A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-09-02 / 36. szám
ÖRÖKIFJÚ „TÍZÉVESEK n Hz évvel ezelőtt egy hideg őszi napon Szakái Mária, Szakái Júlia, Görföl Jenő és a többi lelkes Csemadok-tag előzetes néprajzi feltáró gyűjtése eredményeként összejött Jókán egypár lelkes ember, akik a falu népszokásait, hagyományos táncait anyjuktól, apjuktól, idősebb rokonaiktól sajátították el. Igazán ők nem is jókaiak, Újhelyjókáról valók voltak. Bratislavából megjelentek — a Népművelési Intézetből, a Csemadok KB-ból — Czingel László, Quittner János és e sorok írója fiimezövei, magnóval és fényképezőgéppel felszerelve megörökíteni a bemutatott táncokat, dalokat. A zenét akkor Tankó Péter háromtagú — hegedű, brácsa, nagybőgő összetételű — zenekara szolgáltatta. Ma úgy neveznénk őket. hogy parasztbanda, illetve táncházi zenekar. Ez volt az együttes működésének kezdete. Ide. erre a napra datálható a felső-mátyusföldi (Jóka) népi tánckultúra közkincsé válásának elindítása. Jó kezdet volt, szerencsés időben született, mert a helybeliek igen lelkes gárdája mellé a kedvező körülmények is létrejöttek. Igényelték ezt a fajta kultúrát a faluban, támogatta őket a járás, később magáénak fogadta őket az ország és az egész magyar nyelvközösség. Azóta az első filmfelvételeket követte a többi: a csoport fellépésein történő filmezések, a televíziós filmek és a Kalocsán készített tudományos film. Közben az együttes is tovább folytatta hagyományfeltáró munkáját. Az induló 40—65 év közötti 16 táncos mellé (megérdemlik, hadd írjuk ide a nevüket: Szabó Lajos, Szabó Etel, Horváth Péter, Horváth Rozália, Kiss Jenő, Kiss Ilona. Németh Ignác, Németh Ignácné, Németh Tibor, Németh Tiborné. Varga János, Németh Mária, Hegyi Lajos, Varga Jánosné, Boros Károly, Palsovics Julianna) újabbak csatlakoztak. Hozzájuk társult az ugyancsak Szakái Mária és Júlia vezette fiatalokból álló Csemadoktánccsoport is. Igazi nagy családdá váltak. Egész családok táncoltak együtt. Például a Szabó család: apa, anya, négy fiú és a menyecske, illetve a Kiss és Varga családok. A férfi magával hozta a feleségét, a szülő, a gyermekét vagy fordítva. Ma már az unokák is jelen vannak. A hagyomány éltetése, továbbadása Így biztosított. Az első gyűjtés a Bertóké férfi verbunkos táncon kívül csak úgynevezett elnépiesedett polgári táncokat: polkákat, sottisokat, mazúrokat, francia négyeseket, stb. talált. Később a csoporton belüli lelkesedés, az elmélyült gyüjtötevékenység talált új értékeket is: előkerült a Barátoké verbunk, a Bársony verbunk, az üveges verbunk, a páros csárdás, a dudatánc és a játékos seprűtánc. Az 1981 - ben a közreműködésükkel készült 30 perces tv-film már ezeket a táncokat is rögzítette. Az elmélyült néprajzi feltáró munka eredménye az is, hogy tv-film készült róluk. A Szlovák Televízió készítette Örökség címmel. A film alkotói — Csehszlovákiában első ízben — éppen a csoport értékes munkáján keresztül érzékeltették a múlt hagyományos dal- és tánckultúrájának a társadalmi élet megújításában, a jelenlegi táncos szórakozásokban : családi összejöveteleken, bálokban, szövetségi, szövetkezeti, szervezeti évzárókon, stb. magára vállalt szerepkörét. Tehát a hagyományőrző tánccsoport feladatköre kibővült: a hagyományos kultúra általuk feltárt táncai, dalai a színpadi feldolgozás mellett a társas szórakozás tartalmává is váltak. Sőt a meghonosodó táncmozgalomban a táncrend részévé. Ma már a pesti táncházakban éppen úgy. mint a hazai táncházainkban Mátyusföld táncai között a Bér toké verbunk és a dudatánc is rendszeresen jelen vannak, a „táncrend" részét képezik. A film sikeres állomása volt az együttesnek, a hagyományőrzés hármas funkcióját mutatta be. A hagyományt eredeti formájában állították színpadra, a somorjai Csalló Népművészeti Együttes, mely a filmben társuk volt, a jókai hagyományból készült koreográfiákat tolmácsolta, majd végül közösen táncolták a jókai táncokat. Az együttes munkájának eredménye beérett. A csoport rendszeres résztvevőjévé vált a járási, a kerületi és az országos fesztiváloknak. Megjárták Zselizt, Gombaszögöt, Myjavát. Vychodnát, Pestet, Bratíslavát és végül 1987-ben eljutottak Kalocsára, a Duna Menti Népek IX. Nemzetközi Folklórfesztiválján képviselték Csehszlovákiát. Ahol megjelentek, onnan mindig díjjal tértek haza. Kalocsáról is elhozták a Hagyomány Hű Feltárásáért és Ápolásáért elnevezésű értékes dijat. Útközben beszélgettünk Júliával, a vezetőjükkel; a hogyan tovább volt a kérdés. Hogyan úgy megújulni, hogy közben hűek maradjanak önmagukhoz!? Akkor hangzott el az a gondolat, hogy valamely jeles naphoz vagy családi ünnephez kapcsolódó keretbe volna jó beépíteni az összes táncanyagot és úgy megalkotni az együttes fennállása 10 éves évfordulójának egész estét betöltő ünnepi műsorát. A gondolat valóra vált, egy év sem kellett hozzá. Keljemes és nagyon tartalmas este volt a 10. évforduló estje. A június végén bemutatott új műsor a családi szokások jeles hagyományát, a lakodalmat elevenítette fel. Volt ott vőfély, násznagy, örömapa, örömanya, vőlegény, menyasszony, koszorúslányok, legény barátok, és természetesen volt lakodalmas nép. S ebben a miliőben új funkciót nyertek a már ismert táncok. A lakodalmi folyamat egy-egy pillanatát, megállóját jelentették. Nagyon átgondolt és ügyes volt a műsor szerkezeti felépítése. A polka, a játékos seprős, a pedegatta. a sottis, a Bertóké verbunk, a Bársony verbunk, a dudatánc, stb. mind akkor jelentek meg, amikor a lakodalom menete megkívánta. Délután a templomi esküvő után a verbunk és az elnépiesedett polgári (társas) táncok, a játékos elemeket őrző Három lábú görbe szék .... a Pozsonyi séta téren ... a Hogy a csibe, hogy .... a Mai házasság__a francia négyes volt a táncrend, vacsora után a játékos tapsikoló és egy rövid csárdás, később a vetélkedési lehetőséget adó Bertóké, a Bársony, az üveges verbunkok, majd a menyasszonytáncban a csárdás többféle változata, és az egész lakodalom koronájaként a dudatánc. A finálét aztán ahány pár, annyiféleképpen járta, élve Arany János szavaival .......Száz pár mozog, egyszerre mind. Lesz véghetetlen labyrinth. Melyben, ahány pár, annyi-féle A tánc alakja és szeszélye. Mégis azonegy zenemérték Kormányozza mindenki léptét." Kedves ünnepséggel ért véget az est. A társadalom megbecsülését jelképezve a helyi, a járási és a központi szervek képviselői okleveleket, köszönő leveleket, ajándékokat adtak át az együttes vezetőinek és az együttesnek. Ebből az alkalomból Budai László, a csoport szólótáncosa, valamint a csoport megkapta a csehszlovákiai magyar népművészek legrangosabb, a Csemadok Kiváló Népművésze elnevezésű kitüntetést, illetve a Csemadok Kiváló Népművészeti Csoportja figurákkal díszített kerámiai emléktátat. Őszinte szeretetét a közönség nagyon hosszan tartó tapssal fejezte ki. Ők már odahaza is tudnak próféták lenni. Hasonló sikert arattak Kalocsán, Szekszárdon és ebben az évben mintegy 5 000 ember előtt Východnán is. Ott olyan meleg szeretettel fogadták őket, hogy mikor a verbunkban megszólalt a friss, akkor tapsolni kezdett a közönség és úgy kísérte végig a táncot. Ffedig a friss háromszor ismétlődik a táncban. Zengett is a hatalmas aréna. Zengett Jókán is a művelődési ház a faluközösség szerető tapsától. Munkájuk nyomán zengjen még sokáig a taps, s leljék benne örömüket ők maguk is. v Epilógus: Két-három vezető és egypár lelkes ember jóvoltából tíz évvel ezelőtt indult Jókán az önmaguk megismerésének, a saját kultúrájuk életre keltésének áldozatos munkája. A csoport ünnepi előadásának végeztével, a művelődési otthon előcsarnokába, a tíz év körüli lányok és fiúk — akik bent nézők voltak —- táncházat rögtönöztek és a Pálfizenekar zenéjére — a műsor zenészei is ők voltak — vígan járták a jókai táncokat. Lásd, világ. Jókán, milyen rövid idő alatt kikelt a jó talajba hullott mag. TAKÁCS ANDRÁS Fotó: a szerző 7
