A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-10-28 / 44. szám

A FOKHAGYMA Időszámításunk előtt kétezer évvel már is­merték Mezo­potámiában, s mint fontos fű­szert és orvos­ságot tartották számon. A mai tudósok meg­állapították — hogy termé­szetes antibiotikum gyomor-, bél- és sebfertőzések ellen; — enyhe nyálkaoldó a felsölégúti meg­betegedések esetén, a náthavírusokra és gennyokozókra csíraölőként hat; — kis mértékben csökkenti a magas vérnyomást ; — segíti a szem vérellátását és csök­kenti az időskori látási zavarokat; — az érelmeszesedés megelőzése ér­dekében is érdemes fogyasztani; — migrén és vérkeringési zavarok ese­tén is segíthet; — segíti a testbe jutott környezeti mér­gek gyorsabb leépítését. Két-három ge­rezdet együnk meg naponta, lehetőleg nyersen — ajánlják a tudósok. Egy 12 grammos fokhagymagerezd 16,3 kalóriát (3,9 joule), 0,7 g fehérjét, 0,01 g zsírt, 3,1 g szénhidrátot, 4,3 mg kalciumot, 15,2 mg foszfort, 0,15 mg vasat, 0,02 mg B,-vitamint tartalmaz, valamint kisebb mennyiségben A- és D-vitamint, magnéziumot, mangánt, klórt. Hogy szaga ne érződjék rajtunk, sok­fajta házi szer ismeretes: friss petrezse­lyemlevél, szegfűszeg, babkávé, tej, rá­gógumi. Ezek a szerek csak a friss fokhagyma fogyasztásakor hatnak a száj és a gyomor nyálkahártyájára. ELJÖTT AZ IDEJE a fűszerek fel­dolgozásának. A száraz, szel lös, de nem napsütötte he­lyen, kis csok­rokban fela kasztott fűsze­rek alaposan megszáradnak. Mindegyik csomóra kössünk kis név­táblát. Az asztalt csomagolópapírral le­terítjük, fölötte lemorzsoljuk a szárakról a leveleket, amelyeket kissé össze is törünk. A levéltörmelék alatt összegyűj­tött port elkülönítjük és így citromfű-, kakukkfű-, rozmaring- stb. szárítmányt kapunk. A rozmaring pl. teának főzve csillapítja a fejfájást és a gyomor­görcsöket, hajat lehet vele öblíteni, hogy fénylő és selymes legyen. A ka­kukkfű ártalmatlan fűszer és ezért di­étás ételeknél nyugodtan használhat­juk. Fűszerhatása mellett kitűnő étvágy­gerjesztő, gyomorjavító, köhögéscsilla­pító, szélhajtó is. A LEGEK VILÁGÁBÓL A tiszta hegyipatakokban, folyókban élő pisztráng kitűnően úszik, úgy cikázik a vízben, még az árral szemben is, hogy alig vesszük észre. Mégis a képzeletbeli dobogón csak a harmadik helyet foglal­ja el. Megelőzi őt a tonhal, amelynek ízletes húsa konzervben, vagy füstölt, sózott állapotban néha a mi boltjaink­ban is megtalálható. A világ halai közül azonban a leg­gyorsabb, legügyesebb a kardhal (kár­­doshal, kardorrú hal), amelynek felső állkapcsa kardhoz hasonlóan erősen megnyúlt. Teste oldalt kissé lapított és pikkelytelen, akár a cápáké. Hasi uszo­nya hiányzik. Két és fél, három méterre is megnő, de hosszának egynegyede a kardszerü állkapcsára esik. Súlya ELEONORA BERGER — Milyen maszatos Ptpalkó! Hol vagy, Pliccsplaccs Szappan? — Jaj, már megint! — mondja Pliccs­placcs Szappan. — Most nem érek rá. Világgá kell mennem. Pliccs-placcs! — és már ki is ugrott az ablakon. Pipalkó persze örül, és esze ágában sincs utána szaladni. A Szappan pedig már messze jár. Világgá megy igazán! Pliccs-placcs, pliccs-placcs, mindig csak előre az utcán. Egyszer csak egy nagy kutya toppan elé. —■ Brrr-vau! Hát ennek meg miféle szaga van? — morogta. A Szappan büszkén kihúzta magát. — Én vagyok az Orgonaillatú Pliccsplaccs. Ha akarom, nem mosom meg a maszatos Pipalkót! De a te loboncos, bolhás bundádnak rögtön nekiugrok, te öreg Csontrágó! A kutya behúzta a farkát, és gyorsan elinalt. Hallani se akart a mosdatásról. Pliccsplaccs Szappan ment tovább. Világgá megy igazán! Pliccs-placcs, pliccs-placcs, mindig csak előre az ut­cán. Nem messze, egy kerítés tövében a kandúr ült, és éppen a szőrét tisztogat­ta. Amikor meglátta a Szappant, felbor­zolta a szőrét. — Sss — fújt mérgesen —, takarodj , innen, vagy összekarmollak! — Azt már nem! — mondta a Szap­pan, és büszkén kihúzta magát. — Én vagyok az Orgonaillatú Pliccsplaccs! Nem mostam meg a maszatos Pipalkót, elkergettem az öreg Csontrágót... Ép­pen veled ne tudnék elbánni, te Egérva­dász Mirci kandúr? 150—300 kg között mozog. Ragadozó állat, halakkal és lábasfejüekkel táplál­kozik, és ha többedmagával halrajokat hajszol, elérheti az óránkénti 97 kilo­méteres sebességet is. Mindenre rátá­mad, ami mozog, még az embert serm kíméli. A könnyűbúvárokat csak a hosz­­szú szigonyuk védi meg tőle. Gyakran még a hajókat is megfúrja. Egy hajóge­rendájába fúródott és beletörött kard­hal állkapcsot őriznek az egyik tengeré­szeti múzeumban. Leggyakrabban az óceánok déli részén és a Földközi-ten­gerben található. A fiatal példányok húsát néhol megeszik, de általában nem nagyon kedvelt csemege. A halá­szok se szeretik, mert hálójukat szét­szabdalja és sok hasznos halat űz el a halásztanyákról. Ezért egy-egy kardhal kifogása nemcsak a turistáknak érdekes látnivaló, hanem a halászoknak is örö­met jelent. L. Š. A kandúr azon nyomban a tetőn ter­mett és eltűnt. Tudta jól, hogy csípi a szemet a szappanhab. Pliccsplaccs ment tovább. Világgá megy igazán! Pliccs-placcs, pliccs­placcs, mindig csak előre az utcán. — Hahó! — rikkantott. — Nem mos­dattam meg a maszatos Pipalkót. Elker­gettem az öreg Csontrágót és az Egér­vadász Mirci kandúrt. Engem már Senki nem tud megállítani. Még ma elmegyek a világ végéig! De jaj, mi ez? Pliccs — valami az orrára csöppent. Places — még egy csöpp... még egy ... még egy ... Már egészen vizes! Jaj, ezt nem szereti! Nem bizony, az esőt az Orgonaillatú Szappan egyáltalán nem szereti. Dühösen kiabálni kezdett: — Eső, takarodj! Nem mostam meg a maszatos Pipalkót! Nem tudta tovább mondani. Zsupsz! — belecsúszott egy tócsába. — Nem tudok kijönni! — kiabálta. Bizony, ha ebben a szempillantásban Piróka nem ugrik a tócsához, ez lett volna a világ vége Pliccsplaccs Szap­pannak. Piróka éppen hazaigyekezett, hogy megnézze, megfoltozta-e Pipalkó a Mohaház tetejét. De akárhogy is siet, azért csak nem hagyja itt Pliccsplaccs Szappant a tócsában! Nem volt könnyű kihúzni, de végül sikerült. Piróka jól bebugyolálta az ázott Pliccsplaccsot a sipkájába. Mikor hazaértek, visszatette a szap­pantartóba, a megszokott helyére. Nos, ott feküdt Pliccsplaccs Szap­pan. Egy kicsit kisebb lett. És csönde­sebb is egy kicsit. A két játékos, vidám robot között mi a különbség ? Csak estére lett újra jókedve. Mikor Pipalkó fürdött, olyan szép, nagy szap­panhabot csinált, mint még soha. És ma egy csöppet sem csípte öt. Piróka pedig kiült a Mohaház elé. Az új tetőn egy esőcsepp nem sok, annyi se esett be. Mosonyi Aliz fordítása 21

Next

/
Thumbnails
Contents