A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-10-28 / 44. szám
m Mal, a Jószág •• • Nálunk már elfelejtették, hogy a Zobor vidéki maszkos alakoskodók tréfás felvonulása, tánca, cselekményjátéka és adománygyűjtése, a sardózás, olyan népszokás volt, amikor a résztvevők — jobb híján — hatni próbáltak a termékenységre, a természet erőire. Elfelejtették, mert az ilyen szokást éppen csak megtűrték, elnézték az egyházak, és a tudomány fejlődése sem kímélte. Nem úgy a mongoloknál. Náluk a természetben szellemet hivő és elképzelő sámánokat csak a 16. század végén győzte le a lámahitű buddhizmus, és akkor is úgy, hogy ezt a népszokást is átvette, saját szertartásrendjébe beiktatta. Náluk nem sardózás, hanem cam a szokás elnevezése, de a megjelenítése ma is olyan, mint amilyennek a mongolok 13. században írott Titkos Története, illetve az utolsó mon l goi főpap, Luvszanhajdav 1905-ben feljegyezte. Maszkos alakoskodók felvonulása, tánca és cselekményjátéka a cam. Ez akár misztéj riumjátéknak, pantomimnek, mágikus szertartásnak, népi színjátszásnak is nevezhető. Befejező eseménye az adománygyűjtés, amit ; azonban a forradalom győzelme óta teljesen j mellőznek. Régebben a holdújév ünnepi ha‘ vában rendezték meg. Újabban nyaranta, a nádom, vagyis a nemzeti versenyjátékok (olyan, mint nálunk a spartakiád) idején szokták. Mi is ott néztük végig. A legfontosabb kellékeket, a maszkokat viszont a mai vallástörténeti múzeumban, Csojdzsin láma egykori szentélyében őrzik. I Ezt a kolostortemplomot a század elején (1904—1905) kínai mesteremberek építet] ték. A gondosan megőrzött szerződés szerint ! 89 ezer langba, azza 3 333 kg ezüstbe került a felépítése. Négyemeletes a bejárati épület. Homlokzatán díszes keretű, sötétkék alapú, domború tábla látható. Azon arany színű, mandzsu, mongol, tibeti és kínai felirat hirdeti: Erényt Gyarapító Szentély. A kapura festett szellemkirályok a hívők szerint nemcsak a négy j világtájat, a kolostort is őrzik. Hitüket igazol! ni látszik az óriás kapufestmény is, mert akár közelről, akár távolról, jobbról vagy balról pillantok a szellemkirályok festett mására, úgy tűnik, mintha követnének ä tekintetükkel. Bijt, a Haragvó A maszkokat azonban nem itt, hanem a négyzet alapú kolostortelek északi—déli tengelyében álló. kettős tetejű, kétszintű csarnokban őrzik. A főpap jósának, jövendömondó szerzetesének egykori imaházában, melynek gerendákkal osztott mennyezetét érdekes festmények díszítik: feketesüveges alakok kínozzák a buddhista tanok ellenségeit, a jóságot megszemélyesítő istenpárok boldogan ölelkeznek. Belépés után viszont elsőként az egykori főoltár meg a csillogó, aranyból készített, drágakövekkel ékesített, halmazba rakott kegytárgyak tűnnek elénk, és a főpapi jós több mint hét évtizeddel ezelőtt felravatalozott, aranyozott múmiája. Csak azután veszszük észre az oldalsó emelvényekre helyezett táncálarcokat, a camhoz szükséges maszkokat. Legérdekesebb a kék és vörös arcú. dómmaszkja borított fémlapokból összeillesztett, öt óriásgyémánttal ékesített maszk, mely Ocsirvani alakoskodók felvonulásakor láttuk-hallottuk, istenséget személyesíti meg. A lámahit sze- hogy miként egykor a Zobor vidéki legény rint ez a legfőbb „öregisten", mert a köztes kiáltozta: Sardó gyűjjön, hozzon meleget! — lét kérdésében dönt, arról például, hogy azt ennek a maszknak a viselője is rikoltozott: milyen formában élje az ember. A maszkos Ocsivami, jörölj üdzürt! — Ocsivarni, zsíros áldást! Egyébként ez a maszk a legsúlyosabb. A hozzá tartozó öltözettel és kellékekkel 45 kg-os súlyt kell hordoznia a viselőjének, ami nem csekély teljesítmény a felvonuláskor. A többi táncálarc jóval könnyebb. Azokat sokféle módon készítették, de a legáltalánosabb így: az alapformát agyagból mintázták, s rajta, hozzá igazítva, puha, vékony papírrétegeket enyveztek egymásra, kialakítva az álarc papírmasé formáját. Ezt festették növényi és ásványi festékkel, díszítették korallszemekkel, igazgyöngyökkel, drágakövekkel, aranyfoglalatú csontokkal, emberi hajjal, szakállal. És persze mindegyiket elnevezték a megszemélyesítés szerint. Garuda, a madarak kígyóölő, kétszarvú, csőrös királya. Akik kedvelik bagoly- (bölcs) és kakukklelkü (szorgalmas) embertársaikat, feltétlenül tisztelik. Bijí, a Haragvó. Koponyával ékesített feje azt jelzi, hogy haragszik, ha nem tudjuk legyőzni az öt üldözendő szenvedélyt : a kapzsiságot, az irigységet, a büszkeséget, a kegyetlenkedést és a bujaságot. A bozontos szemöldökű, csupahaj Dzú, a Gazda azért vigyorog fogcsikorgatva, 'hogy az élők ne nézzék, miként temetnek a dögkeselyűk. Dugrik, a Bika, az üldöző. A maszkos \alakoskodásban az a szerepe, hogy üldözze, kergesse a butákat, mert mindenféle szenvedés legfőbb oka a tudatlanság, a butaság. A Haragvóhoz hasonlatos, csak sokkal gazdagabban ékszerezett, s vidámabb a háromszemű Mai, a Jószág, a vagyonosság jelképe. Legalább húszféle táncálarcot őriznek a szentélyben. Közülük a cam eseményjátékához csak néha veszik elő mindet, mert esetenként nem az ősi szokást felidéző alakoskodást mutatják be, hanem csak valamelyik újabb változatát a játéknak. Bennünket — mint távoli rokonokat — külön megtiszteltek azzal, hogy az ősi cam néhány jelenetét a szentély mögötti udvaron be is mutatták. A jeleneteket persze hosszan értelmezni kellett, mert nem tudtuk mi, mit jelent: a víz, a hamu, a por szórása valaki után átok, az ajándékot két kézzel illő fogadni, ha egymás homlokát szaglásszák, az rokoni csók, és így tovább, még hosszan sorolhatnánk. Megértettük viszont a sok, furcsa maszkos alakoskodó fölött győzedelmeskedő Ocsirvani áldását, kívánságát: Iréréj thá szájn ordon! — Kísérjen benneteket a napos béke! HAJDÚ ANDRÁS Hajdú Endre felvételei 17 !■■■■■■■
