A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-09-23 / 39. szám
ÉLETUTAK KŐVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL ÉLETUTAK - VITÉZ LÁSZLÓNÉ, A Nemzetek Kamarájának képviselője ,_ Mécs József: A VÍZIMOLNÁROK UTÓDAI Bogoly János: KÖRNYEZETÜNK Lacza Tihamér: DIDEROT ÉS AZ ENCIKLOPÉDIA Miklósi Péter:' ZAJ PESTIS Karácsony Benő: DEMETERKE Dunai Béla: MÉRIDA Címlapunkon D. Havran felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava. Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon : 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Krát S. Klára Terjeszti a Posta Flíriapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie. Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72. 815-85 Bratislava. Index: 492 11. MIHÁLY ISTVÁN gépészmérnök — Hallom, hogy építkezel. — Vettünk egy régi házat, lakhatót, csak a fűtést kellett volna bevezetni, de mi úgy döntöttünk, hogy átalakítjuk — mondja lakásában a rimaszombati (Rim. Sobota) dohánygyár huszonkilenc éves. nős beruházási szakelőadója. — Terv, minden, készen. Háromszoba-konyhás volt, az átalakítás után egy helyiséggel több lesz benne, garázzsal, műhellyel. — A gépészmérnök nem lehet meg műhely nélkül? — Nem olyan műhely lesz, amelyben szerelő munkát végeznék, inkább amolyan mindenes helyiség lesz munkapaddal, satuval, szerszámokkal. — Mikor költöztök át? — Ha minden az elképzelésünk szerint halad, akkor a jövő nyáron. — Nehéz az átalakítási munka ? — Nekem valamelyest könnyebb. A családban hatan vagyunk munkabíró emberek. Rimaszécsben hárman. Balogtamásiban hárman. Az előbbi helyről nősültem, az utóbbiban születtem. Édesanyám könyvelő, édesapám traktoros. Van egy öcsém, nős, ő is Rimaszombatban lakik, központifűtés-szerelő. — Mióta laksz Rimaszombatban ? — 1984 decemberétől. Akkor kaptam ezt a kétszoba-konyhás lakást, még a pékségtől, ahová az egyetem elvégzése után kerültem. Nem estem messze a szülőfalumtól. Akármikor hazamegyek, ha kedvem támad. Szüleim ott élnek, érthető a vonzódás. Gyakran járok FSmaszécsbe is a feleségemmel. Az a távolabb eső hely. — Hogyan él benned a falud? — Nem múlik el nap, hogy eszembe ne lutna valamilyen emlék kapcsán. Ott ringott a bölcsöm, ott ismerkedtem embereivel, játszóhelyeivel, a kertekkel és a földekkel. Szerettem kint lenni, futballozni. Az önfeledt szabadárénak iskolába járásom vetett véget. Akkor még volt 1 —5. osztályos magyar tanítási nyelvű általános iskola a falumban. Szivák Gyula volt a tanítóm. Sokat köszönhetek neki. Szigorú volt. Megkövetelte a leckét. Az általános iskola felső osztályaiba Bátkán jártam. Két kilométerre esik a falumtól. Onnan nem sokra emlékszem. A rimaszombati magyar gimnázium hagyott bennem mélyebb nyomokat. Kovács László matematika-fizika szakos tanár jóvoltából. Úgy hívtuk, hogy főnök. Elismerést, tiszteletet fejezett ki a megszólítás. Addig is szerettem a számtant, ö még jobban megszerettette velem. Talán .ízért kedveltük őt jobban, mert focirajongó volt. Hétfői óráin mindig végigkérdezte a falusi gyerekeket, milyen eredménnyel végződött náluk a mérkőzés. A lényeget adta elő, azt akarta vissza is hallani. A halandzsa nem érdekelte. Leintette azt a tanulót, aki az anyagot bebiflázta. A logikus gondolkozást kérte számon. Ha nem ő a matematikatanárom, az egyetemen biztosan nagyobb problémáim lettek volna. A magyar nyelv és irodalom órákat is kedveltem, azt meg a Danisné jóvoltából, meg minden más tantárgyat is, az éneket és a rajzot (nem a mértanit!) kivéve. Tanulással és sportolással teltek a gimnáziumi éveim. Volt tánccsoportja is az iskolának, vagy csak jártak tőlünk a városi csoportba, már nem is tudom, mert nem is érdekelt. Bejáró voltam, és ha sportesemény nem volt, délután mindig hazamentem. — Mikor gondoltál arra, hogyan tovább ? — Az igazság az, hogy soha nem készültem gépészmérnöknek. Jogász szerettem volna lenni vagy tanítói Magyarázni, különösen a jogászi hivatást, nem is tudom. Soha nem volt közvetlen kapcsolatom jogászokkal, bírákkal, tárgyalótermekkel stb. A tanítói hivatás egészen más. A gimnáziumban Kovács László tanárom rendkívüli módon hatott rám. Szerettem volna én is úgy tanítani a matematikát, ahogy ő. A továbbtanulás igénye élt bennem. — Mi volt mégis az oka, hogy nem az elképzelésed szerint döntöttél? — Hogy nem jogi egyetemre, illetve pedagógiai főiskolára jelentkeztem, annak az a magyarázata, hogy tudtam, nagy ezeken a helyeken a tolongás. Tehát kicsi az esélyem. Hiába felelnék meg, helyszűke miatt kieshetek. Ugyanakkor tisztában voltam azzal is, hogy műszaki főiskolára bejutok ha megcsinálom a felvételit. A matematikatudásomban pedig bíztam. Nem is számítottam el magam. 1978-ban, érettségizésem esztendejében jelentkeztem a prágai Műszaki Egyetem Gépészeti Karára. — Miért Prágát választottad? — Már jóval előttem minden évfolyamból jelentkeztek prágai egyetemekre. Egyik orvosira, másik építészetire ment. Ha szünet volt, benéztek volt iskolájukba, és meséltek a prágai tapasztalataikról. Jó benyomást keltettek bennem. Szavaikból kivehető volt, hogy érdemes oda jelentkezni. — Milyenek voltak a Prágában eltöltött évek ? — Szívesen emlékezem rájuk. Az elején elég sokat szenvedtem, mig beilleszkedtem az új környezetbe. Nagyon messze kerültem a szüleimtől. Ott lettem először intemátuslakó egy indiai fiatalemberrel egy szobában. Ő akkor már negyedéves volt, jól beszélt csehül. tudtunk értekezni. Össze is barátkoztunk szépen. Sokat mesélt az indiaiak életéről, én is elmondtam neki a magam élményét. Ami meglepett, hogy ő sokkal könnyebben felfogta nemzetiségi létem, mint a cseh fiatalok, akik csodálkozva néztek rám, hogyhogy itt magyarok élnek? Elmagyaráztam az okát, és megértették. És nagyon jó barátaim lettek. — Nehezen ment a tanulás ? — Nem mondhatnám. Azok a tantárgyak voltak fontosak, amelyekből jó alapozást kaptam a gimnáziumban. Nyelvi nehézségeim sem voltak. Műszaki tantárgyaknál egyébként sem a beszéd a lényeges, hanem a képletek levezetése és a példák megoldása. Évet soha nem ismételtem. Végig jó közepes tanuló voltam. Prágában is sokat fociztam, meg sokat söröztem. Prágában egyszerűen lehetetlen nem szeretni a sört. Haza csak ritkán jártam, félévenként egyszer, hosszú út, különösen ha végig kellett állnom az utat, ami nem egyszer meg is történt. Szívemhez nőtt Prága, szép emlékeim vannak, jó barátaim élnek ott. 1983-ban avattak gépészmérnökké. Szüleim, akkor még menyasszony feleségem és a legközelebbi rokonaim voltak jelen. — Aztán következett a munkás élet! — Már említettem, hogy a rimaszombati pékségbe kerültem. Onnan vqnultam be. Leszerelésem után is oda tértem vissza. A gépkocsipark vezetőjének neveztek ki. Körülbelül húsz gépjármű és harminc-harmincöt ember munkáját irányítottam. Sok volt a gondom. Alkatrész, tartalék alkatrész és garázs hiánya miatt. Jó iskola volt számomra az a beosztás. Felismertette velem elég hamar, hogy semmi sem megy könnyen. Az emberekkel sem egyszerű együtt dolgozni. Két évig voltam a pékségben, aztán munkahelyet cseréltem. Idegesített, hogy a gondokon nem tudtam segíteni. A dohánygyár anyagbeszerző részlegének vezetője lettem. Itt már nekem kellett gondoskodnom a gépi alkatrészek beszerzéséről. Ez sem volt könynyű. Fél évig voltam ezen a helyen, aztán áthelyeztek beruházási előadónak. Mikor ez történt, akkor cseréltük ki újra a régi kazánokat. Ez konkrét feladat volt. Nyolcvanöt decemberében láttunk hozzá, nyolcvanhat szeptemberében fejeztük be. A dohány feldolgozására komplett új gépsort helyeztünk üzembe. Kurincon is tető alá hoztunk egy épületet. Üzemi iskolázásokat tartunk benne. Ezek egymásután következő beruházások voltak. — Sokan dolgoztok a gyárban ? — Több mint kétszázan. Régi gyár, de a dohány fermentálása a legkorszerűbb gépekkel történik. Cigaretta, szivar itt nem készül. Alapanyag azonban innen is megy dohányfeldolgozó üzemekbe, cigarettagyárakba. Pipadohányt viszont mi gyártunk az egész ország számára. Füstszűrőt is mi készítünk a Mars cigarettához. — Jól érzed magad a dohánygyárban ? — Jobban, mint a pékségben. Minden attól függ, mit fogok tovább csinálni. Amivel megbíztak, már befejeztük. — Családod? — Feleségem Rimaszombatban óvónő. Gábor nevű hároméves kisfiam most óvodáskorú. Szabadidőmet velük szeretem eltölteni. MACS JÓZSEF 2
