A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-10-21 / 43. szám
1 ACSEMADOK ÉLETÉBŐL gató, műépítésznek készül. Nem régen megszületett az első unokám is. — Mikor kerültél közelebbi kapcsolatba a Csemadokkal? — Valamikor a hatvanas évek elején. Ha jól emlékszem 1964-ben alapítottuk meg Éberhardon a Csemadok helyi szervezetét, sokáig én voltam a szervezet titkára. Félben már korábban is tevékenykedett a Csemadok, ez a tény és az akkori járási titkár. Szarka Béla bácsi buzdítása nagy mértékben ösztönözte az éberhardiakat, hogy egy aktív szervezetet hozzanak létre. — Milyen területen ért el az éberhardi szervezet sikereket? — A mi szükebb vidékünk nem különösen gazdag népi hagyományokban. Nincsenek eredeti népdalaink, néptánrészt pedig azért, mert talán nem is akad számukra még megfelelő tevékenységi lehetőség a Csemadok keretei között. — Kik a Csemadok-szervezetek tevékenységének mozgatói? — A jól működő alapszervezetekben, tehát Szencen, Félben, Éberhardon elsősorban a pedagógusok a mozgatók és irányítók, bár Szencen a műszaki értelmiségiek is nagyon aktivak. A falusi tanítók mindig is missziót töltöttek be a kultúra terjesztésében, ezért az előbbi tény, azt hiszem, nem meglepő. Az is természetes, hogy a pedagógusok arra törekednek, hogy minél több iskolás gyermeket kapcsoljanak be a Csemadok-munkába, így a legsikeresebb csoportjaink az iskolák égisze alatt tévé-KÖZÖSEN A KÖZÖS ÜGYÉRT A Bratislava-vidéki járásban a legutóbbi (1980) népszámlálás adatai szerint 10 321 személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek. Kilenc helységben működik Csemadok-alapszervezet. az alapszervezetek száma azonban tíz, mivel Szencen (Senec) két alapszervezet is működik. A járási bizottság titkárságán 2 450 Csemadok-tagot tartanak nyitván — ez 23,4 %-os szervezettséget jelent. A járási bizottság elnöke — 1979 óta — MÉRY BÉLA. — Rövid bemutatkozásként mondj néhány mondatot magadról! — 1940-ben Félben (Tomášov) születtem. Édesapám, aki parasztember volt, odaveszett a világháború véres forgatagában, így őt alig ismerhettem. Szülőfalumban kezdtem iskolába járni, majd a somorjai gimnáziumba kerültem, ahol 1958-ban érettségiztem. Igen vonzott a pedagógusi pálya (egyik nagybátyám is tanító volt), ezért a bratislavai pedagógiai főiskolára jelentkeztem, amelyet 1960-ban fejeztem be. Éberhardra (Malinovo) kerültem tanítónak. Feleségem is pedagógus, együtt tanítunk a féli általános iskolában, amelynek jelenleg igazgatója vagyok. Van két lányom: az egyik óvónő, a másik egyetemi hallcaink, így a hagyományápolás helyett az irodalom népszerűsítésére helyeztük a súlyt. A színjátszó csoport évekig szép sikereket könyvelhetett el, a faluban gyakran megfordultak iróemberek, akikkel a falubeliek igen tartalmas beszélgetéseket folytattak. Meg kell azonban mondani, hogy a Csemadok-munka fellendülése időben egybeesett egy nagy fokú életformaváltással: egyre több fiatalt vonzott a főváros közelsége, a jobb munkalehetőségek. Sokan beköltöztek a városba, mások ingázókká lettek, s jóformán csak az éjszakákat és a hétvégéket töltik a lakóhelyükön. Ez természetesen nemcsak éberhardi sajátosság, érvényes ez valamennyi településre a főváros tőszomszédságában. — Vajon hogyan tud megbirkózni a Csemadok járási bizottsága ezzel a kihívással? — Hát nem könnyen. Egy jól működő színjátszó csoportunk pl. azért szűnt meg, mert a tagok több műszakban is dolgoztak, s képtelenség volt az időpontok egyeztetése. Az értelmiség bevonása a Csemadok-munkába különösen faluhelyen nagy nehézségekbe ütközik, egyrészt mert többnyire nem is ott élnek, hanem a fővárosban, máskenykednek. Megemlíthetem a Varsányiné vezette féli gyermekfolklórcsoportot, vagy a szenei könyvtár keretében működő ifjúsági klubot. A szenei vegyeskarnak is sok fiatal tagja van. Véleményem szerint a Csemadok és az iskola szoros egységet kell hogy alkosson, a kettőt nem szabad különválasztani. Több olyan szervezetünk is van, amely olyan faluban tevékenykedik, ahol nincs magyar iskola. Itt a közművelődésben, a magyar kultúra népszerűsítésében és terjesztésében a Csemadok alapszervezetre nagy feladatok hárulnak. A megfelelő káderek hiánya miatt ezek a szervezetek csak nagyon nehezen tudnak kibontakozni, ezért a járási bizottság plénumán elhatároztuk, hogy a jól működő alapszervezetek patronálni fogják az újonnan alakult, problémákkal viaskodó alapszervezeteket. Ez nemcsak szakmai támogatást jelent, hanem bizonyos esetekben agyagit is. — A szlovák főváros közelében fekvő magyar falvak sokszor olyan szomszédos magyar falvakkal állnak szorosabb kapcsolatban, amelyek közigazgatásilag más járáshoz tartoznak. Vajon az érintett járási bizottságok számot vetnek ezzel a körülménnyel ? — Lényeges problémát érintettél, s örömmel mondhatom, hogy mind a Bratislava-vidéki, mind a Galántai, mind pedig a Dunaszerdahelyi járás Csemadok-alapszervezetei között jó az együttműködés. A járási bizottságok és a Csemadok járási titkárai gyakran folytatnak tapasztalatcserét, több akciót közösen szerveznek. Ez nemcsak az ismerkedést segíti elő, de egyszersmind a lehetőségek körét is jócskán kibővíti. — Milyen közös rendezvényeket említhetnél? — A téli iskolai szünetben olvasótábort szerveztünk az általános iskolásoknak, itt a Dunaszerdahelyi járásból érkezett gyerekek a mi gyerekeinkkel közösen töltöttek el néhány tartalmas napot. Az idén először a három járási bizottság közösen rendezte meg Nagyfödémesen (Veľké Úľany) a nyári járási művelődési tábort. A dunaszerdahelyiekkel és a galántaiakkal közösen rendezzük majd decemberben az anyanyelv hetét. — Melyek a Bratislava-vidéki járási bizottság legrangosabb rendezvényei? — Immár sokéves hagyomány a járási dal- és táncünnepély, amelyet Éberhardon szoktunk megrendezni. Ma már Magyarországon is számon tartják a Szenei Molnár Albert Napokat — erre a rendezvénysorozatra az őszi hónapokban kerül sor minden esztendőben. Ezenkívül rendszeresen szervezünk Író-olvasó találkozókat és aktívan közreműködünk a csehszlovákiai magyar írók könyveinek árusításában is. — Idestova két éve már, hogy a Csemadok ismét tagja lett a Nemzeti Frontnak. Milyen változást hozott ez a Csemadokmunkában ? — Azzal kezdeném, hogy a helyi párt- és állami szervekkel már korábban is jó volt az együttműködés, pozitívan értékelték a Csemadok-szervezetek tevékenységét. Mindazonáltal a Nemzeti Front-beli tagság tovább bővítette tevékenységi lehetőségeink körét, s még igényesebb feladatokat jelölt ki számunkra. Vannak még kiaknázatlan lehetőségeink, s talán aktívabban kellene bekapcsolódnunk a NF munkájába. LACZA TIHAMÉR ECSET ÉS PIRULA (Két sikeres kiállítás) Kísérteties félhomály, a boltíves helyiségben különböző színekben gomolygó füstfelhő. Az asztalokon, a polcokon buborékoló lombikok, üvegcsék, pinzetták, egy alkimista műhely minden kelléke. Az asztal mellett egy csuhás férfi, előtte tégelyek, kezében porcelánmozsár, melyben különböző színtónusú kristályokat zúz porrá. A porokat leméri, majd a tégelybe szórja, ezeket csodavízzel locsolja. Feltörő füstfelhő, aztán az alkimista — de talán nem is alkimista ?! — egy ecsetet vesz elő, ezt a tégelybe mártva pici táblára fest gyönyörű motívumokat... A fenti kis történetecskét — álmodtam ... Az álomfejtés tudói hangoztatják azt. hogy az álom részben megélt eseményekhez kapcsolódik. Úgy látszik — az én esetemben is ez történt: egy közös kiállítás keretén belül — álommal teli éjszakám előtt — láttam először dr. Vörös Miroslav gyógyszerész miniatűr olajfestményeit. Az alkotó első — múlt év őszén lebonyolított — önálló kiállítására szóló meghívó a Komenský Egyetem Gyógyintézeti fakultásának klubjába invitált. Vagyis abba az épület-' be, amelyik valamikor — az Érsekújvári (Nové Zámky) járási gyógyszertár alkalmazottjának — Vörös Miroslavnak az alma matert jelentette. Még egy bratislavai és egy érsekújvári közös „tárlatnézésre" hívnám meg a kedves olvasót, röviden hadd mutassam be a kiállított képek szerzőjét: Vörös Miroslav Vágselylyén (Šaľa) született, itt is érettségizett, majd a gyógyszerészeti fakultásra jelentkezett, ahol 1979-ben promovált. Később a Csemadok érsekújvári városi szervezetének keretén belül működő képzőművészeti kör tagja lett, ahol Balogh György körvezető a mai napiig is sok jó tanáccsal látja őt el. Miro sokoldalúságát tanúsítja, hogy korábban a kémiai kísérletezések mellett gyerekkora óta rajzolt, s „jóbarátja" volt a vízfesték. Habár a szokásos „nagy kérdést" nem tettem fel Mirónak — vajon egy gyógyszerész miként is válik műkedvelővé —, a válasz kötetlen beszélgetésünk folyamán mégiscsak megfogalmazódott: — Olyan korban élünk, amikor szinte divattá vált az abszolút szakosodás, a szigorúan célirányos szakemberképzés. Ám ha valakinek a „betáblázottságát" minél inkább tényként kell elkönyvelnie, az ember védekezni kezd. Ugyanis minél mélyebbre ássuk magunkat egy-egy szakterületen, annál inkább kezdjük érezni a más értékes történésektől, dolgoktól való elszakadást. így tehát én teljesen természetesnek tartom azt, ha egy kutatásokkal foglalkozó orvostudós házi kamarazenekarban csellózik, vagy mondjuk, hogy egy patikus — fest. S tény az is, hogy minél fejlettebb egy civilizáció, annál inkább előtérbe kerül az interdiszciplináris műveltség. Hogy miért? Az egyensúly, az élet fennmaradásának érdekében... Amikor Vörös Miroslav miniatűrjeit nézegetem bratislavai kiállításán, valahogy akarva-akaratlanul is eszembe jut a tégely, az ezredmilligramm pontossággal működő patikai mérleg. Az alkotó ugyanis hallatlan pontossággal, óriási belső fegyelemmel „varázsolja" a táblára a hártyavékony festékréteget. Az alapszín rendszerint a galambszürke. a téma kulcsmotívumai már élénkebb árnyalatokban jelennek meg az alkotáson. A kép ködszerü megjelenése látszólag sejtelmes világba visz minket, tájakon eseményeken keresztül jutunk el a haza, az idetartozás — Parnasszusra emelt — világába. Vörös Miroslav akVarellfestményei — amelyekből bőven láthattunk a szerző nemrég lezajlott érsekújvári II. önálló kiállításán — már felszabadultabb ecsetkezelést sejtetnek. Mintha csak a szerző itt pihenne meg — fegyelmet, pontosságot kívánó tevékenységei után. A pasztellszínek, a szándékosan kiemelt pálya jelenlétét sejtetik a nézőben. A két — említett — stílust én nem nevezném meghasonlásnak, a művészeti kritikusok által gyakran emlegetett útkeresésnek: egy ember egyéni megnyilvánulásai ezek akkor is, ha a fejlődés, az esetleges váltás örömteli lehetősége még az alkotó előtt áll. KALITA GÁBOR 6
