A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-11-04 / 45. szám
Kanadában megszülettek az első lombik-ikrek. A torontói klinika egészségügyi nővérei egyet-egyet ölbe véve — vagyis mind az ötüket — bemutatták a fotósoknak. De az ikrek nem törődtek a hírnévvel, csak aludtak, csak aludtak ... Ez nem a földgömb és nem is hímes tojás, hanem egy jól megtermett tök. Készült pedig a kép Kaliforniában 1928-ban... Nem kell félni és Tansy Huntot sem kell félteni. Az orrára erősített tarantella már rég nem él. Csak a reklám kedvéért „öltötte" magára. Így akart minél több látogatót becsalogatni az Ontarióban vándorló pók- és rovarkiállításra. FILM Hozzáállás Vladimír Balco, a júliusi Karlovy Vary-i nemzetközi filmszemlén is bemutatott Hozzáállás című új szlovák film rendezője a minap arról beszélt a televízióban: miért is érezte erkölcsi kötelességének, hogy korábbi filmjeinek témaválasztását folytatva, ezúttal is egy napjainkban játszódó, hétköznapias történetet dolgozzon fel. Ha nem is szó szerint idézem mondatait, meditációjának lényege az volt, hogy úgy érzi, olyan filmet kell csinálnia, amelynek egyszerű a története; a feszültség viszont a jellemekből, illetve a figurák egymás közti viszonyából árad. Jómagam azt fűzhetném ehhez hozzá, hogy Vladimír Balco szinte a csehovi helyzeteket és dramaturgiát, azaz a látványos történet nélküli drámát és az állóvíz mélyén kavargó indulatokat kedveli. Legalábbis két korábbi filmjében erről tett tanúbizonyságot, hiszen a Szemszög, illetve a Paso doble hármasban úgy szólt a mai ember szívéhez és értelméhez, hogy a szószegés, az árulás, a mások kiszolgáltatása okozta lelki sodródást, az időszerű társadalmi gondok karcosságát tudta érzékeltetni. Harmadik filmje, a Hozzáállás — mely Ján Johanides novellájából készült és a szlovák kinematográfia képviseletében szerepelt az idei Karlovy Vary-i filmfesztiválon —, sajnos, aligha sorolható igazán az imént emlegetett hitelesen őszinte, művészileg megelevenített társadalmi látleletek közé. Hősei ezúttal inkább a külsőségekre, nem pedig az önmagával szembekerülő ember lelkének dermedt csöndjére koncentrálnak. A főhős: Hatela, a régészeti bázis vezetője és Imro, a sofőr, illetve a többi központi figura alakja, eléggé elmosódott, egyikük sem elég szenes és bonyolult; s egyikükben sem feszülnek szélsőséges indulatok. Inkább csak a gondolkodásmódjukat ábrázolja a film, semmint emberi gyengeségeik okozta sodródásuk miértjének csődjét. Ha bizonyos fenntartásaim ellenére, most mégis azt ajánlom az olvasónak, hogy érdemes megtekinteni Vladimír Balco harmadik mozidarabját is, akkor ezt azért teszem, mert hibái dacára a hétköznapok atmoszféráját, azok egyre többet vitatott hangulatát, levegőjét és ilyen-olyan életérzéseit érzékelteti. A Hozzáállás ennyivel mindenképpen jobb az elegánsan lojális, a hasonló témákat csak valamiféle jópofáskodással célozgató tucatfilmeknél. Miklósi Péter KÖNYV Várkonyi Nándor: Az elveszett paradicsom „Minden mítosz született történelem, s ennélfogva kibújik teremtőinek szándékai alól. A majom-mítosz tudományos elméletként indult hódító útjára, de nyomban világnézeti harccá vált, s a XX század első felében, fölfedve valódi lényegét, gyakorlatilag igazolta önmagát. Ha pusztán az elméletet nézzük, gyökérhibája könnyen kiviláglik: azt kutatta, mi teszi az embert az állathoz hasonlóvá. Az állatot kereste az emberben, s minthogy kereste, meg is találta. Nagy szellemi diadal volt ez, hatása kiterjedt az élet minden ágazatára, s a fölfedezett őskép tudatalatti eszményképpé lett: az állatember a történelemben is diadalmaskodott. A mítosz kikerült, de nem az eredeti szándékok, hanem öntörvényei szerint, azaz keresztbehúzta, fonákjára fordította az alkotók álmait." Alapvető könyv jelent meg ismét, évtizedekkel megírása, s hosszú évekkel alkotója elhunyta után a pécsi Pannónia Könyvek gondozásában. Az 1896-ban született s 1974-ben elhunyt Várkonyi Nándor munkája. Pontosabban jó ezer oldalnyi őstörténeti tanulmány sorozatának mintegy az egynegyede. Ki volt Várkonyi Nándor? Nevét, a mi nemzedékünk legalábbis, a Weöres-életműböl ismeri, akárcsak a Hamvas Béláét. Mindketten őstörténeti-mitológiai dolgokkal foglalkoztak a harmincas-negyvenes években, s mint tudjuk, Weörest, aki ráadásul Pécsett volt diák, ahol Várkonyi is szinte egész életét töltötte, különösen fogékonynak bizonyult a mitológiai problematika iránt. De nemcsak Weöres, persze. Köztudott, hogy Kodolányi érdeklődése is Várkonyi hatására fordult a gilgamesi, s később a mózesi témák felé. Várkonyi alapvető könyve egyébként a híres „Szíriát oszlopai" volt, amely a negyvenes évek elején jelent meg, s mintegy tizenöt esztendeje adták ki újra, bővített és javított kiadásban. „Az elveszett paradicsom" ennek a híres Várkonyi-opusznak a méltó folytatása. A szerző, ahogy a kötet hátlapján olvashatjuk „az egyetemességre való törekvés igényét és gyakorlatát megtartva a „régi embert", mint kozmikus létezőt vizsgálja, akinek a kezdetektől fogva természetes tudása van saját és az öt körülvevő mindenség létmódjáról". E kötet egyébként az eredeti szöveg három nagyobb, összefüggő részét közli, „Az ember mítosz", „A régi ember és a régi isten", valamint „Az elveszett paradicsom" című fejezeteket, pontosabban ezeknek az alábbi témaköreit: Kétely — Az ember keresése — Az értelem helye; Az ős keresése — A régi ember — A régi isten; Káosz és Kozmosz — Paradicsom — Bűnbeesés. „... mítoszok után kutatva a mitológus Várkonyi maga is mitosz-teremtövé bűvölődött" — írja utószavában Vekerdi László. S Így folytatja: „Megvalósította a lehetetlent? Felébresztett egy világképet vagy inkább világérzést, amely az írásbeliség eluralkodásával legfeljebb távoli perifériákon tengődött, míg lassanként maga a mítoszok világa változott valamiféle »elveszett paradicsommá«? Tán éppen ezt az elveszett paradicsomot keresi Platón óta minden mitológia, »Az elveszett paradicsom« is." (cselényi) FOLYÓIRAT Popcorn és polip Egyre több rockzenei kiadvány jelenik meg napjainkban magyar nyelven, ami azért is örvendetes, mert így a magyar olvasók elé is naprakészen kerülnek a világban lezajló legfrissebb pop- és rockzenei események. Svájc, Franciaország. Hollandia, Olaszország, Spanyolország és az NSZK után ezúttal Magyarországon is kapható a kitűnő kivitelezésben és grafikai szerkesztésben megjelenő POPCORN könnyűzenei, havi folyóirat. Képes koncertbeszámolók, poppletykák, apró érdekességek, aktualitások, sikerlisták, eszmefuttatások, popdivatról szóló cikkek, vidám tesztek, heavy-metal érdekességek, névjegykártyák és eredeti slágerszövegek váltják egymást hatvanhat oldalon. A lap viszont nem közöl mélyrehatóbb kritikákat, egy-egy koncertfellépésröl inkább csak felületes leírást ad gazdag képillusztrációkkal, a hanglemezeket bemutató oldalon pe-HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK dig csak röviden ismerteti az új albumok hanganyagát. A POPCORN a kevésbé igényes, de azért a popzenét kedvelő olvasók lapja, melynek szerkesztői sok-sok aprósággal (néha igaz, néha hamis hírekkel) éltetik csámcsogásra vágyó közönségüket. A szemeket elbűvölő és megállhatatlanul magával ragadó lap arra szolgál legjobb bizonyítékul, hogy ez a műfaj manapság óriási üzletet jelent. A POLIP már teljes egészében magyar szülemény, kitűnő, ugyancsak havonta jelentkező rockmagazin, melyre sajnos az idei évig kellett várni. Elsősorban a magyar rockélet történéseivel foglalkozik, a rövid képes beszámolók mellett viszont tartalmas, igényes beszélgetéseket is olvashatunk, s nem mellőzi a külföld popzenéjét sem. Bár kivitelezésében gyengébb a POPCORN-nál, tartalmilag jóval gazdagabb, és a kispénzűek is hamarább hozzájuthatnak. Koller Sándor HANGLEMEZ Liszt Ferenc összes szimfonikus költeménye Liszt Ferenc életművében jelentős szerepük van a szimfonikus költeményeknek. Mint tudjuk, ennek a műfajnak egyik megteremtője maga Liszt volt. A szimfonikus költemények nagy része Lisztnél is valamely költeményre vagy festményre épül. Liszt Ferenc ugyanis azt vallotta, hogy a zeneművészet haladásának kulcsa a költészettel való szoros kapcsolat. A korszerű, romantikus művészi megoldást az eszmék zenei képekben történő tömörítésével kívánta elérni. Ez a tartalmi megújhodás az új zenei nyelvezet megalkotását eredményezte. Liszt dramaturgiája elsősorban a nagy ellentétpárokra épült, leginkább felemelő, tehát nem tragikus kicsengéssel. Szimfonikus költeményeinek ihletői számos esetben kiváló költők alkotásai. így például Az ideálok című szimfonikus költemény ihletője Friedrich Schiller, a Les préludes címűnek pedig Lamartine. Azonban nem csupán irodalmi alkotásod voltak Liszt szimfonikus költeményeinek ihletői. A Hunok csatája pl. Kaulbach festményének hatására készült, az Orpheus című szimfonikus költemény ihletője opera volt, a Hamlet é pedig dráma. De szimfonikus költeményeinek megkomponálásakor több saját korábbi művéből is merített, pl. az 1848-as Forradalmi szimfónia-vázlatokból. Igazán elismerésre méltó feladatra vállalkozott a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, amikor a Sefel Record lemeztársasággal közös gondozásban 6 lemezből álló album formájában kiadta Liszt Ferenc összes szimfonikus költeményét. Az album lemezein hallhatjuk tehát Liszt mind a 12 szimfonikus költeményét (Amit a hegyen hallani, Les préludes, Orpheus, Prometheus, Mazeppa, Ünnepi hangok. Hősi sirató, Hungária, Hamlet, Hunok csatája. Ideálok, A bölcsőtől a sírig). Az albumot a Két epizód Lenau Faustjából, a II. Mefisztó-keringő és a hanglemezen most először hallható Liszt-mű. a Szózat és Himnusz-fantázia egészíti ki. Ez utóbbi müveivel Liszt, Kölcsey és Vörösmarty iránti hódolatát kívánta kifejezni. Sági Tóth Tibor 9
