A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-09-09 / 37. szám

>*v

Balázs Béla: EMLÉKEZÉS ÉS TISZTELETADÁS

Mécs József: VAN ÚJ A NAP ALATT KARLOVY VARYBAN ?

Németh Gyula: PILLANATKÉPEK AZ ALKOTÓTÁBORRÓL

G. Kovács László:

A SZELLEM ŐRHELYÉN

Miklósi Péter: NOTESZLAPOK

Stollmann András: HÓDOK A DUNÁN

Ozsvald Árpád:

A POSTA TÖRTÉNETÉBŐL

Címlapunkon Ristíka Valter felvétele

A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja.

Szerkesztőség: 815 44 Bratislava. Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában,

815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon : 332—919 Főszerkesztő-helyettesek:

Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864^

Grafikai szerkesztő: Král S. Klára

Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače,

813 81 Bratislava,

Gottwaldovo nám. č. 6

Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice.

Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza.

Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor,

inzertné oddelenie, Gorkébo 13,

VI. poschodie tel: 522-72,

815-85 Bratislava.

Index: 492 11.

—

DOLNÍK ERZSÉBET, a Lévai (Levice)

Pedagógiai

Szakközépiskola tanára, a Csemadok Lévai Alapszervezetének elnöke

— A pedagógiai szakközépiskola egyetlen magyar osztályának osztályfőnöke vagy. Emellett érettségi elnök is voltál. A Csemadokban az idén későn tartottak bemutatót a színjátszók, a közelmúltban láttátok vendégül a magyarországi fóti folklóregyüttest, Pribojszky Mátyás citeramüvésszel az élen. A lévai folklórcsoport fellépett Zselizen és Ipolyszakállason, a járási dal- és táncünnepélyen. A Koháry Istvánról elnevezett közművelődési klubotok még a közelmúltban is összejövetelt tartott, s akkor még mindig nem beszéltem a Csemadok JB elnökségi tagjaként és a Nemzeti Front VB elnökségi tagjaként rád háruló feladatokról. Mindezek mellett sort kerítettél arra is, hogy a nyári művelődési táborba elmenj és tudom, már most szervezel néhány őszi rendezvényt. Kézenfekvő tehát az első kérdés: hogy bírod ezt a tempót? Fáradt vagy ilyenkor, idény végén ?

— Hogy fáradt vagyok-e? Nos, őszinte leszek, egy kicsit, de mindjárt hozzáteszem, ez olyan fáradtság, amit szeretek. Olyan, amit az ember értelmes, hasznos munka után érez. Az iskolaév vége egybeesik a Csemadok tavaszi kulturális évadának végével, Így két területen vehetem egyszerre számba az eredményeket és a kudarcokat. Az iskolában végzett munkámat egyszerűbb felmérni: az eredmény ott van tanítványaim fejében, no és főleg pedagógus-lelkiismeretem zugaiban. A Csemadokban nem ilyen látványos az értékelés. Nincsenek érdemjegyek, legalábbis nem papíron. Nem osztunk bizonyítványt, de hiszem, hogy tagságunk és a tágabb közönség is figyelemmel kíséri munkánkat és talán még osztályzatot is ad.

— Valóban sok minden történt ebben az évadban. Alapszervezetünkben már néhány éve lelkes és kemény munka folyik. A vezetőség — sajnos, kevesen vagyunk — egy nagyszerűen összeszokott, együttgondolkodó és együtt cselekvő csapat. Bármely helyzetben számíthatunk egymásra. Az utóbbi években sikerült gazdag, igényes munkatervet kidolgoznunk és az esetek többségében szinte maradéktalanul teljesítenünk. Igaz, az is előfordul, hogy az eredmény nem igazolja viszsza a befektetett energiákat, tagságunk érdeklődése nem mindig azonos a mi elképzeléseinkkel.

— Hogyan sikerül a szervezetet mozgatni. összetartani az információrobbanás. a tv. a videó korában?

— Összetartani hétszáz embert még ide-ÉLETUTAK

ális körülmények között is nehéz, s nagyon összetett feladat ez egy olyan városban, mint Léva. ahol egy gyorsított tempójú városfejlesztés következtében a régi utcák eltűnnek, az ismerősök szétszóródnak a lakótelepeken, vegyülve a környező falvakból betelepült lakosokkal, vendégmunkásokkal. A gyakran sivár lakótelepeken mindenütt bizonyos elidegenedés, elszigetelődés tapasztalható; a társadalmi, kulturális szervezeteknek, így nekünk is, fontos feladatunk oldani ezt a szomorú állapotot, összehozni rendezvényeinken az azonos érdeklődésű embereket, öszszeilleszteni a szétszakadt láncszemeket, felújítani a régi barátságokat, kimozdítani őket rohanó, ideges életvitelükből. Megmutatni a dal, a népművészet, a közös színházi élmény, az együttgondolkodás, az építő vita szépségét. Szükségmegoldás indult, de úgy látszik, hasznos dolog a tagsági illetmények rendezése olyan módon, hogy a vezetőség tagjai felvállalva egy-egy körzetet, személyesen viszik el a családokhoz a bélyeget, s közben elbeszélgetnek velük, véleményt cserélnek munkánkról. Nem egy hasznos ötletet sikerült már ilyen módon „begyüjtenünk".

— Beszéljünk most rólad, a civil Dolník Erzsiről.,.

— Nem szeretek magamról beszélni, hiszen az én életem is hasonló száz meg száz más csehszlovákiai magyar pedagóguséhoz. Édesapám részéről a Csallóközből, édesanyám révén Léváról származom, bár én Ligetfaluban születtem. A háború visszahozta családunkat Lévára, szlovák alapiskolában kezdtem el tanulni, de amint megnyílt a magyar iskola, szüleim azonnal átírattak, igy ötödiktől már anyanyelvemen tanulhattam. Örökké hálás leszek a szüleimnek azért, hogy a gimnáziumot (akkor tizenegy éves középiskolát) Komáromban (Komárno) végezhettem. A város, de főleg az iskola szelleme semmihez nem hasonlítható, egész életre szóló indíttatást adott. Nagyszerű tanáraim voltak, akikkel soha nem szakadt meg a kapcsolatom, akik ma is barátként fogadnak, ha ott járok, s akik most is tudnak jó szót, tanácsot, erőt adni. Természetes, hogy fiam és lányom is ott érettségizett. Czókoly tanár úr szerettette meg velem a matematikát, az ö hatására lettem matematika—fizika szakos pedagógus. Az irodalom, történelem és a népművészet iránti érdeklődésemet, ami gyakorlatilag a Csemadok-munka alapja. Gáspár tanár úrnak és alapiskolai osztályfőnökömnek, Danczi Bélának köszönhetem, bár édesanyám volt az első, aki mesét mondott, könyvet adott a kezembe, imi-olvasni tanított anyanyelvemen.

— A fővárosban eltöltött évek gyorsan elrepültek, de már akkor is, mint egyetemistában. mély nyomot hagyott bennem az induló Csemadok, az épp szárnyait bontogató Ifjú Szivek; mi voltunk első előfizetői az Irodalmi Szemlének is.

— Tanulmányaim befejezése után Léván, a Magyar Tannyelvű Kilencéves Iskolában kezdtem tanítani, de már az első évben tanítottam néhány órát az akkor induló óvónőképzőben. A harmadik iskolaévet már ott kezdtem, s ott tanítok azóta is. Nagyszerű érzés, hogy talán nincs olyan falu vagy város az ország magyarlakta vidékén, ahol ne találkozhatnék volt tanítványaimmal, akik jó pedagógusok lettek maguk is, s akikkel rendszeresen találkozom nemcsak az érettségi

találkozókon, hanem Zselizen,' Gombaszögön, Komáromban a Csemadok-rendezvényeken, művelődési táborokban.

— Nem tagadom, az én életemnek is volt egy rövid szakasza, amikor azt hittem, elég, ha lelkiismeretesen tanítok, a gyerekeimmel megszerettettem anyanyelvűnket, felkeltem érdeklődésüket a zene, az irodalom iránt, de hamar rájöttem, ez kevés. A tanítónak ma is ott a helye, ahol a kultúra terén a legtöbbet tehet, jelen esetben a Csemadokban, ezt vallom és cselekszem. Talán mondanom sem kell, hogy fiam, Tibor, aki a Nyitrai Pedagógiai Fakultáson végzett, évekig a JUGYIK-ban dolgozott, ott vezetőségi tag a felesége, Judit is. akiből remélem, ugyanolyan jó matematikus lesz, mint amilyen lelkes szervező. A „házi Csemadok" legifjabb tagja, lányom, Beáta, aki ez évtől alapszervezetünk vezetőségi tagja, a játszóház háziasz - szonya, s aki most felvételizik a Komenský Egyetem bölcsészkarán, magyar—szlovák szakon. Gondolom, igy természetes, hogy a központi témánk otthon is a Csemadok, nem ritka, hogy este nyolckor kezdjük a beszélgetést és még éjjel kettőkor is vitatkozunk, tervezünk.

— Mi, akik közelebbről is ismerünk, tanúsíthatjuk ezt. Mit szeretnél elmondani legközelebbi terveitekről ?

— Legelőször is az idei Szeptemberi Találkozóról szeretnék néhány szót szólni. Ezt a rendezvényt az idén harmadszor szervezzük meg, s e rövid idő alatt e rendezvény — köszönet érte közönségünk támogatásának — rangot vívott ki magának. Tavaly is közel kétezer ember vett részt nézőként e műsoros délutánon, eljöttek barátaink — túlzás nélkül mondom — majdnem az egész magyarlakta országrészből, sőt, szép számmal a határon túlról is. Az idén is szeretettel várunk mindenkit szeptember 10-én, a lévai szabadtéri színpadon megrendezendő közel nyolcórás műsoros délutánunkra. A műsor készen áll. A lévai alapiskolások diákjainak nyitóműsora után a lévai alapszervezet folklóregyüttesét láthatja a közönség, ezt Budai Ilona és Birinyi József magyarországi vendégművészek fellépése követi. Ezután a Csemadok Érsekújvári Alapszervezetének társastánc együttese következik, majd ismét magyarországi művészek. Dévai Nagy Kamilla és Pelsőczi László. El ne felejtsem, a műsor 15 órakor kezdődik. Este hét órától táncház, a Csemadok Párkányi (Štúrovo) Alapszervezete Rajcsúros zenekarának közreműködésével. Biztos vagyok benne, aki eljön, jól szórakozik majd.

— Az őszi évadban ezután még sok szép rendezvényünk lesz. Előadást tervezünk a várban a vár és a város történetéről, ezen az esten fellép majd Kobzos Kis Tamás is. Tervezünk — hagyományosan — könyvkiállítás, filmvetítés, író—olvasó találkozó szervezése. klubunkba meghívtuk Papp Lászlót és Méry Margitot is. Tervezünk egy estet a Prágai Magyar Kulturális Központtal közösen, s természetesen folytatják munkájukat művészeti csoportjaink is.

— Végezetül? Sok tájainkon a megfáradt, kiégett ember, aki ha egyebet nem is, annyir megtesz, hogy passzivitására állandóan magyarázatokat fabrikál. Én remélem ha évek múlva találkozunk, ugyanez a tűz ég majd benned.

— Ezt én is remélem. Azt hiszem, az általam elmondottakból kitűnik, ez a tevékenység számomra nem munka, nem is hobbi, hanem életforma, amin nem tudok és nem is akarok változtatni.

— így legyen. Köszönöm a beszélgetést.

CSÁKY PÁL

2