A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-11-04 / 45. szám
Az olvasó hiába keresne a térképen Tiflisz nevű várost, sehogy sem találná, hiszen ezt az elnevezést egy réges-régi perzsa leírásból vettük. Tiflisz a mai szovjet-grúz főváros. Tbiliszi egykori neve volt, s a feljegyzésekből tudjuk azt is, hogy már a 12—13. században több mint százezren lakták. A krónikások nagy várfallal körülhatárolt településről beszéltek, mely azért volt csak nehezen megközelíthető, mert egy völgyben épült fel. De hogy is látta ezt a korabeli utazó és krónikás? „A városon átfolyó folyón nagy hidat emeltek, hogy könnyebben tudjanak át menni a túlsó oldalra, s ennek környéké re sok kereskedő, piacárus, kofa telepe dett ki. A várossal szemben található a királyi vár, itt laknak az uralkodó családok. E vár mellett folyik egy kacskaringózó széles folyó, amely nemcsak a víztől gazdag, hanem a sok oda nem tartó zó tárgytól is. A lakosok ebbe dobálják azokat a dolgaikat, amikre már nincsen szükségük. Az asszonyok érdekesen öltözködnek, fejükön sapkát hordanak, de arcukat nem takarják el. Itt készült finom selymet, agyagedényeket, mindenféle édességeket, mézet és rabszolgalányo kát árulnak." A korabeli krónikás első benyomásait írhatta le, amikor Tifliszben járt, ma már viszont biztosan egészen más benyomásokkal távozna. Nyár végén is kellemes sétálni a grúz fővárosban, hiszen a nappali hőmérséklet még időnként megközelíti a nyári meleg napokét. Induljunk hát el onnan, ahonnan a korabeli krónikásunk is megkezdte barangolását. A Kura folyót átszelő hídon vezet végig Tbiliszi egyik legforgalmasabb közútja. Itt tapasztaltam először a grúz emberek barátkozókedvét és temperamentumát. A gépkocsikból kikönyökölve, akár a teljesen idegenek is elcsevegnek egymással. Nem ritkaság, hogy rászólnak a sétálgató turistákra, hiszen érdekli őket, honnan érkezett az idegen, milyen országból, milyen földrészről. A rövid beszélgetés után az óvárosban folytatjuk sétánkat. Itt már ízelítőt kaphatnak a régi Tiflisz építészetéből is, a nyitott, aládúcolt erkélyek ezt bizonyítják. Ezekben a házakban természetesen ma is laknak, sőt az erkélyeken is sokszor pihengetnek a nap tűző sugarai elől menekülve. Nem kell sokat mennünk, máris rátalálunk Nyikolaj Baratisvili grúz író szobrára, aki a 19. század nagy romantikusa volt. Az egyik lakóház balkonjáról is szétnéztünk Tbilisziben. A házak közül magasan kiemelkedik egy templom; hasonló műemlékekből még szép számban találunk ebben a városban. Miután meguntuk a bámészkodást, beültünk egy hangulatos grúz teázóba. A többféle választékból igencsak kellemes volt válogatni. Annál is inkább. 1. A város madártávlatból 2. A cirkusz épülete 3. A Kura folyót átszelő híd 4. Egy műemlék a sok közül 5. A régi városrész erkélyes épületei mert a tea ínycsiklandozó illata már régóta izgatta fantáziánkat. Kellemes környezetben vendégeltek meg bennünket a grúz felszolgálók, népviseletbe öltözve, miközben halkan grúz zene szólt. Sétánk végére beesteledett. Visszatértünk a kiindulópontunkhoz, a Kura folyót büszkén átszelő hídhoz. A város az órák elteltével fokozatosan elcsöndesül, mintha téli álomba vonulna, a lámpák meggyúltak, s az egykori Tiflisz olyan köntösbe öltözködött, amilyet korabeli krónikásunk nemigen láthatott. A levegő lehűlt, gyenge szél is fújt, mintha a nappal egy évszak is elbúcsúzott volna. KOLLER SÁNDOR Fotó: P. Mariot 17
