A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-09-16 / 38. szám

KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL

Hajdú András: TYRNA ÜNNEPEL

Miklósi Péter:

SÍNEKEN SZÁGULDÓ ÉTTERMEK, SZÁLLODÁK

Balázs Béla: RÓLUNK, NÉLKÜLÜNK...

(München, 1938)

Lendvay Tibor: ELTÁVOZÁS

(elbeszélés)

Balázs Zsuzsa: BESZÉLGETÉS PATAKY ATTILÁVAL

Ozsvald Árpád:

A POSTA TÖRTÉNETÉBŐL II.

Címlapunkon D. Havran felvétele

A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja.

Szerkesztőség: 815 44 Bratislava. Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában,

815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek:

Ozsvald Árpád és Balázs Béla

Telefon: 332-864

Grafikai szerkesztő: Král S. Klára

Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače,

813 81 Bratislava,

Gottwaldovo nám. č. 6

Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice.

Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza.

Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor,

inzertné oddelenie, Gorkého 13,

VI. poschodie tel: 522-72,

815-85 Bratislava.

Index . 492 11.

Dr. CSICSAY ZOLTÁN gyógyszerész

— Milyen vott a mai napja ?

— Elég megterhelő. Nagy volt a forgalmunk. Gyógyfürdőnk vonzza a kirándulókat. Nagymegyer (Čalovo) kilencezer lakosú, de a múlt szombaton tizenegy ezer turista tartózkodott városunkban. Mellékesen jegyzem meg, hogy a fürdő befogadóképessége háromezer ötszáz személy. A nagy „inváziót" természetesen a megyeriek szenvedik meg. Különösen hétfői napokon hosszú sorok állnak az élelmiszerüzletek előtt. Hétfői napokon ugyanis zárva tart a fürdő. És olyankor városunkban lépni sem lehet. Gyógyszertárunk sem mentes a tömegek hullámzásától. Június végétől szeptember végéig tart nálunk is a nyári hajrá. Aztán a fürdőző kirándulók elmaradoznak, de akkor meg jönnek a diákok, s megszaporodnak az influenzás megbetegedések. Egyszóval gyógyszertárunkban mindig sok a munka.

— Idevalósi?

— Csilizradványi vagyok. Hét kilométerre van Nagymegyertől. Igazán nem távolság!

— Milyen a kapcsolata szülőfalujával?

— Most is ott Iákom a családommal. Feleségemmel és a fiammal. De nem a szülői házban, hanem a járási egészségügyi központ négyszobás lakásában. Bejárok a munkahelyemre. Reggel jövök, este megyek.

— A szülei?

— Apám nyugdíjas, a csilizradványi egységes földmüvesszövetkezet fö közgazdásza volt, édesanyám már régebbtől rokkantsági állományban van, a szívére beteg. Nővérem tanítónő Dunaszerdahelyen, a húgom szintén ott óvónő. A gyermekkori cimboráim Csilizradványon élnek. Gyakran találkozom velük. Tagja vagyok a helyi nemzeti bizottság tanácsának, zongoristaként egy beat-zenekarnak. Tíz évig vezettem az öttagú együttest. Most Nagymegyeren vagyok tagja hasonló zenekarnak.

— Gyógyszerész és zenész hogyan fér össze ?

— Hétköznapokon gyógyszerész vagyok, hétvégeken zenész. Falusi bálokon, búcsúkon muzsikálok. Meg lakodalmakban. Feleségem nem nézi rossz szemmel zenekari tevékenységemet. Hozzászokott már, hogy felkerekedem

ÉLETUTAK

hétvégeken, és megyek. Elárusítónő Megyeren, a Centrum Áruházban. Hat éve vagyok nős.

— Iskolái?

— Csilizradványon 1—9 osztályos magyar tanítási nyelvű általános iskolába jártam, majd a bratislavai Duna utcai magyar tannyelvű gimnáziumban folytattam tanulmányaimat. 1976-ban érettségiztem. Most harmincegy éves vagyok.

— Mondjon többet alapiskolai és gimnáziumi tanulásáról!

— Alapiskolában érdekköri tevékenységben vettem részt. Énekkarban, sportkörben szerepeltem. És kedveltem a humán tantárgyakat! Igen jó történelemtanítóm volt. Gimnáziumban viszont már a reál tantárgyak érdekeltek jobban. A kémia és a biológia. Jó tanáraim voltak Dávid Béla és Fullajtár Péter személyében. Kezdetben nem tanultam jól, a végén jöttem bele a tanulásba, így a főiskolai továbbtanulásra sokáig nem is gondoltam. Az igazsághoz tartozik az is, hogy nehezen szoktam meg a nagyvárost. Négy évig diákszálláson laktam, és csak hétvégeken jártam haza. Az osztálytársaimmal jól kijöttem, együtt jártunk szórakozni, a tanulásban is segítettük egymást, jó osztályközösséget alkottunk. Közülük később sokan tettek szert főiskolai végzettségre.

— S hogyan állt a sporttal?

— Nagyon szerettem focizni. Az elsöligás Internéi próbálkoztam is, de nem sikerült bejutnom. A Dachoz meg hívtak, a végén azonban oda sem mentem, mert akkor már megkezdtem főiskolai tanulmányaimat.

— Mi vezette a gyógyszerészi hivatáshoz?

— Gyerekkoromtól szép, tiszta szakmának képzettem el. A tanáraim is ajánlották ezt a pályát. Meg hogy teljesen őszinte legyek, tudtam, hogy ezt a hivatást sok lány választja magának, tehát felvételkor nagyobb lesz az esélyem. Ez így is történt. A szüleim és a testvéreim szintén támogatták az elgondolásomat. 1976-ban kezdtem el a tanulást a Komenský Egyetem Gyógyszerészeti Fakultásán. Az első évfolyamba felvett kétszáz hallgató között harminckilencen voltunk fiúk. Volt bizonyos kezdeti nehézség, mert a követelmények nagyon is szigorúak voltak, de jól vettem az akadályokat, a vizsgáimat soha nem kellett megismételnem. Egész főiskolai tanulmányomnak az alapja a kémia és ennek egyes vállfajai voltak, kezdve a szervetlentől a szerves kémiáig, az analitikus, bio- és gyógyszerészeti kémiáig. Ezek az évek folyamán egyre inkább/szív-lélek tantárgyaimmá váltak. Nem volt könnyű magam mögött tudni az évfolyamokat. A gyógyszerészeti fakultáson például olyan gyakorlatok vannak, hogy tizenkét

óra hosszat tartanak. Ezek bizony kimeritöek voltak.

— Hogyan jött ki az évfolyamtársakkal?

— Jól megértettem magam a szlovák és a cseh hallgatókkal. A diákok ugyanúgy egymásra utaltak, mint laktanyákban a katonák. Nemzetiségi ellentétek nem voltak köztünk. Az már más kérdés, hogy hiányos ismerettel rendelkeztek rólunk, magyar nemzetiségüekről. Sok mindent meg kellett magyaráznom.

— Hogyan esett munkahelyi választása Nagymegyerre ?

—- Az első évfolyam elvégzése után itt voltam kötelező gyakorlaton. Nyári szünetben egy hónapot töltöttem a gyógyszertárban. Ismerkedtem a szakmával, apróbb munkákat végeztem, egyszerűbb gyógyszereket kevertem stb. Megtetszett a környezet, minden, s el is döntöttem magamban, hogy amennyiben lehetséges, ide jövök viszsza. Ez így is történt 1981 -ben, amikor végeztem.

— Ennek már hét éve...

— Igen. Egy évet persze le kell-szá----mitanom, amit a katonaságnál töltöttem. Igaz, ott is gyógyszertárban dolgoztam, katonaiban, Kroméňžban. Sok mindent megtanultam a katonai gyógyszertárban, főleg az önálló munkát. A vezető gyógyszerész, egy alezredes, nagyon jó főnököm volt. Lehetett tőle tanulni. Ma is tartom vele a kapcsolatot.

— S a nagymegyeri évek ?

— Ahogy leszereltem, mindjárt ledoktoráltam, és visszaálltam a pult mögé. Aztán szocialista brigádunk vezetője lettem. Elnyertük a bronz fokozatot. Két éve a gyógyszertár helyettes vezetőjének is kineveztek. Munkakörömbe tartozik a gyógyszerek receptre történő kiadása, szabad árusításuk. Készítem is a gyógyszereket. Magától értetődően nekem, a helyettesnek, a papírmunkából is kijut. Meg az épületünk is öreg, több mint hatvanéves, most végeztettünk kisebb átalakításokat rajta.

— Hány gyógyszerész van a szerdahelyi járásban ?

— Negyvenkilenc. Közöttük csupán öt a férfi.

— Hányán vannak Nagymegyeren?

— Tízen. Öt gyógyszerész, három gyógyszerész laboráns és két szanitáriusnö. Közöttük csak magam vagyok férfi. Nagy Katalin 1975 óta főnök. Ő sem megyeri, somorjai. Egyébként egyetlen gyógyszerészünk sem nagymegyeri. 1989-ben kezdik meg az új lakótelepen gyógyszertárunk új épületének az építését. Szeretnénk, ha valóban modern lenne, s minden tekintetben megfelelne nekünk is, a lakosságnak is.

— A gyógyszertáron kívüli munkája ?

— Előadásokat tartok az általános és a középiskolában az alkoholizmusról, a járványbetegségekröl és a szabadon vásárolható gyógyszerekről.

MÁCS JÓZSEF

2