A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-10-21 / 43. szám
oszlopok formájában jelenik meg, amelyek mérete igen tekintélyes is lehet. Az USA-ban, Massachusetts államban a múlt században egy 2 540 kg tömegű, 130 cm magas és 81 cm vastag berillkristályt találtak. Az ásvány sűrűsége 2,6—2,8 g/cm3, keménysége a Mohs-féle skála szeben befolyásolja a kristályok nagysága valamint a bennük található zárványok mennyisége. Sajnos a smaragd hajlamos rá, hogy zárványok képződjenek benne, ezek többnyire csillámpikkelyek, továbbá lég- és folyadékbuborékok. Apró repedések is gyakran csúfítják a smaragdokat, ezek olykor utólag keletkeznek a kisebb páratartalmú felszíni levegőn. Az ókori smaragdok feltehetően Egyiptomból kerültek Görögországba és Rómába, de ezek a lelőhelyek azóta kimerültek. A királyok és a császárok különösen kedvelték ezt a követ; Néró császárról pl. följegyezték, hogy egy csiszolt smaragdon keresztül nézte legszívesebben a gladiátorok küzdelmét. Josephine császárné, Napóleon felesége állítólag azért kívánta magát smaragdokkal ékesítve lefestetni, hogy ezzel is emlékeztesse férjét örök hűségére. A smaragd értéke a drágakőpiacon nagyot zuhant, amikor felfedezték a kolumbiai, illetve az uráli lelőhelyeket, de Indiában, Brazíliában, Ausztráliában és Afrikában is rábukkantak erre a kőre. Az egyes lelőhelyekről előkerült smaragdok sokszor fizikai tulajdonságaik és a bennük található zárványok tekintetében különböznek egymástól. Ez elsősorban az eltérő keletkezési körülményekre vezethető vissza. A smaragdnál jóval gyakoribb és méretre is nagyobb nemesberill-változat az akvamarín, amelynek kékeszöld színéért elsősorban a vasatomok felelősek. Ez a szín egyébként a tenger színére emlékeztette az ókoriakat, innen ered az ásvány megnevezése is (aqua = víz, maré = tenger). Az akvamarinban kevesebb zárvány és repedés található mint a smaragdban, átlátszósága is tökéletesebb. A rózsaszínű berillváltozat neve morganit (Morgan amerikai bankár és ásványgyűjtő nyomán), de a szovjet szakirodalomban vorobjevit (Vorobjev orosz mineralógus tiszteletére) néven emlegetik. Színező anyaga a mangán. Az aranyberillt a vas és a mangán. UMtihb u A beriUium nevű fémet 160 évvel ezelőtt, 1828-ban Wöhlernek sikerült először tiszta állapotban előállítania, de az elem létezéséről már 1797-ben tudtak, amikor a francia Vauquelin a beríllnek nevezett ásványból előállította a berillium-oxidot (BeO). A névadó ásványt viszont már az ókorban ismerték és kedvelték, különösen drágakőváltozatait: a zöld smaragdot, a kékeszöld akvamarínt, a sárgászöld heliodort stb. A berill vegyi szempontból berillium-alumínium-szilikát BeaA^SieChs). Az SiOj-tetraéderek hatos gyűrűkbe tömörülnek (az ilyen típusú szilikátokat szoroszilikátoknak si nevezik), ezeket Be ill. AI atomok fogják össze. Az egymás fölé épülő gyűrűk belsejében viszonylag tágas csatorna alakul ki, amelyben kis átmérőjű kationok - Na"*", K+. Rb+,. Cs+ és Li+ -, valamint vízmolekulák és OH- ionok is helyet foglalhatnak. Ez a mqlekulaszerkezet meghatározza a bérillkristályok alakját is: a hatszöges (hexagonális) rendszerben kristályosodó berill gyakran hatszögű hosszúkás rint: 7,5—8. A közönséges berill színe fehér, halványzöld vagy sárgás, a drágakőváltozatokkal (az ún. nemes berniekkel) szemben azonban nem átlátszó. A legértékesebb drágakőváltozat a jellegzetesen zöld smaragd, amelynek színt adó anyaga a króm (kb. 0,1—0,5 %), de emellett vanádiumot is tartalmazhat. A smaragdnak erős pleokroizmusa van: zöld — sárgás- v. kékeszöld. Lumineszcencia-jelenségek is megfigyelhetők a smaragdokon: röntgensugarak hatására piros színben világítanak. Ez a megállapítás azonban nem mindegyik smaragdra érvényes; néhány afrikai és indiai lelőhelyről származó smaragd megőrzi zöld színét. A smaragd értékét nagy mértéka sárgászöld heliodort a vanádium és a mangán festi meg. A színtelen nemes beriilt goshenitrtek nevezik. Már a múlt század közepe óta kísérleteznek a smaragd mesterséges úton történő előállításával is. Ez igen hosszadalmas és költséges eljárással az 1930-as években sikerült is. A németországi I. G. Farbenindustrie cég 1 karátos szintetikus smaragdokat állított elő: a kristályok egy évig (!) növekedtek. Érthető, hogy a smaragd mesterséges előállítása nem terjedt el, bár napjainkban is foglalkozik vele néhány cég Amerikában, Franciaországban, Ausztriában stb. A felvételünkön látható berill lelőhelye Rila (Bulgária). LACZA TIHAMÉR Fotó: Josef Hlaváček
