A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-10-14 / 42. szám
HÁZTARTÁSI FORTÉLYOK PETREZSELYEM. Mindig lesz friss zöldpetrezselymünk, ha a zöldséggyökér felső végét levágjuk, vízzel telt edénybe tesszük, és a vizet szükség szerint utánaöntjük. A petrezselyem zöldje nö és naponta szedhetjük. TOJÁS. A teljesen friss tojást úgy ismerhetjük meg, hogy sárgája gömbölyű, a sárgája és a fehérje között pedig egy jól látható gyürüforma van. Ha feltörés után a sárgája szétfolyik, rántotténak még jó, de habveréshez, tükörtojásnak nem használható. A tojásfehérjét nehéz felverni, ha csak egy-két csepp sárgája is kerül bele. Ezért ilyenkor néhány csepp citrommal közömbösítjük a zsíros tojássárgáját. TÖK. Az őszi tököt úgy is eltarthatjuk, ha a hibátlan darabok szárrészét egyenesre vágjuk, és pecsétviaszt vagy gyertyát csepegtetünk rá. Egyes vidékeken a tököt úgy tartósítják, hogy a héját hígított oltott mésszel vonják be, és úgy teszik hűvös pincébe. ILLAT ÉS EGYÉNISÉG Az illat kellemes és csábos hatásával már négyezer évvel ezelőtt tisztában voltak eleink. Az illatszereket kizárólag virágokból készítették, így egy-egy kölni valamilyen virágillatot idézett. Napjainkban előtérbe kerültek a szintetikus anyagok, amelyekből a legkülönfélébb illatokat nyerik. Közkedveltek a kölnivizek és a parfümök. A kölni enyhébb illatú, inkább nappalra használatos frissítésként, míg a parfüm jóval erősebb, ezért vigyázni kell, nehogy sokat locsoljunk magunkra. A parfümök lehetnek édeskés virágillatúak, vagy fanyar, fűszeres, nehezebb illatúak. Nem mindegy, hogy melyiket használjuk, mert egy-egy ember illata tükrözi egyéniségét, sőt hangulatát is. A szőke, törékeny nőkhöz inkább a hűvösebb illatok Illenek, míg a sötét hajúak és sötét bőrűek nehezebb illatú parfümöket használhatnak. Az sem mindegy, hogy nyáron vagy télen használjuk azt a parfümöt, mert nyáron a friss illatok kellemesebbek. A kölnit, parfümöt mindig a bőrre locsoljuk. A fülcimpára, a fül mögé, a csuklóra, a könyökhajlatba stb. Ha ismeretlen parfümöt vásárolunk, először próbáljuk ki a bőrünkön, mert minden bőrön másként hat az illat. Végül nem árt tudni, hogy a felbontott parfümöt egy éven belül ajánlatos elhasználni, mert bomlásnak indul. Réges-régen, öreg időkben a szelek még mind-mind együtt laktak egy kis szigeten, valahol a végtelen világóceán közepe táján. Nem voltak még vitorlás hajók, hiszen a manapság szanaszét kóborló szelek még nem dagasztották a vitorlákat. Az emberek csak evezős csónakokkal és hajókkal járták a vizeket, ez pedig nagyon fáradságos volt, sok emberi erő kellett hozzá, és az utasok, áruk csak lassan értek céljukhoz. Néhány dúsgazdag kereskedő — hatalmas hajóikat ezer meg ezer evezős rabszolga hajtotta kikötőből kikötőbe — hallott valamit a szigeten lakó szelekről, és elhatározta, hogy munkába fogja őket. Jól tudták, hogy a szabad szelek önszántukból erre soha rá nem szánják magukat, ezért hát cselt eszeltek ki. Legnagyobb hajójukat telerakták édes, mámorító borral, és odaeveztek a szelek szigetéhez. Partra szálltak, és azonnal összebarátkoztak egy vidám szélforgataggal meg egy könnyelmű forgószéllel. Végül is addig-addig, hogy az egész szélnemzetséget lakomára hívták hajójukra. Jöttek is a szelek boldogan, mert kedvükre való volt a vidám élet, és ittak, daloltak egész álló nap késő éjszakáig. A jeges északkeleti és a viharos zivatarszél nem ismert mértékeket az ivásban. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen csak vad természetük szerint cselekedtek. De az már meglepő volt, hogy az enyhe, lágy szellőcskék is olyan sok édes mézes bort ittak, hogy egykettőre megártott nekik. Eleinte finoman, kedvesen dúdolgattak, zümmögtek, később azonban már csak gagyogni és dadogni tudtak, végül egyik a másik után elszenderedett. Csak a szelek ösöreg ükapja, a nagy hatalmú orkán tartotta még magát. A ravasz kereskedők azonban rajta is kifogtak. Ők maguk csak egy-egy kis kortyot ittak minden pohárból, a többit az asztal alá öntötték. így éberek és józanok tudtak maradni. Az ösöreg orkán pedig egyszerre csak mély basszus hangon hortyogni kezdett. HÉTVÉGE Erre vártak a kereskedők! Gyorsan fel a horgonyt! Evezősök, munkához! — és már ki is futottak a part mellől a nyílt tengerre, fedélzetükön az egész szélnemzetséggel. A hajó már messze-messze járt, a nap is delelőre hágott, mire a szelek végre ébredezni kezdtek. Megrémültek fölöttébb, mikor észrevették, hogy ismeretlen vizekre vitte őket a hajó, messze távol szigetüktől. Nagy nehezen kidörgölték az álmot a szemükből, és éktelen dühvei vendéglátóikra vetették magukat. Úgy felkorbácsolták a tenger vizét, hogy a hatalmas hajó felborult, és elmerült a hullámokban. A szelek azonban többé nem nyugodhattak, vad száguldással járják a nagy vizeket. A szigetüket kerülik. Bejárták és bejárják ma is az egész világot, a tengereket, és gyakran tombolnak dühükben, üvöltenek és ordítanak, máskor meg vágyódásukban elérzékenyülve susognak és sóhajtoznak, mindig és mindenütt régi, elveszett hazájukat, a szelek szigetét keresik. De hiába! Soha többé nem lelnek rá a végtelen világóceánon. Német mese skáláját szólaltatja meg, hogy társával szót értsen. Ezt használják ki a vadászok, hogy a maguk készítette sípokkal a közelükbe csalogassák és puskavégre kapják. Amerika területén a fehérember megjelenése előtt mintegy millió jávorszarvas élt. Az indiánok húsáért, bőréért és agancsáért vadászták. Az a hír járta, hogy aki jávorszarvas húst eszik, abba annyi erő száll, hogy háromszor akkora távolságot is be tud járni, mint azelőtt. A fehérember már nemcsak a húsáért, hanem sportból is vadászta, és ezért a jávorszarvas-állomány erősen csökkent. A századfordulón elrendelték a szigorú védelmét. Ma újra hatalmas csordák lepik el Amerika és Kanada északi részét. A jávorszarvas csak a hideg tájakat kedveli, nem nagyon viseli el a meleget. Rendkívül nagy étvágya van, a felnőtt jávorszarvas gyomrába félmázsa növényi eredetű élelem is belefér. Éppen ezért takarékosság szempontjából még az amerikai állatkertekben is elég kevés van belőlük. Igaz, hogy csak a természetes környezetben érzi jól magát.-d-OjkĹL /UxÁJjLcv Á/'ckoÍL 40 cifvuy itLjoo /V<Vns. TTUf'Lataixrdi1 A LEGEK VILÁGÁBÓL A jávorszarvas a szarvasok között a leghatalmasabb termetű. A meglett bika hossza közel három méter, magassága két méter, súlya pedig elérheti a nyolcszáz kilót is. A legnagyobbak Alaszkában élnek. Agancsa hatalmas, lapát alakúan kiszélesedett, átmérője a két és fél métert is elérheti. Színe vörösesbarna, szőrzete hosszú, lábai hamuszürkék. Gyors futó. Régebben Európában elterjedtebb volt, hazánk területén is élt. Ma Svédországban, Norvégiában, Szovjetunióban és Amerika északi részén található. A jávorszarvas erős, kitartó állat, ha bajba kerül még a farkasokkal is elbánik. Nem igaz, hogy az embereket megtámadja, de szarvasbőgéskor azért nem tanácsos véle találkozni. Aránylag csendes, de mégis a hangok széles 21
