A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-10-07 / 41. szám
49211 rundváltozatokat nevezik rubinnak. A víztiszta korund neve fehérvagy leukozafír. a narancs színűé padparadsa (ami szingaléz nyelven lótuszvirágot jelent), a többié zafír, bár ezzel a névvel legtöbbször a kék színű változatokat illetik. Mivel a tiszta alumínium-oxid eredetileg fehér, a A természetben kristályos formában található alumínium-oxidot (Al203) korundnaV. nevezik. A gyémánt után a legkeményebb anyag, a Mohs-skála szerinti keménysége: 9. Trigonális rendszerű kristályai többnyire, hatszöges bipiramisok, tömzsi hordókás alakúak vagy oszloposak. Sűrűsége 3,9—4,1 g/cm3. A korundot már az ókori Indiában ismerték, erre utal az a tény is, hogy neve a szanszkrit koruvanda, illetve az óind kauruntaka szóra vezethető vissza. (Hindi nyelven a „kurund" kifejezés egyébként keményet jelent.) Ez az ásvány, pontosabban színes drágakőminőségű változatai: a rubin és a zafír igencsak nagy becsben állnak Indiában, a maharadzsák kincstárának talán még a gyémántoknál is féltettebb darabjai. 1930-ban egy Londonban tartott konferencián néhány indiai maharadzsa is résztvett, akik szabadidejüket azzal töltötték, hogy felkutatták az összes megvásárolható rubint és még a gyengébb minőségűeket is mind egy szálig megvették. A vörös vagy galambvér színű kokülönböző színárnyalatokért az ásványt allokrómásan megfestő idegen anyagok a felelősek. A rubinban csekély mennyiségben (kb. 0,1—0,6%) krómionok találhatók. A vasionok még nyomokban is barnás árnyalatot kölcsönöznek a rubinnak, s ezáltal az értéke is csökken. (A felvételeken látható, Indiából származó rubinkristály is tartalmaz nyomokban vasat.) A rubinnál gyakoribb, s ezért valamivel olcsóbb kék zafírban Ti4* (titán) és fn?+ (vas) ionok találhatók. A rubin erősen pleokroos, ami azt jelenti, hogy különböző irányból nézve más színárnyalatban pompázik. Ezt különösen dikroszkóp segítségével figyelhetjük meg (egy korábbi alkalommal már szó volt róla); az egyik irányban sápadt sárgáspiros, a másikban mély kárminpiros. Ennek a tulajdonságának köszönhetően könnyen megkülönböztethető a hasonló színű spinelltől, illetve a gránáttól. Keménysége is anozitrópiát mutat, tehát nem minden irányban egyformán kemény, ezért a rubincsiszolóknak éberen ügyelniük kell minden mozdulatra. A rubint általában ugyanúgy csiszolják mint a gyémántot, bár számos szabálytalanul megmunkált rubinkő is ismeretes mivel az indiai ékszerészek alapelve az, hogy minél kevesebb anyag menjen veszendőbe. A rubinkristályok többnyire aprók, a nagyobb példányok ritkák, ezért volt idő, amikor az 1—5 karát súlyú rubin értéke még az ugyanolyan nagyságú gyémántokét is felülmúlta. Mint más drágakövek esetében is megtörtént, a rubint is megpróbálták mesterségesen előállítani, s érdekes módon ez a vártnál jobban sikerűit. Kezdetben ugyan csak apró, ékszerekben nemigen alkalmas kristályokat tudtak szintetizálni, később azonban tökéletesítve a módszert már egészen szemrevaló darabokat sikerült produkálni. A szintetikus rubin olykor a megtévesztésig hasonlít a természetes rubinra, de érdekes módon ultraibolya lámpával megvilágítva könnyen megkülönböztethetők: a mesterséges rubinok erősen fluoreszkálnak, míg a valódiak csak alig. Vörös izzásig hevítve a rubint a színe átmenetileg eltűnik, lehűlve azonban ismét szép pirossá válik. A röntgensugarak elmélyítik a piros színt és eltüntetik az esetleges meglevő ibolyás árnyalatot. A rubinkristályok belsejében gyakran látni különböző ásványzárványokat: csillámot, hematitot vagy rutiltüket. Olykor ezek a zárványok az optikai tengelyek mentén, 60 fokos szögeket bezárva helyezkednek el, s ezáltal csillagszerű alakzatok figyelhetők meg a kristályban. A rubin legnagyobb mennyiségben Burmában található, de Thaiföldön, Indiában és Sri Lankán (Ceylon) is sok példánya kerül elő a folyók hordalékából. Mivel kemény ásvány, a kövekkel ütközve sem kopik el, ráadásul vegyileg is igen ellenálló (semmilyen savban nem oldódik). Újabban Tanzániában is találtak rubint. Európában pedig Norvégiában bukkantak rá. Csehszlovákiában csak nyomokban fordul elő. Érdekes olvasmány a híres rubinok története is, erre azonban sajnos most nem keríthetek sort. Egyik-másik nevezetes darabról utólag kiderült (pl. a „Fekete Herceg Rubinjáról" vagy a „Timur Rubinról"), hogy nem korund, hanem spinell. A legnagyobb foglalatban elhelyezett rubin egyébként a prágai várban található: a cseh királyi korona éke. Az apró rubinkristályokat az óraipar hasznosította még a legutóbbi időkig is: tengelycsapágyak készültek belőlük. LACZA TIHAMÉR Fotó: Josef Hlaváček
