A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-09-30 / 40. szám

Vízimolnárok utódai

— Dunaradvány Zsitvatövel, Virttel és Balogpusztával együtt 1 280 lakosú község — mutatja be faluját hivatalában Chovan László, a helyi nemzeti bizottság ötvennégy éves elnöke. Ő maga is dunaradványi (Radvaň nad Dunajom). Karván végzett mezőgazdasági mesteriskolát.

Figyelmesen hallgatom a falu bemutatását, még csak a szempillám rezdülésével sem árulom el az alacsony, zömök, jó benyomást keltő elnöknek, hogy az ötvenes évek legelejétől ismerős számomra Dunaradvány neve, a Magyar Pedagógiai Gimnázium megalakulásának első esztendejétől, ebből a községből is jött első osztályába egy lány. Vörös Lenke, akit az iskolában mindenki csak Bébinek szólított. Feleségemmel még ott életre szóló barátságot kötöttek.

Dunaradvány Vörös Lenke révén vált számomra ismertté, s ha később újságíróként arra jártam, mindig megálltam a szüleinél, a? áldott jó Vörös bácsinál és feleségénél egy pohár borra, mert Radványon borral nem kínálni meg a vendéget az egyik legnagyobb vétség. Ők már nem élnek, a falu református temetőjében pihennek, négy gyermekük közül is már csak három él, kettő a szülőhelyen. Bébi Ármay Józsefnéként a közeli Marcelházán (Marcelová). Jani fiuk a szülői házban maradt, Kálmán a szomszédos nagyszülői házban rendezkedett be. 1957-től a Csehszlovák Autóbuszközlekedési Vállalat alkalmazottja.

Persze, ha sok mindent is hallottam, a faluról a számomra ma is kedves Vörös család tagjaitól, örülök Chovan László közlékenységének, bár mindjárt tudomásomra hozza, hogy csak rövid ideig állhat rendelkezésemre. így aztán mást sem teszek, csak szorgalmasan kérdezek és jegyezgetek. Van ennek a falunak paprikamalma, illetve paprika- és hagymaszárító üzeme öt állandó alkalmazottal. A mezőgazdasági felvásárló üzemnek is van itt raktárhelyisége gabonaszárítóval.

Ősi településhelyen tartózkodom, ez is hamarosan kiderül. Első okleveles említése 1 267-ben történik. Ekkor már IV. Béla Radowant a királyi lovászok és gyümölcskertészek lakóhelyeként tartja számon. A halászat is az ősi foglalkozások egyike. Összefügg a radványi vizimolnársággal, a sok dunai vízimalommal, volt úgy, hogy tizenöt is őrölt egyszerre. Az őröltetők távolabb eső helyekről is ide jöttek, s míg az örletés tartott, az őröltetöt és az igavonó jószágát etetni kellett. A hal volt erre a célra a legolcsóbb. A molnárok halászokat tartottak, fizették őket. Nagy fogásokat is megőrzött az emlékezet. Nem volt ritka a negyvenöt kilós harcsa. Vitték a henteshez, vele vagdaltatták fel. Keritőhálóval, csónakból folyt a halászás. Vörös Gyula, a falu egyik idősebb, hatvannégy esztendős halásza most is kint van a Dunán.

A Duna itt folyik el a falu mellett. Magasabb fekvésű, még soha nem került veszedelembe. A csicsói gátszakadás évében itt még kilátszott a partból vagy másfél méter. A másik parton, a magyarországin sem volt semmi baj. Almásneszmély van azon az oldalon, valamikor kompjárat kötötte össze a két partot. Menetrend szerint közlekedett. Sok munkás járt dolgozni a másik oldalra, a szönyi olajfinomítóba és másüvé, mezőgazdaságba, nagybirtokra. Chovan László itteni gyökér, még emlékszik a kompra. Szekereket is vitt, embereket is egyszerre húsz-huszonötöt. A Duna az öntözésen és a halászáson, no meg a vízimolnárságon kívül semmi elönyt nem jelentett Radványnak. Flátrányt sem. Esetleg még azt is előnynek lehet venni, hogy a környék ide jár fürödni, sok hétvégi ház épült már a parton. A forgalom érezhető üzleteiben, vendéglátóipari üzemében, a Dunai Malom étteremben.

Régebben áldozatokat is szedett a Duna, főleg a gyermekek köréből. A vízbe fulladás most már ritkább, inkább csak idegenekkel történik meg, akik nem ismerik a folyót. Hirtelen mélyül a radványi partoknál a Duna vize. és váltakozóan mélyülő, nem lehet kiismerni. A kavicstermelő bágerek gödröket hagynak maguk után. Ezek is meglepik, megijesztik a tájékozatlan embert. A Zsitva is Radvány fölött ömlik a Dunába. Történelmi nevezetesség, hogy II. Rudolf, Bocskai közvetítésével a török szultánnal itt kötötte meg 1606-ban a zsitvatoroki békét. A tárgyalások helyének a hagyomány egy régi tölgyfát jelölt meg, amelyet a kegyelet egészen a hatvanas évek közepéig megőrzött. Az 1965-ös nagy árvíz sodorta el. A múltban Radványnak hajókikötője is volt.

— Azelőtt ritkábban láttunk a Dunán úszó hajót. Most viszont sok személy- és teher

szállító hajó úszik a folyón — mondja a helyi nemzeti bizottság elnöke. — Valamikor rajzási terület volt a Duna partja, most meg beülnek az autóba az emberek, másfelé mennek, másféle szórakozást keresnek maguknak.

Dunaradvány mindig is mezőgazdasági település volt. Területe homokos, régebben kukoricát, gabonát nem is tudtak termelni. Szőlőt annál jobban. Alig van ház Radványban, ahol ne foglalkoznának szőlőműveléssel. Egész pincesora van a falunak, ma is

kedvelt találkozóhely, barátkozás, szórakozás, borkóstolás közepette. Azt hinné az ember, hogy ilyen helyen a kocsmáros bort nem tud eladni. Pedig nem így van. Aki borhoz szokott, az a kocsmában is bort rendel. A szövetkezet is folytatja a szőlőtermesztést. Az egyesülést kővetően Dunamocs a központ. Radványon van a géppark műhelye. A szálastakarmány termesztése is Radványra jellemző, itt van lehetőség az öntözésre. Karván és Mocson még nincs hasonló berendezés. Most épül! A helybeliek

közül körülbelül nyolcvanan dolgoznak a szövetkezetben, a többiek a járás üzemeiben, főleg a komáromi hajógyárban, a cipőgyárban stb. találnak megélhetést. Fémmegmunkáló szakmunkásból van Radványon alegtöbb! Már amikor reggel kiszálltam az autóbuszból, és széttekintettem, sok régi házat láttam.

— Nagyon szegény község volt Radvány még az ötvenes években is. Sok volt itt a napszámos — magyarázza Chovan László. — A hatóra is szegény volt. Ha itt fúj a szél, úgy kavarja, viszi a homokot, mint másutt télen a havat. Meg kellett fogni széltörő sávokkal, fákkal, bokrokkal. Sajnos, a nagyüzemi gazdaság ezeket a szélfogó sávokat tönkretette, de már változott a helyzet. A vezetők felismerték, hogy a szélvédő sávok szükségesek.

Radványon a házaknak több mint a fele új, az ötvenes évek végétől kezdődően új utcasorok épültek. Eltűntek a nádfedeles házak, még csak mutatóba sem hagytak meg belőlük legalább egyet. Sárfal és nádfedél, alapok nélkül, ez volt az építkezés módja. Olcsón jutottak hozzá az emberek. Könnyen kif üthetők voltak és a meleget is jól tartották. Radvány középületei is újak: a hnb, a postahivatal, az üzletek, a textilboltot kivéve. A