A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-09-09 / 37. szám
1950-es alakuló közgyűlésükön arra tettek fogadalmat, hogy a szervezet olyan kulturális-népnevelő munkát fog végezni, amely elősegíti nemzeteink és nemzetiségeink szoros együttműködését. A több mint három évtizeddel ezelőtti fogadalmat igyekeztek becsülettel teljesíteni. A kezdeti években a szervezet tagsága a kulturális munkától kezdve, a különféle társadalmi munkákon, a szövetkezet megalakításán keresztül szinte mindent vállalt, valamennyi kulturális, társadalmi és politikai munkából kivette a részét — A tánc-, és színjátszó csoport, az énekkar tagjainak munkáját, teljesítményét külön-külön és együttvéve is csak dicsérni lehet. Nem csak a községben léptek fel műsoraikkal, hanem bejárták tagú éneklöcsoport, a hattagú zenekar, a nyolctagú tánccsoport és a színjátszó csoport — emlékezett vissza Czafik Márkus. — Pedig az éneket, táncot, szórakozást kedvelők a múltban is elfoglalt emberek voltak, de nem annyira, hogy a heti összejövetel, próba, fellépés ezt megsínylette volna; sőt ezeknek az együttléteknek tudható be, hogy a szervezet tagjai méltóképpen megemlékeztek a jelentős évfordulókról és eseményekről, hogy a szervezet vezetősége kirándulásokat szervezett a tagság részére ; jártak Brnóban, Magyarországon, Romániában stb. s visszatérve otthonukba, munkahelyükre, újult erővel kezdték ismét a mindennapi munkát, emellett színvonalas kulturális munkát végeztek. FOLYTONOSSÁG, TOVÁBBLÉPÉS A hetvenévesen is fiatalos Czafik Márkust Oroszváron (Rusovce) és környékén jól ismerik és szeretik az emberek; úgyis mint az egységes földműves-szövetkezet nyugalmazott dolgozóját, úgyis mint a Csemadok helyi alapszervezetének alapítóját, és még ma is lelkes, aktív tagját. Az évek hosszú során szabadidejének jelentős részét a kulturális munka: a zene, az ének — a vidámság töltötte ki. Egy jól sikerült ünnepi esten ismertem meg öt, jó hangulat közben, mikoris jólesett a kikapcsolódás, a múltba való visszarévedés, visszaemlékezés. Tőle tudtam meg, hogy a Csemadok oroszvári alapszervezetének tagjai az a környék falvait, sőt vendégszerepeitek külföldön is. Találkozás, próba minden héten volt a művelődési otthonban, vagy éppen valakinek a lakásán, ott ahol erre lehetőség adódott. Csapiár Erzsébet (a múlt évben elhunyt) a szervezet elnökének vezetésével jártak öszsze: Schneider Ede (elhunyt) kiváló versmondó és énekes, Pupákné, Sipos Mária, Johancsík Gizella, Král Frantyiska. Streck Erika, Kovács Anna, Batyík György szólóénekesek, Batyánek Ilona, Javorek László, Készéi Anna, Szappanos Ilona, Czafik Márkus, Gál József és a többiek: idősek és fiatalok, szereplők és vezetők szoros együttműködésével eredményesen dolgozott a tizennyolc Aztán szép lassan csökkent a lendület, a szervezeti élet elcsendesült, a kulturális tevékenység hullámvölgybe került. Az alapszervezet lelkes, odaadó tagjai összejöveteleiken, gyűléseiken arról beszélgettek, hogyan tovább ? Attól tartottak, nem lesz utánpótlás. A szereplők közül sokan kiöregedtek, kiestek, meghaltak, a fiatalok férjhez mentek, megnősültek a faluból, helyettük nehéz lesz új szereplőket, táncosokat, szavalókat, énekeseket szerezni, és bevonni a kulturális munkába, színvonalas együtteseket létrehozni. Mert bizony a főváros színházainak, filmszínházainak, koncerttermeinek, kávéházainak stb. közelében nehéz az embereket, különösen a fiatalokat a kulturális munka számára megtartani úgy, hogy tevékenységük teljes mértékben kibontakozzék. Az idősek önmagukat és másokat szórakoztatva tették ezt. Az alapszervezet idős és fiatal lelkes tagjai megszakítás nélkül tevékenykedtek, szüntelenül új lehetőségeket kerestek a kulturális élet kibontakoztatásához. A vezetőség dolgozott és remélt. Munkájuk, fáradozásuk nem volt hiábavaló. A százhuszonöt tagú szervezetbe ez idén újabb hét fiatalt vettek fel. A megfiatalodott szervezet élére új vezetőséget választottak. Csapiáros Erzsébet elhunyta után Bartalos Pál lett a szervezet elnöke, Botyik György alelnöke. Készéi Istvánné titkára, Javorek László kultúrfelelöse és a többiek megtették az első lépéseket annak érdekében, hogy célkitűzéseiket valóra válthassák. Az összefogott és jól irányított szervezetre az eredményes munka jellemző. A tenniakarásra buzdító vezetőség rendszeresen ülésezik s a munkaterv alapján végzi munkáját. Bár nehezen, de sikerült egy-egy előadást, kultúrműsort, társadalmi munkát megvalósítaniuk. Kiemelkedő eseménynek számít az az egész estét betöltő műsor, mellyel március hetedikén szórakoztatták a közönséget. Azon az estén kiderült, hogy igen is van utánpótlás, hogy idősek és fiatalok tudnak együtt szórakozni, színpadra lépni. A vezetőség reméli, hogy a közelmúltban bemutatott kedvcsináló műsor példakép a fiatalok számára, hogy ezt több is, színvonalasabb is követi majd. NAGY TERÉZ Fotó: Tóthpá/ A CSALLÓKÖZZEL ISMERKEDTEK Gombit — Kovács László előadása a Csallóközi gazdasági rendszerekről a kastély kertjében A Garam és Ipoly mente után az idén július harmadik hetében Csallóközzel ismerkedtek meg a XIV. honismereti kerékpártúra résztvevői. Ez a nyári hagyományos akció egyre több érdeklődőt vonz, hisz több mint kétszáz túrázó járta Csallóköz vadregényes tájait, ismerkedett a környék helytörténeti, irodalmi és néprajzi hagyományaival, természetbeli érdekességeivel. Sokan érkeztek Magyarországról, de hazánk minden területéről is találhattunk résztvevőt. A tavalyi mostoha időjárás után igazán nyári, kirándulásra alkalmas meleg fogadta Csallóköz vendégeit. S a hőségben bizony mindenkinek jólesett a hűsítő fürdés, amire itt bőven akadt lehetőség. A gyülekezés még pénteken a somorjai (Šamorin) sportpályán kezdődött, de a sátrak nagy része csak szombat, vasárnap nőtt ki gombamódra. Az itt eltöltött két nap után a Dunaszerdahelytől (Dunajská Streda) kb 12 km-re lévő Felsőpatony (Florná Pot ön) futballgáláján tanyáztak a túrázók. A harmadik táborhely Kulcsod (Kľúčovec) volt, ahol két napig birtokolták az. iskola épületét a kerékpározók. Csallóköz — a két Duna-ág által közbefogott majd 1900 km2-nyi terület — igazán bővelkedik látnivalókban. Dús legelői, árnyas erdei, bőséges növény- és állatvilága méltán rászolgált régen a „Tündérkert" névre. A honismereti túra résztvevői megismerkedtek a környék jellegzetes kultúrájával, építészetével, régi hagyományaival és a vidék hires egyéniségeivel. Sok szép és értékes templomot tekintett meg a társaság, amelyeknek jellegzetes körvonalai — a zömök, erődítés jellegű vagy a ritkább románkori könnyebb, karcsúbb ikerablakos tornyai — bizonyára bevésődnek a szemlélődök emlékezetébe. A rendezvény második napján került sor a gombai (Hubice) kastély megtekintésére, s az épület mellett pihenve nemcsak a kastély múltjáról tudhatott meg egyet-mást az egybegyült tömeg, de Kovács László somorjai gimnáziumi tanár révén betekintett a régi gazdálkodás fortélyaiba is. Annak ellenére, hogy a csicsóí (Čičov) 1776-ban épült Zichy-Kálnoky kastély műemlék, a megrongált épület szomorú látványt nyújt. Még a közelmúltban helyiségei alapiskolaként szolgáltak, ma azonban súlyos állapota miatt ez már nem lehetséges. Két felújított termében állandó kiállítás tekinthető meg. Itt találkoztak a túra résztvevői Nagy Gézával aki Csicsón él és alkot, s a galéria kialakítása nagyban az ő érdeme is. Kedves fogadtatásra talált az a kisebb csoport Tallóson (Tomašíkovo), amely a dunaszerdahelyi strand helyett ezt az útvonalat választották. Gágyor József, az iskola igazgatója, szívesen mesélt a volt Eszterházy kastély és a község múltjáról. A rövid előadás után 6
