A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-09-09 / 37. szám

i

1-ipar is, erre a célra újabban gyengébb minőségű kaolint használnak. A mélyfúrások iszapját is barittal nehezítik, s a röntgen-, illetve a radioaktív laboratóriumok falát is barittartalmú védőfesték borítja. A tűzijátékok kedvelői bizonyára örömmel olvassák, hogy a báriumvegyületek a pirotechnikában is fontos szerepet játszanak.

A világ legjelentősebb baritlelőhelyei Vesztfáliában (NSZK) találhatók. Csehszlovákiában Stnbro és Pribram környékén, továbbá a Gömör—Szepesi-Érchegységben és Selmecbánya környékén fordul elő.

COLESZTIN

A cölesztin a stroncium egyik fontos ásványa, kémiai összetétele: stroncium-szulfát (SrS04). A barithoz hasonló, rombos rendszerű kristályai általában kékek, ezért is adta 1798- ban Werner a latin celestis [— égi) szó nyomán a celestin nevet az ásványnak. Szlovákiában, Úrvölgyben (Spania Dolina) — innen származik egyébként a felvételen látható példány is (a halványkék kristálykák) — kizárólag kékes árnyalatú változatokat találtak, a világ más tájain víztiszta (pl. Szicíliában), fehér vagy sárgás-vöröses árnyalatú kristályok is előfordulnak. A cölesztin valamivel könnyebb mint a barit, sűrűsége 3,9—4 g/cm3. Keménysége 3—3,5; nagyon jól hasad, emellett törékeny is. A barithoz hasonlóan a cölesztin is

A barit — kémiai összetételét tekintve bárium-szulfát (BaS04) — a bárium egyik leggyakoribb ásványa. Karsten (1800-ban) a név megválasztásakor tekintetbe vette az ásvány viszonylag nagy sűrűségét (4,3—4,6 g/cm3) és ezért nevezte el a görög barüsz (= nehéz, súlyos) szó nyomán baritnak. A magyar szakirodalomban olykor súlypátnaV. is nevezik, ami egyszerre utal az ásvány „súlyosságára" és nagyon jó hasíthatóságára. A barit nem különösebben kemény (3,0—3,5) ezért a mechanikai hatásokkal szemben kevésbé ellenálló, könnyen belekerülhet a folyók hordalékába, ahol idővel teljesen felaprózódhat. Rombos rendszerű kristályai általában táblásak, de olykor prizmák vagy oszlopok (ezt a változatot wolnyn névvel is illetik) alakjában is megjelenik. Gyakoriak a szemcsés aggregátumok, néha pedig cseppkőszerű alakzatok vagy radiális-sugaras szerkezetű konkréciók.

A barit színe a keletkezés körülményeitől és a szennyező anyagok minőségétől és mennyiségétől függ. A természetben ritkán átlátszó, víztiszta példányok is előfordulnak, de nem ez a jellemző. Többnyire fehér vagy szürkés (a mikroszkopikus méretű gáz- és folyadékzárványoktól), esetleg vörös (a Fe3* kationoktól), sárga vagy barnás (a vas-hidroxidoktól), de előfordulnak sötétkék és más színű kristályok is. Tömény savakkal szemben is ellenálló, ezért ha a baritot meg szeretnénk különböztetni a kalcittól vagy az aragonittól, elegendő egy cseppnyi sav és a kérdés máris eldőlt; ha az anyag pezsegve oldódik, akkor biztosan nem barittal van dolgunk. A barithoz olykor hasonlatos cö/eszr/ntöl (SrS04) lángpróbával lehet a legegyszerűbben megkülönböztetni : a barit a gázégő lángját sárgászöldre, a cölesztin kárminpirosra színezi.

A barit a természetben többféleképpen is keletkezhet, de minden esetben kellő mennyiségű oxigéngáz jelenlétében és viszonylag alacsony hőmérsékleten. Magmatikus vagy mélységi átalakult kőzetekben még sohasem találtak baritot. Gyakran fordul elő bizonyos ásványok — kalcit, fluorit, galenit stb. — társaságában. A felvételünkön látható példánya — lelőhelye Selmecbánya (Ban. Štiavnica) — a feketés árnyalatú szfaleritot (ZnS) kíséri.

A barit kristálytani szempontból is fontos vegyület, az ún. baritsor (a névadó ásvány mellett a cölesztin és az anglezit (PbS04) tartozik még ide) jellegzetes képviselője. A kristályrácsban minden Ba2+ iont 12 02- ion vesz körül, ezek 7 S04-csoportból származnak.

A baritot sokoldalúan hasznosítják az iparban. A fehér fedőfestékek egyik fontos alapanyaga. Régebben nagyobb mennyiségben alkalmazta tömítőanyagként a papír- és a textilhidrotermális érctelérekban vagy üledékes kőzetekben fordul elő. A cölesztin a barittal elegykristályokat is alkothat, ezt a változatot baritocölesztinnek is nevezik. Bizonyos tengeri állatok vázában is találtak cölesztint.

A cölesztin a stronciumvegyületek egyik alapanyaga. A pirotechnikai ipar nagy mennyiséget fogyaszt belőle, de a cukorgyártásban is fontos szerepet játszik a cölesztinből (is) készült stroncium-oxid, amely stroncium-szacharát alakjában leválasztja a cukrot a melaszból. A stronciumot újabban bizonyos ötvözetekben is alkalmazzák.

A világ legjelentősebb cölesztinlelőhelyei az angliai Bristol környékén és Vesztfáliában (NSZK) találhatók. Csehszlovákiában igen kevés helyen és kis mennyiségben fordul elő (Dobfany. Spania Dolina).

LACZA TIHAMÉR FOTÓ: JOSEF HLAVÁČ EK