A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-10-07 / 41. szám
i.-vs* •>#***•• *&■**«* v-*w **' ; 9Blll TÁNCHÁZVEZETŐ TANFOLYAM eh&úáks’ ■ f - V t'Tď i' A Csehszlovákiában élő magyarság körében ilyen még nem volt. Egyhetes tábort szerveztek a táncházvezetök részére. Tánccsoportvezetők, illetve műkedvelők koreográfus képzése 1953-tól folyik, de ebben az évben július 18-tól 24-ig Zselizen a táncházak vezetésére képeztek fiatalokat. A Csemadok Központi Bizottsága volt a szervező, az anyagiak biztosítója, segítőként társul szegődtek a Csemadok Zselizi Alapszervezete és a Városi Művelődési Központ, helyi gazdaként pedig a Csenky Dezső vezette műszaki szolgáltatások üzemének lelkes dolgozói voltak a pártfogók. Szállást és táborhelyet is ők biztosítottak az újonnan megnyitott autócampingjükben. A táncházmozgalom kb. húsz éve indult hódító útjára Magyarországon. Az Erdélyben még a ma is élő népszokást, a táncos délutánokat, estéket vette kiindulási alapjául. Annak belső struktúráját, szervezési gyakorlatát, és főleg tartalmát tekintette követésre méltónak. Ott a szokás az, hogy az egy bandába, korosztályba, stb. tartozó fiatalok hosszabb-rövidebb időszakra kibérelnek egy tágasabb parasztházat, termet, szobát, kamrát, a faluban muzsikásnak felfogadják a kedvelt dudásukat, a két-három tagú falusi muzsikusbandát és a meghatározott napokon — ünnepnapokon már délután, más napokon csak az esti órákban — összejönnek és a háziak, a bandavezérek felügyelete mellett táncolva, dalolva szórakoznak. A szórakozásnak megvolt és van Íratlan szabálya: a banda elhúzott egy táncrendet, amelyben a faluban, a vidéken ismert táncok meghatározott sorrendben követték egymást, aztán szünet és kezdődött elölről a táncrend. A szünetben a lányok csoportba, karéjba állva énekeltek. A legények egy kis Mátyusföldi dudatánc itallal erősítették magukat, vagy csak egyszerűen beszélgettek. A legények egyike-másika csatlakozott a daloló lányokhoz. Szeretném hangsúlyozni: a táncrendbe a hazai táncok kerültek be, így a táncház a fiatalságnak olyan lehetőséget biztosított, hogy elsajátíthatták a falu, a vidék táncait, s a korosabbja aztán e táncokkal vetélkedett, virtuskodott. A „ki tud jobban táncolni", „ki az ügyesebb legény", „ki a jó táncos, dalos fiú, lány” az mindig és mindenütt presztízskérdés volt. Itt, a táncházban ismerte meg, ismerhette meg alaposabban egymást a fiatalság, itt születtek az egy életre szóló elhatározások. A táncház közösségi összetartó erő volt. A minap a rádióban egy beszélgetést hallgattam Karsai Zsiga közismert erdélyi táncossal. A fiatalságáról faggatta a riporter. Ö olyan kisfaluból való, ahol együtt éltek a románokkal. Kevés volt a fiatal és így csak egy táncházat tartottak fenn. A zenész az egyik órában magyar, a másikban román táncokat muzsikált. Az ügyesebbje, a táncosabb kedvűek aztán táncolták mindkét nemzeti táncát. Nem volt vita, kakaskodásokra is csak egy-egy lány ürügyén került sor. A nemzetiségek életében is összetartó erő volt a tánc. A táncháznak ezeket a fontos tulajdonságait ismerte fel annak idején Tímár Sándor koreográfus. Martin György néptánckutató, Sebő Ferenc és Halmos Béla népzenekutató népzenész. Ök honosították meg először az együttesükön, a Bartók Béla Budapesti Táncegyüttesen belül, majd később, amikor a gondolat már talajt fogott Pesten, a művelődési központokban rendezett nyilvános táncházakban. Innen jutott el a gondolat hozzánk is, és vált országos hatással bíró mozgalommá. Örsújfalu, Komárom volt az útra indítója. Komáromban az ifjúsági házban (a Hajós Néptáncegyüttes) ma is A hallgatóság többsége évente 2—4 alkalommal országos méretű táncházat rendeznek. Országos mozgalommá vált e nemes szórakozási forma, s hogy hazaivá is válhasson szükséges a tartalmát, a táncrendjét megfelelően kiegészíteni, kialakítani. A táncházvezetők tanfolyamának célja is ez volt. Az erdélyi táncok mellé — ezek a táncok képezik a táncházak táncrendjének alapját — megfelelő szintre felhozni, felsorakoztatni a hazai, illetve a szomszédos néptánctájegységek hagyományos táncait, dalait is. Elérni azt, hogy váljon általános igényünkké a nagy ügyességet megkövetelő erdélyi legénytáncok — pontozók, verbunkosok — mellett, méltó helyet nyerjenek az ugyancsak nagy ügyességet, alapos ismeretet igénylő sallai, bársony, Bertóké mátyusföldi verbunkosok, a nagyon figuragazdag nógrádi-gömöri-abaúji, vasvári verbunkok, a bodrogközi-tiszaháti sarkantyúsok, nagy magyar verbunkok, stb. A legények ezekből a táncokból is kialakíthassák a maguk gazdag figuratárát, mozgásstílusát és éljenek is vele. Hasonló célzattal oktatták a páros dudatáncokat, a martosi mártogatós-ugratós csárdást, a gömöri vasvári párost, a bodrogközi keménycsárdást stb. is. Vendéganyagként pedig a Mátyusfölddel szomszédos tájegység, a dunántúli, illetve a dél-dunántúli tánc anyagát tanulták. Első ilyen próbálkozás volt, és minden tekintetben sikeres. Nemzetiségi körökben országszerte nagy volt az érdeklődés iránta. A Csemadok járási bizottságai — konzultálva az illetékes járási kulturális szervekkel és intézményekkel — választották ki és delegálták a hallgatókat. Gondos munkát végeztek. Az előadók diktálta erős tempónak, szigorú követelményeknek a hallgatók megfeleltek. Többet és többet akartak elsajátítani az eredeti táncanyagból, dalokból, s amit napközben megtanultak azt este a Pálfi, illetve a Varsányi zenekar muzsikálására a táncházban továbbgyakorolták, tanulták szabadon alkalmazni. Brandt Ferenc, Hemé Szabadi Judit, Richtarčík Mihály, Varga Ervin és e sorok írója voltak a táncok oktatói. Mindenki által a legjobban ismert tájegység anyagát tanította. Furik Rita és Varsányi László pedig a tájegységek dalait és zenei anyagát segítettek elsajátítani a 80-an hallgatónak. A nap úgynevezett szabadidejében, a déli és az esti-éjjeli órákban videovetítés folyt. A napközben tanított tájegység néprajzi felvételein tanulmányozhatták a táncok és a dalok eredeti előadóinak stílusát, a tanult anyag igazi szépségét. Sokan — a szerencsésebbek — a vetített anyag egy részét átmásolhatták és magukkal vihették haza. A tanfolyam hallgatói a sikeren felbuzdulva igenyelték, hogy 1989-ben ugyanott szervezzen a Csemadok KB táncháztábort. TAKÁCS ANDRÁS A szerző felvételei 7
