A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-10-28 / 44. szám
Fúga (olaj, 1987) Az átváltozások RUDOLF FILA KÉPEIRŐL A Bratislavai Iparművészeti Középiskolában 1960 óta tanító Rudolf Fila festőművész volt növendékeinek elismerő szavai közül Rónai Veronika véleménye fejezi ki talán legérzékletesebben, mit adott nekik a művész: „Rudolf Fila jelen kiállítása lehetőséget nyújt rá, hogy elgondolkozzunk, létezik-e Fila-féle iskola. Igen, van egy Rudolf Fila-iskola és itt vannak a diákjai is, akikre hatott, sőt, akiket A harmadik fény (olaj, 1976) szinte „megrontott". S mivel rontotta meg őket? A festői alkotás iránti lelkesedésével, a körülményektől függetlenül, szépség- és igazságkeresésével, az alkotói szempont lehetőségeinek szüntelen felújítására és feltárására való igyekezetével." Kevés művész alkotópályája olyan izgalmas, mint az övé. Legtöbbjük kezdetben „önmagát" keresi, s miután úgy véli, megtalálta, nagyjából megállapodik. Fila az örök keresők közé tartozik. Ö a művészet értelmének keresésében találta meg önmagát, s életének értelmét. Ez legtöbb művének fő problémája, tekintet nélkül arra, melyik stílusirányzathoz hajlik éppen. Tulajdonképpen egyik irányzathoz sem kapcsolható fenntartás nélkül, annak ellenére, hogy többel is kacérkodott. A 60-as években elsősorban a nonfígurális strukturális festészet, a gesztusfestészet és az absztrakt szürrealizmus vonzotta. A tiszta, spontán festészet gyönyörét élte ki bennük. Expresszív ecsetvonásai gyakran kalligrafikus jellé formálódtak. A különböző anyagoknak, talált tárgyaknak a kompozícióban való alkalmazása nála (a 60-as évek elején) az irodalmi jelentés helyett a matériához való vonzódásáról tanúskodott. Ezeket egyéni elképzeléseihez idomította, új képzettársításokkal ruházta fel, s így metaforává alakította át. Ebben az időben kezdett eredeti gyerekrajzokat, illetve híres müvek reprodukcióit, giccses naptárlapokat felhasználni alapként. Bármilyen nyersanyaghoz nyúlt is, feldolgozásuk alapja a hozzájuk fűződő szubjektív viszonyának kifejezésre juttatása. Az eredetibe való beleszólás hangja lehet agresszív, ironizáló, vitába szálló, meditáló, eltitkoló, rokonszenvező, ráérző, kiemelő és még sokféle. így juttatja kifejezésre a művészettörténet sok kiemelkedő alakja és műve iránti eltérő viszonyát. Rembrandt, Velazquez, Cavaraggío, Holbein, Cranach, Šima, Aleš, Purkyné, Švabinský, Goya, s mások sajátosan feldolgozott műveihez készített parafrázisaiban, evokációiban, persziflázsaiban, misztifikációiban, idézeteiben, glosszáiban, interpretációiban, „átrajzolásaiban", pszeudóiban, „kamuflázsaiban" az új szemszögű meglátás, az egyéni átértékelés, átlényegítés a legfontosabb. Fila, ha akarná, tökéletes másoló lehetne, annyira bele^tudja magát élni egyes korok és művészek felfogásába. Számára azonban az a pillanat a döntő, amikor beleszól a képbe, hogy ő ma, itt és Így látja és érzi a már meglévő dolgokat. Ezért adta kiállításának Az átváltozások festészete — a festészet átváltozása címet. .. Ennek a módszernek, az aktuális eltolódások módszerének célja teret adni a történelem, a beidegzödötten elfogadott értékek személyes, felfrissített átélésének, s általuk a nézőt is felbátorítani, bevonni az élmény aktiv átélésébe. De a 70-es évek olajtemperáiban, grafikáiban, rajzaiban más kérdésekre is igyekszik választ adni. Az ábrázoló- és nem ábrázoló művészet, a fénykép és a festmény, az illuziv ábrázolás és az automatikus ecsethúzás közti ellentét problémáját, s más alapvető festészeti kérdéseket firtat. Fokozatosan nemcsak idegen „késztermékekbe", hanem saját eredeti alkotásaiba is beleszól. Művészete az évek folyamán folyamatos fejlődésen ment keresztül. A sötét tónusoktól fokozatosan áttért a világosakhoz, az erőteljes ecsethúzásoktól (melyek gyakran hajlított neoncsövekre emlékeztetnek) a személytelenül ható pettyezéshez, az anyagitól a légieshez, a rapszodikustól a fegyelmezetthez, az agresszívtól a csendeshez. A 80-as évek pointilistának nevezhető, nagyméretű, rózsaszín „testképeinek" makronagyítású arc-, vagy aktrészletein újabb ellentmondást tálal fel: az erotikus tartalom az abnormális nagyítás következtében csaknem megsemmisül, így a kép egyesíti magában a vitalitást az elmúlás erejével. Az érzékek mögül a háttérből tehát az ész hűvös hangja szól. Az idő fogalma is kezdettől fogva jelen van, munkáin, akár tudatalattiból kitörő ecsethúzásainak fokozatos egymásravetülését tekintjük, mellyel a mű létrejöttének folyamatát dokumentálja, akár legújabb kettős- vagy hármasképeit (triptichonjait), ahol az egyes motívumokat időbeli összefüggéseknek rendeli alá. [Rudolf Fila 1932-ben Pnbramban született. 1962 óta rendszeresen több országban állított ki kollektív rajz- és grafikai kiállításokon. Itthon Bmóban (1968-ban), Érsekújváron (1977) és Tmaván (1982) volt önálló képkiállítása. A bratislavai Iparművészeti Középiskolában a kirakatrendezés és formatervezés szaktanára.] ARCH LEB GÁLY TAMARA 8
