A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-10-28 / 44. szám
Sophia Loren és Placido Domingo tiszteletére az NBC tévétársaság a New York-i Lincoln Centerben ünnepi fogadást rendezett a Boldog vándorlás című televíziós sorozat első részének bemutatása alkalmából. Az ikrek is nőnek, de nekik nehezebb a vásárlás. íme a colorádói ötösikrek, akik már háromévesek s most szépen sorban ülve várnak a cipőpróbára. Nem akármilyen cipő az itt látható! Maga Michael Jackson énekelt-táncolt benne 1981-ben egy londoni fellépésén. A csipkével és bíborszínű kövekkel díszített topán a Phillips szalon árverésén „potom" négyezer font sterlingért kelt el. Ugye mondani sem kell, hogy hölgy volt a vásárló ... KÖNYV A nemzetiségi kapcsolatok szociálpszichológiai vizsgálata A világ dolgait folyamatosan figyelemmel kísérő olvasó észlelhette, hogy napjaink egyik leghangsúlyozottabb kérdése a nemzetiségi viszonyok objektív vizsgálata, ill. a lenini nemzetiségi politika maradéktalan érvényesítése lett. Ezt példázzák azok az újonnan megjelent könyvek is, amelyek a puszta teoretizálást kerülve inkább a gyakorlatot, a valós életet választják kiindulásul. A prágai Academia kiadásában tavaly megjelent hézagpótló mű — A nemzetiségek fejlődésének jelenkori tendenciái Csehszlovákiában — után a közelmúltban a SZTA Társadalomtudományi Intézete kassai (Košice) dolgozóinak jóvoltából egy olyan könyvet vehettünk kézbe, amelyre ugyancsak ráillik az úttörő jelző. Jozef Výrost és Alena Zeľová munkája (Sociálnopsychologický výskum národnostných vzťahov — A nemzetiségi kapcsolatok szociálpszichológiai vizsgálata, Pravda 1988) ugyanis — mint azt alcíme is mutatja — bevezetés egy hazánkban még nem túl ismert tudományágba, az etnopszichológiába. Az etnopszichológia tulajdonképpen a szociálpszichológia egyik speciális válfaja. Különlegességét az adja, hogy a csoportok közül a legnagyobbakat, a fajt, nemzetiséget, nemzetet (vö. gör. ethnosz), illetve a nemzeti karaktert, tudatot, összefoglalóan mondva az emberi lélek etnikai jellegzetességeit vizsgálja. Ez derül ki a könyv első részéből, ugyanakkor áttekinthetjük a tudományág legalapvetőbb fogalmait, a kutatás elméleti és módszertani kérdéseit is. Ugyanez a rész foglalkozik a Csehszlovákiában élő nemzetiségek fejlődésével és mai helyzetével, valamint az alkotmánytörvénynek a nemzeti kisebbségekről szóló kitételeivel. A könyv második felét javarészt azoknak a felméréseknek az ismertetése alkotja, amelyeket szlovák—ukrán és szlovák—magyar környezetben, főleg serdülőkorú fiatalok körében végeztek a szerzők. A statisztikai adatok és a hozzájuk fűzött magyarázatok sok érdekes, ugyanakkor elgondolkodtató információval gazdagítják az olvasót az etnikai hovatartozás, tudat, az egyes nemzetiségek értékorientációja, az etnikumok közötti kapcsolatok, a kölcsönös hozzáállások területéről. Ismét bizonyítást nyert, hogy az alkotmánytörvényben adott jogaink különösen hiányosak ismereteink a hivatalos életben való anyanyelvhasználat lehetőségeit illetően. Az ismertetett könyv — lévén a hazai szociálpszichológia egyik alapozó müve is — minden bizonnyal a megjelent 1 000 példányt meghaladó érdeklődésre számíthat. Fehér Péter Nisan sámánnő A már eddig is sok meglepetéssel szolgált „Prométheusz Könyvek", a Helikon kiadó reprezentatív sorozata (hogy csak néhány mazsolát említsünk: a maja-kiese indiánok szent könyve a „Popol Vuh", az ugariti eposzokat tartalmazó „Baal és Anat" vagy az upanisadoktól válogatott „Titkos tanítások") megint egyszer szenzációszámba menő müvet tett a magyar olvasó asztalára: a „Nisan sámánnő" ugyanis mandzsu vajákos szövegeket tartalmaz. Ki hallott mindmáig, legalábbis mifelénk mandzsu irodalomról, egyáltalán Mandzsúriáról? „Az eredetileg halász-vadász, pásztorkodó nomád mandzsu nemzetségeket, amelyek Északkelet-Korea és Délkelet-Mandzsúria határterületein éltek, az egyik nemzetségfő, Nurhacsi egyesítette ... A kínai műveltséget ismerő, de kínaiakkal szembeforduló Nurhacsit 1616-ban császárrá kiáltották ki" — tudjuk meg a legfontosabb tudnivalókat a mandzsukról a kötet válogató, fordító és jegyzetelő Melles Kornélia utószavából. S megtudjuk továbbá azt is, hogy Nisan sámánnő története különösen fontos a magyar olvasó számára, hisz „a történet elemei ismerősek az egész távol-keleti sámánizmusban, akárcsak a sámánnő kellékei, a madárfejdisz, a sámánöltözet, a ruhára kötött csengettyűk, a tükrök, a sámándob, amely a folyó menti népeknél sokszor nem lóként, hanem csónakként szolgál". Ilymódon, a finnugor és a türk-mongol népek ösköltészete után egy újabb forrásvidékére bukkanunk az elveszett és annyira kutatott magyar ősköltészetnek. A kötet egyébként a cimadó „Nisan sámánnő" történetén kívül tartalmazza még „A mandzsu szertartások és áldozások császári parancsra szerkesztett törvénykönyvét" is, amely, annak ellenére, hogy rendkívül gazdag művelődéstörténeti-vallástörténeti anyagot tartalmaz, sajnos, nem éri el a „Nisan" egyedülálló színvonalát. Ennek ellenére nagy élvezettel olvashatjuk mindkét szöveget. A művelt magyar olvasó térképéről ismét eltűnt egy fontos fehér folt. (cselényi) SZÍNHÁZ Örvény Eugen Suchoňnak a negyvenes években komponált, ősbemutatójának dátumát tekintve 1949 decemberében színre került nemzeti operája eleddig mitsem veszített népszerűségéből. Hazánkban is, külföldön is vissza-visszatérö darabja a dalszínházak játékrendjének. A szeptemberi, bratislavai felújított bemutató — amellyel a Szlovák Nemzeti Színház a jeles komponista és zenepedagógus 80. születésnapját köszöntötte — sorrendben már az Örvény negyvennegyedik premierje volt; s Így bizony felsorolni is nehéz, hogy a szlovák fővárostól Moszkváig és Antverpentől a tengeren túli Michigan állambeli Lansing városáig hol mindenütt mutatták be az elmúlt évtizedek során. A legutóbbi bratislavai bemutató azonban nemcsak cselekményét tekintve igazolta ennek az első világháború után játszódó zenedrámának népszerűségét, hanem azt is újólag bebizonyította, hogy Eugen Suchoň lényegében ugyanazt az utat járta a szlovák népi muzsika területén, mint annak idején Smetana a cseh nemzeti opera megteremtésével. A ma már méltán világhírű Örvényben a gyengéd líra és a drámai erő egyaránt szóhoz jut; a szlovák népdal elemeire épülő muzsika harmóniavilága s zenekari nyelvezete viszont teljesen századunk zenéje. Ezt a szerzői törekvést tükrözi Gerhard Auer dirigensi munkája, aki az operaház zenekarának élén állva nem először adja tanújelét, hogy alaposan átgondolja a színpad és a zenekar zavartalan egyensúlyban tartásának gyakorlati titkait. A bratislavai operaház évadnyitó bemutatója egyúttal azt is bizonyítja, hogy az Örvény egy kissé közönségteremtö zenedráma is. Ha valaki még sohasem találkozott a kortárs operával, pontosabban a huszadik század zenéjének dallamosabb irányzatával, akkor Suchoň dalműve megkedveltethetí vele. A szlovák fővárosban tíz esztendő elteltével felújított mű megjelenítése ugyanis valóban hatásos. Elsősorban Ladislav Vychodil nagy tért nyitó színpadképét és Irena Tonkovičová élethű jelmezeit említhetjük. Közöttük Branislav Kriška rendezése szinte minden lehetőséget kihasznál. A színpadi látvány így nem csupán ábrázol, hanem részese a cselekményben megelevenedő emberi drámának. Kitűnő a szereposztás is, hiszen a Szlovák Nemzeti Színház operatársulata legjobb erőit összpontosítja ebben az előadásban. Ráadásul párhuzamos szereposztásban, úgyhogy az Örvény újbóli bemutatóját követő valamennyi repertoárelöadás bármikor kellemes operai estét kínál. Miklósi Péter HANGLEMEZ Az idő Jól összekócolta Szikora Róbert haját a „sértődések szele", hiszen alig fél éven belül hárman, Környei Attila, Kozma Tibor és Holló József hagyta őt faképnél. Igaz, az R-GO legutóbbi nagylemezének felvételekor Holló még közreműködött, mára viszont teljesen lemorzsolódott, sőt az eltelt egy-két hónapban stabilizálódott a gárda. Az alapító tagok közül a zenekarvezetőn kívül már csak Barille Pasquale maradt meg (a lányok szinte évenként váltogatják egymást). Az idő című új R-GO albumon ezek a viharok nem érződnek; a dalokban a főszerep most a billentyűs hangszereké, de ez csak részben magyarázható a létszám csökkenésével, én inkább az együttes stílusának némi változására gyanakodom. Bár, ahogy azt most is visszahalljuk, ez továbbra is csiki-dam, az a zenei stílus, amit kizárólag Magyarországon és kizárólag az R-GO és nagyszámú közönsége nevez így. Mégsem lehet ezt a lemezt az előző R-GO korongokkal összehasonlítani, hiszen szokatlanul szól a „Szellem a palackban", illetve a „Monogám vagyok" című szám. Szikora talán épp most valósítja meg legjobban ötleteit, régi Prince imádata igencsak befolyásolta zenéjének jelenlegi hangzását, s ezt nem is tagadja. Nincs is miért, hiszen épp az említett két számot emelném ki, míg az egyikben egy évtizedekig raboskodó szellem (átvitt értelemben egy néptömeg) korlát nélküli szabadságot kap, a másikban megnyugodva hallgathatjuk az AIDS idők példának szolgáló jelmondatát: „monogám vagyok és kész!" A dalok szövegei jobban összpontosítanak a világban végbemenő változásokra, s szóba jönnek azok a nehézségek is, melyeket az emberiségnek a mai napig nem sikerült véglegesen megoldania (Indián béke). Nem hiányzik egy-két olyan slágergyanús felvétel sem, mely az együttest a nem R-GO rajongók körében is szimpatikussá teheti. (Ne félj, te kis bolond; Az idő). Az idő című lemez az R-GO válságos időszakában készült, a rendezői leleményesség viszont szépen elmaszkirozott minden zavartságot. Mára az R-GO újraéledt, a viták körülötte elcsitultak. Az idő feledtet — és tovább repül... Koller Sándor 9
