A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-10-21 / 43. szám
••• Mindig is lázba hoztak a török mecsetek — tipikusan keletiesnek, egzotikusnak tartom ezeket az építményeket. Amikor legutóbb Bulgáriában jártam, felfedeztem néhány ilyen több száz éves épületet. Hogyan lehetséges ez? — kérdezheti a kedves olvasó. Hát úgy, hogy akárcsak Magyarország területén, bolgár földön is hosszabb ideig uralkodott a török. Természetesen hatalomra jutásuk után máris megkezdődött a terület azonnali átformálása, hiszen vallásban, szokásokban és életszemléletben igencsak különböztek a szláv nemzetektől. Az őslakos bojárok nagy része elmenekült leigázott szülőföldjéről, az ottmaradottakra pedig halál várt, hiszen a törökök véres csapást mértek rájuk. Ezáltal az akkori vezető bolgár réteget teljesen sikerült kiirtani, s nem kellett tartaniuk a tudatos szervezkedésektől, ellenállástól. A legnagyobb szenvedést a bolgár nép élte át, hiszen a pravoszláv vallást a mohamedán váltotta fel, s kényszeritettek mindenkit, hogy lemondjon eredeti vallásáról. A törökök magasba nyúló karcsú minareteket és templomokat, azaz dzsámikat építettek, hogy hálát adjanak Allahnak, amiért a harcok során velük volt. Számtalan gyönyörű templomot és palotát romboltak le, hogy helyükre félholdas építményeket emeljenek. A 16. században a török sereg újabb területek felé kacsingatott, északabbra haladva Magyarország területét foglalta el. így a bolgár nép fellélegezhetett, hiszen ha teljesen nem is ment ki az ország területéről a hódítók csapata, most már csak háttérországként kezelték ezt a területet. Mindezek ellenére sok török család települt be az elfoglalt területekre, s ennek következményeként Bulgária lakosságának néhány százaléka ma is török nemzetiségű. Nagy volt az eltörökösítési szándék is, hiszen szilárd és egységes török birodalom létrehozása volt a cél. Sok bolgár családot több száz kilométerre lakóhelyüktől, Kis-Ázsiába telepítettek át. Ebben az időszakban már megjelentek az első olyan lakóházak, melyek ez ideig csak a törököknél voltak ismertek. Ezekre a házakra az volt a jellemző, hogy külső falait alul kövei, felül pedig fával burkolták. Nem nehéz arra következtetni, hogy a kitelepítés és az egyre sokasodó török családok betelepítése bolgár területre ellenállást váltott ki a nép körében, s az 1400-as, 1500-as években több kisebb megmozdulásra is sor került. Persze, mindezek az elégedetlen lázongások nem törhettek le egy uralkodó nagyhatalmat, bármennyire is jogtalanul birtokoltak azok nagy kiterjedésű területeket. Az első említésre méltó . lázadást két fejedelem szervezte és vezette, Vitéz Mihály a Havasföldről és Báthory Zsigmond Erdélyből. Mivel azonban nem volt pontos haditerv, mindkét támadó csapat visszavonulásra kényszerült. Sokkal véresebben ért véget az 1598-ban zajlott ütközet, amikor több bolgár kereskedő és egy püspök támogatásával indítottak útjukra A dzsámi fő kupolája Kupolák közül magasba nyúlik a mecset M W G S m ü B M m O tS M M több csapatot. A felkelés leverése után több mint ötvenezren kényszerültek elhagyni szülőföldjüket, hogy elkerüljék a török bosszút. A bolgároknak újabb önbizalmat csak a török seregek bécsi veresége adott, s alig néhány évvel a bécsi csata után újabb felkelés tört ki. Az 1700-as évek kezdetétől egy ideig nyugalom honolt a vidéken, de a törököket csakhamar megzavarták az osztrákok, később pedig az új veszélyt jelentő oroszok. 1828—29-ben a törökök megmérkőztek az erős cári csapatokkal, de ez sem jelentett szabadságot a bolgároknak, mi több, újra sok ezren hagyták el otthonukat. Az ellenállási mozgalmak, a felkelések gyakran váltották egymást, de mindez csak ahhoz volt elég, hogy a bolgár nép önbizalma ne lankadjon. Ma is számos kegyhely emlékezteti a Bulgáriában járó idegent a véres eseményekre. 1877-ben kitört az orosz—török háború, melybe a leigázott bolgárok is nagy számban bekapcsolódtak, s melynek eredményeként 1878-ban ők is kivívták önállóságukat. A törökök nagy része elmenekült a bolgár területekről, a dzsámik az elmaradhatatlan minaretekkel viszont megmaradtak. Amikor legelőször nyitottam be egy ilyen török templomba, csodálkozásomra zárva volt. Nem kellett sokáig sajnálkoznom, mert egyszercsak valahonnan előkerült egy öreg bácsika. s szélesre tárta a dzsámi kapuit. Még figyelmeztetett, hogy a cipőket illik levetni, aztán kedvemre nézelődhettem a tágas belső térben. Süppedős perzsaszőnyegek, török vázák, fafaragások, faliszönyegek, díszvánkosok garmada tárult a szemem elé, sőt még egy régesrégi óriáslegyezöt is felfedeztem. Egy pillanatig Aladin mesevilágában éreztem magam, a szerájok hangulata idéződött fel bennem, az alahi mohamedán filozófiával és utánozhatatlan atmoszférájával. Akárcsak Isztambulban ... KOLLER SÁNDOR A szerző felvételei A dzsámit körülvevő védőfal. Az ajtó még zárva van A török templom bejárata eredeti bőrfüggönnyel. előtérben egy tartóoszloppal 17
