállítótermekben minden egyes alkotásra csak egy percet szentelnénk, egész életünket itt tölthetnénk

és mégse látnánk mindent. Rendkívül értékes a szkíta fegyver- és ékszergyűjtemény. Megtalálhatjuk itt az itáliai reneszánsz művészeinek legnagyobb alkotásait (Leonardo da Vinci, Raffaello, Tiziano stb.) De nem hiányoznak a spanyol, angol, francia képzőművészek sem. Egyedülálló a múzeum Dürer-gyűjteménye is.

Itt látható a világ legnagyobb márványvázája. A távoli Altáj hegyeiben faragták. Tizenkét évig dolgoztak rajta a kőfaragók. Magassága több mint két méter, átmérője 5 méter és súlya 20 tonna. Óriási szánkón szállították az akkori Pétervárra, a szánt 160 ló húzta!

Régi pénz- és éremgyűjteménye a legnagyobbak közé tartozik — egymillió darabot számlál! Az arany- és drágakő kincseket külön osztályon helyezték el. Az Ermitázs nemcsak Leningrád, hanem az egész Szovjetunió büszkesége, hatalmas kulturális érték. Évente több mint kétmillió látogató keresi fel. Képünkön az Ermitázs egyik díszes előcsarnoka látható.

L. Š.

21