A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-09-23 / 39. szám

zsás, a kékes, a zöldes és a barnás árnyalatain át egészen a feketéig min­denféle kombinációban előfordulhat. A grafit sű­rűsége 2,255 g/cm3 és vezeti az elektromos ára­mot, a gyémánté 3,5 g/ cm3 és — a félvezető tu­lajdonságú kékes válto­zatokat kivéve — nem vezeti az elektromos ára­mot. A két szénmódosu­lat összehasonlítgatását itt abba is hagynám, hi­szen már ennyiből is kivi­láglik, milyen nagyfokú változatosságokra képes a természet. A gyémánt színével kapcsolatosan sokáig bizonyta­lanság uralko­dott a szakem­berek körében. Ma már egyér­­*'/ telmünek lát­szik, hogy a sár­ii! gás színért a >■ M kristályszerke-Jr zetbe beépült A gyémánt külön­­leges helyet fog­­lal el az ásványok és a drágakövek között, amit első­sorban rendkívüli fizikai tulajdonsá­gaival és viszonylag ritka előfordulá­sával magyarázhatunk. Nem véletle­nül nevezik a drágakövek királynőjé­nek, legnagyobb példányait a világ összes ékszerésze számontartja — hátha egyszer megvételre kínálják neki. A legendás gyémántok történe­téről, viszontagságos bolyongásaik­ról már könyvtárra való kötetet ösz­­szeírtak, s noha valóban izgalmas olvasmány kerekedne ki erről, ezút­tal helyszűke miatt nem térhetek ki rá. A gyémántot az ókori görögök és rómaiak is ismerték, de csak apró kövek formájában, amelyek jobbára véletlenszerűen kerültek Indiából Eu­rópába. így is megcsodálták rendkí­vüli keménységét (a Földön található anyagok közül a legkeményebb, a Mohs-skála szerint: 10), s „legyőzhe­­tetlennek" tartották, vagyis hogy nem lehet elpusztítani. Erre utal az ásvány görög elnevezése is: adamasz, ami magyarul le­­gyözhetetlent jelent. Ebből a szóból alakult ki a világ legtöbb nyelvében a di­amant, diamond stb. for­ma, amiből már nem ne- , héz ráismerni gyémánt szavunk ősére. vegyi szempont­ból elemi szén: - Jgfl ménységét kris­­tályszerkezeté- jfjjS nek köszönheti, eloszlású grafitszemcsék a felelősek. A legszebb gyémántkristályok ok­taéderek alakjában fordulnak elő a természetben, de gyakoriak a kris­tálykombinációk és az ikerkristályok is. A legtöbb ékszergyémántot azon­ban nem eredeti alakjában, hanem különböző alakúvá csiszolva értéke­sítik. A legbonyolultabb, de a gyé­mánt sajátos optikai tulajdonságait leginkább hasznosító csiszolási for­ma a briliáns, amelyet sokkal többre értékelnek a rózsánál, ami végered­ményben nem meglepő, hiszen ez utóbbi csiszolási forma nem képes a gyémánt fényvisszaverőképességét úgy kihangsúlyozni, mint a briliáns­csiszolás. A világ leghíresebb gyémántjai — a Kohinoor, a Regent, az Orlov, a Sancy stb. — Indiából származnak és sokáig ez a földrésznyi ország volt a gyé­mánt egyedüli szállítója. A XVIII. szá­zad első évtizedében Brazíliában is gyémántra bukkantak, s ettől kezdve a brazíliai gyémánt uralta a piacot, bár olyan nagy példányokat itt nem sikerült találni, mint Indiában. 1869- ben aztán Dél-Afrikában beindult a gyémántbányászat, s a brazíliai gyé­mántoknak is bealkonyult. Dél-Afri­kában már nemcsak a folyók horda­lékában találtak gyémántot (In­diában és Brazíliában nem sikerült ráakadni a gyémánt elsődleges forrá­sára), hanem eredeti keletkezési he­lyükön is, az ún. kimberlitkürtőkben, ahol több száz méter mélyre is leás­tak a kemény meddőkőzetbe, hogy rábukkanjanak a „királynőre". Dél- Afrikában találták a világ eddigi leg­nagyobb gyémántját, a Cullinant, amely eredetileg 621,2 g-ot nyomott (3 106 karát; 1 karát 0,2 g). Ezt a követ először három nagyobb darab­ra vágták, majd végül 4 nagyobb briliánst, 5 kisebb ún. fantáziakövet és 96 kis briliánst csiszoltak belőle. Az így nyert gyémántok össztömege 212,73 g lett, tehát a megmunkálás során az eredeti gyémánt 66 %-a megsemmisült. Századunkban Zairé­­ban, a Guineai-öböl menti országok­ban és a Szovjetunióban is feltártak gyémántlelőhelyeket, de olyan neve­zetes példányokra, mint amilyenek­ről szó volt, még nem sikerült rátalál­ni. A legtöbb gyémánt nem nehezebb 1 karátnál, a 20 karátnál nehezebbek pedig egyre ritkábbak. A gyémánt mesterséges előállítása is sikerült, sőt számos országban (Csehszlová­kiában is) szinte tömegesen állítanak elő — kizárólag ipari használatra — mesterséges gyémántot. a gyémántrácsban a szénatomokat négy má­sik szénatom veszi körül tetraéderes elrendezés­ben. A szén másik allot­rop módosulatában, a grafitban a szénatomok síkban fekvő szabályos hat­szögekké kap­csolódnak, s en- Á nek köszönhe­­tőén a grafit ke­ménysége szinte minimális. A két módosulat külső megjelenésében is eltér: a grafit hatszöges, a gyémánt szabályos rendszerben kristályoso­dik, a grafit színe fekete, a gyémánté viszont a víztisztától a sárgás, a ró­nitrogénatomok, a kékes árnyalatért az alumíniumatomok, egyéb színe­kért a különböző zárványok, lég- és folyadékbuborékok, a carbonadonaV, nevezett fekete gyémánt színéért pe­dig a kristályban található finom­LACZA TIHAMÉR Fotó: Josef Hlaváček

Next

/
Thumbnails
Contents