A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-07-08 / 28. szám
A Sarló példát mutat ében A közelmúltban ünnepeltük Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának 67. évfordulóját. Most a Sarló megalakulásának 60. évfordulójára emlékezünk. A Csemadok szervei és szervezetei az esemény alkalmából Rozsnyón (Rožňava) kétnapos szemináriumot tartottak. Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakulása szorosan kapcsolódott a nagy októberi szocialista forradalomhoz. Csehszlovákia dolgozóinak is a szovjetek példája mutatta, hogy miként kell megoldani a társadalom politikai és szociális problémáit. Bebizonyította a szocialista forradalom történelmi szükségszerűségét, gyakoriati megvalósításának lehetőségét. Az egész világon megszilárdította a proletariátus osztályöntudatát. A nagy októberi szocialista forradalom tulajdonképpen a világban végbemenő forradalmi folyamat kezdetét jelentette. Hatására a csehek és a szlovákok nemzeti felszabadító küzdelme is egyre erőteljesebbé vált és hetven éve, 1918. október 28-án lehetővé tette, hogy megalakuljon a Csehszlovák Köztársaság. A csehszlovák állam megalakulása nagy lépést jelentett előre a fejlődés útján és történelmi jelentőségű esemény volt. Bár a burzsoá demokratikus Csehszlovákiában a cseh és a szlovák nemzet alapvető problémáinak megoldásában ideiglenesen a burzsoá alternatíva győzött, ennek ellenére egyre nagyobb erővel hatott a nagy októberi szocialista forradalom eszméi által ihletett — a munkásosztály képviselte — forradalmi alternatíva : a szocialista alapokra épülő társadalom megteremtése. Csehszlovákia nemzeteinek és nemzetiségeinek igazi érdekeit a forradalmi alternativa képviselte. Ezért is válhatott (és vált) ez az elképzelés, illetve törekvés a szocialista irányba mutató fejlődés alapjává. A csehszlovák és a magyar burzsoázia kezdettől fogva elferdítette a tényeket, bomlasztani igyekezett a dolgozók sorait, a forradalmi munkásságot üldözte, a kommunistákat hazaárulással vádolta. Ennek ellenére a kommunisták — nemzetiségre való tekintet nélkül — a nemzeti és a szociális szempontból erős, szabad Csehszlovákiáért, a csehek, a szlovákok, a Csehszlovákiában élő magyarok. ukránok, lengyelek és németek közös szocialista államáért harcoltak. A szlovákiai magyar munkások képviselője a csehszlovák nemzetgyűlésben már 1921- ben így nyilatkozott. „Mi, magyarok történelmi szükségszerűségnek tartjuk azt a tényt, hogy a cseh és a szlovák nemzet önálló államot alakított." Dél-Szlovákia öntudatos dolgozói ismerték a cseh és a szlovák proletariátus erejét, ugyanakkor tisztában voltak mind a burzsoá demokrácia, mind a Horthy-fasizmus lényegével. Az 1921 tavaszán Losoncon (Lučenec). Kassán (Košice), Rozsnyón (Rožňava) és a másutt tartott nagy népgyűléseken egyértelműen a társadalmi haladás mellett foglaltak állást. A haladó gondolkodású magyarok életében a húszas évek végén és a harmincas évek elején (1928—1934) nagy szerepet játszott a Sarló. A Sarló Balogh Edgár, A regősöktől a munkásmozgalomig című tanulmányának a szavaival: „Új láncszeme volt a régi, Galilei-kör, az Ady Endre jellemezte szociális magyarságszemlélet, a Huszadik Század-beli szociológia és »Jásziság« Magyarországról kiszorult szellemi örökségének. Nem utolsósorban ennek a befolyásnak köszönhető, hogy a csehszlovákiai magyar ifjúság nemzeti tudatának kialakulása nem a sovén visszacsapás, a »Szent lstván-i birodalom« restaurációja felé irányult, hanem az egyenlőségen alapuló együttélés, a szláv— magyar—román összefogás elképzelhető változatait kutatta." Sokat mondanak és a Sarló lényegét fejezik ki Balogh Edgár Hét próba című önéletrajzában olvasható sorok is: „Szakítás a titkosok irredentizmusával, harc Adyért — Kelet- Európáért s a konzervatívok leküzdése, kiállás népért-faluért... Összeütközés az áloktóbristákkal és masarykiánusokkal, vérrel szentelödő vörös barátság, kikászálódás a trockísta kerítésből — megannyi próba volt, egyre szigorúbb legénypróba. S a hetedik a legnehezebb: lelkiismeretünk figyelmével beállni pártos nemzetköziségbe, tudományos tudattá váltani a háborgó ösztönöket, kommunistává érlelődni közös felelősség bölcsességében ..." A Balogh Edgár szervezte mozgalom a Rozsnyó melletti Gombaszögön alakult meg 1928 augusztusában. Többnyire csehszlovákiai magyar főiskolásokból tevődött össze. Figyelmét elsősorban szociális kérdésekre irányította. A Sarló tagjai jelentős falukutató munkát végeztek, gondosan tanulmányozták és elemezték a csehszlovákiai magyarok gazdasági, politikai és kulturális viszonyait. Egyik legfontosabb céljuknak a Duna menti népek összefogását, a népek kultúrájának az ápolását, a magyar—szlovák—cseh barátság. valamint a szomszédos országokban működő haladó szellemű mozgalmakhoz fűződő kapcsolatuk szilárdítását tekintették. A Sarló a munkáskultúrát is népi-nemzeti jelleggel igyekezett felruházni. Tagjainak kezdeményezésére a Sarló 1931 szeptemberében megtartott kongresszusán alakult meg — a csehszlovákiai Kommunista Ifjúsági Szövetség és a Sarló fiataljainak az összefogása révén — a Vörös Barátság nevű testedző és kulturális szervezet. A Vörös Barátság főleg Szlovákia fővárosában, de számos más helyen is közel négy éven át szervezte a vörös sportolókat és végzett osztálytudatositó marxista kulturális munkát. A Sarló feloszlása után is ez a szervezet biztosította az állandó kulturális kapcsolatot a munkássághoz hű értelmiségiek — írók, művészek, szakemberek — s a proletár ifjúság között. A Sarló példát mutatott. Legjobbjai később kommunistákká váltak és fontos újságírói tevékenységet végeztek. A CSKP lapjai közül főként a Munkás és Az Út című lapokban publikáltak gyakran. A Sarló progresszív irányzatának a törekvése visszhangra talált a szlovák forradalmi értelmiség körében és lapjukban a DAV hasábjain is. E kapcsolatról A szlovákiai értelmiség a kommunista mozgalomban című könyvében Viliam Plevza és Vlasta Plevzová Így ír: „A cseh és a szlovák forradalmi értelmiség szervezeteivel való kapcsolat keresésének megnyilvánulása volt az is, hogy a Sarló tagjai résztvettek a Baloldali Front 1931 júniusában Bmóban rendezett országos konferenciáján. A Sarlósok azzal a javaslattal érkeztek, hogy alakítsanak állandó nemzetiségi bizottságot, amely rendszeresen figyelné, elemezné és propagálná a szlovák nemzet igazságtalan helyzetének kérdését, valamint a cseh burzsoázia elnyomó politikájának kitett német, magyar és zsidó nemzetiség életét." A Sarló 1931 szeptemberében Bratislavában tartott kongresszusának az anyaga A Sarló jegyében című kötetben összegyűjtve is megjelent. A kongresszuson résztvett és felszólalt Július Fučík, aki a cseh munkások és a cseh forradalmi értelmiség üdvözletét tolA Sarló jegyében című kötet címoldala mácsolva egyebek között ezeket mondta: „A magyarok nemzeti felszabadításáért nemcsak önök harcolnak, magyar entellektüelek a magyar proletariátus soraiban. A magyarok nemzeti felszabadításáért küzdünk mi is: munkások, prágai, brünni, hradeci, osztravai entellektüelek s a többi elnyomott nemzet milliói. Üdvözletünk egyben ünnepélyes jelentkezés abba a nemzetközi egységfrontba, amely lépésről lépésre, ha veszteségekkel is, de győzelmesen halad a szabadság felé." . A Sarló tevékenységét nagyon találóan jellemezte Anton Straka, aki 1925 és 1936 között a budapesti csehszlovák követség sajtóattaséjaként dolgozott. Straka tevékenysége során egyformán elítélte mind a csehszlovák, mind a magyar nacionalista propagandát. Arra törekedett, hogy elősegítse a magyar—szlovák—cseh közeledést. Kassán (Košice) 1936. december 15-én a Csehszlovák Köztársaság nemzetiségei közötti együttműködés fontosságáról tartott előadásában mondotta: ......a Sarló nagy szerepet játszott a szélesebb közép-európai látókör megismerésében. Hiba volna, ha csehszlovák részről meg nem értéssel találkoznának e törekvések." A csehszlovákiai magyarok körében — az osztályösszetétel, valamint a sajátos történelmi, gazdasági helyzet révén — a szocialista eszmék kedvező talajra találtak, hamar fogamzottak. Ez a magyarázata annak is, hogy a kommunista mozgalom Csehszlovákiában előbb a nagy ipari központokban (Kladno stb.), majd elsőnek Dél- és Kelet- Szlovákiában terjedt a leggyorsabban. A húszas évek végén és a harmincas évek elején — a Sarló tevékenységének idején — a CSKP-nak Szlovákiában már igen sok helyi szervezete működött. A kommunisták nagy számban kerültek be a községi képviselőtestületekbe és egyre nagyobb szerephez jutottak. Ők — köztük többen volt Sarlósok — szervezték és irányították a magyar nyelvterületeken a harmincas évek elején kitört nagy földmunkássztrájkokat, majd a most ötven éve, 1938. július 31-én Kassán (Košice) és szeptember 4-én Vágtomócon (Tmovec nad Váhom) a Csehszlovák Köztársaság megvédése érdekében tartott nagy antifasiszta béketüntetést. A hatvan éve alakult Sarló példája ma is erőforrás. BALÁZS BÉLA Archívumi felvétel KINCSÜNK AZ ANYANYHV Megőrzött régiségek és újabb jelenségek nyelvjárásainkban II. Nyelvjárásainkban nemcsak megőrzött régiségekre találni számos példát, hanem új fejleményekre is: olyan jelenségekre, amelyekhez képest a köznyelvi forma régiesnek számít. A nyelvjárások beszélői tehát nemcsak makacs hagyományőrzők, hanem merész újítók is. Kezdjük a példák sorolását olyannal, amelyben az „újítás" tulajdonképpen a köznyelvben és sok nyelvjárásban egyre gyakrabban megszegett „ősi törvények" szellemében történik. A mai magyar köznyelvben azt tapasztaljuk, hogy — főleg a nagy tömegben beáramló idegen szavak hatására — kezdik erejüket veszteni azok a hangtörvények, amelyek évszázadokon át megszabták nyelvünk sajátosan szép hangzását, elsősorban a hangrendi illeszkedés, ill. a hasonulás és a mássalhangzó-torlódás feloldásának törvénye, tehát azok az erők, amelyek pl. a milosztot malaszttá, a herzogoX herceggé, a schwagert sógorrá, a scho/át iskolává, a p/antát palántává, a zwickelt cikkellyé gyúrták át. Nyelvjárásainkban e törvényszerűségek még valamivel erősebben érvényesülnek, s az ezekkel ellenkező hangzású magyar és idegen szavak egy részét magyarosabb formájúvá változtatják, pl. porcodén, citora, henem (hanem), ill. iskátula v. katula, ispárga v. párga, fíriss v. fiss, dorót v. dérót durusza, telázsi, sőt: polétár, taraktor, tyúkfarom stb. Más tekintetben is ki-kialakulnak idegen vagy szokatlan hangzású szavakból magyarosabb változatok, pl. röggöny (a röntgenből a szóbelseji mássalhangzótorlódás kiküszöbölésével: vö. tekintget>tekinget, a g hátra ható teljes hasonulásával és az A MAGYAR PARASZTSÁG HALÁLKÉPE Az emberélet fordulóinak utolsó szakasza a halál. Az az időpont, amikor az élet befejeztetik. Előbb-utóbb mindenki eljut gondolatban ehhez a kérdéshez, a tényt, hogy rá is ez vár, csak kitételekkel tudja „elfogadni". „A halál megváltoztathatatlan, de viszonyunk hozzá megváltoztatható, s ebben lehet és szükséges az embereknek segíteniök egymást" — mondja bevezetőként Kunt Ernő néprajzkutató, akinek e témakörben megjelent már négy tanulmánykötete. Az első, a Temetők az Aggteleki-karszt 'falvaiban, tíz évvel ezelőtt jelent meg, és a múlandóságra vonatkozó paraszti ismeretek leírását tartalmazza. Ezt követte az 1981- ben megjelent, A halál tükrében című ethnothanatológiai esszé, majd 1983-ban a Temetők népművészete című tanulmány, melyben a halottak emlékéhez, temetőkhöz fűződő tárgyi világot a sírjeleken keresztül mutatja be a szerző. Az 1987-ben megjelent negyedik kötet titkokat sejtető címe Az utolsó átváltozás, melyről az alábbiakban szólunk. Míg a korábbi kötetek a sírjelek formarendszerével, azok szimbolikáival, jelentéseivel, forma- és motívumkincsével foglalkoztak, ez utóbbi megpróbálja feltárni és megmutatni az összefüggéseket, az adathal-10
