A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-09-02 / 36. szám

KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Hajdú András: TERRA BANENSIUM (750 éves bányaváros) Miklósi Péter: HUNGARORING Bogoly János: JÖVEVÉNYEK Varga József: OPERA A SZABAD ÉG ALATT Mács József: AZ ISTEN HÁTA MÖGÖTT Irodalmi Tükör: DÉNES GYÖRGY ÍRÁSA DÁVID TERÉZRŐL Címlapunkon D. Havran felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béta Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král S. Klára Terjeszti a Posta Hirtapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava. Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p.. Košice. Előfizetési dij egész évre 156.— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index . 492 11. Nagy László közgazdász, a csallókőzaranyosi (Zlatná na Ostrove) földműves-szövetkezet elnöke A megbeszélt időnél másfél órával később érkezik. — Azt sem tudom, milyen nap s hány óra van — szabadkozik —, az aratásnak éppen most értünk végére, már több hétvégém nem volt szabad, a több napja tartó kánikula ugyancsak felborítja a napi munkatervet. A mezőgazdaságban különben sem mindig le­het az előre megtervezett munkarend szerint dolgozni. Én is változtatok beszélgetésünk előre megtervezett kérdéseinek sorrendjén, s a lehető legaktuálisabbal kezdem: — Mi okozza Önnek a legnagyobb munka­helyi gondot? — Hogy értsem a kérdést? Pillanatnyilag vagy hosszú távon? Bár minden időszakban az időjárás okozza a legnagyobb gondot. Ez idén március óta nem úgy alakul, ahogy szerettük volna. Szárazság van. Várjuk, egyre várjuk a kiadós esőt. — Én is éltem falun, dolgoztam mezőgaz­daságban, akkor nekem is gondot okozott az időjárás, de ma tizenöt év távlatából úgy érzem, nem szabad, hogy az időjárás befolyá­solja jő- vagy rossz kedvemet Ha mezőgazda - sági dolgozóval ülök le beszélgetni mégis mindig az első szó az időjárás. Ön szerint miért? — A tehetetlenség miatt. Azért, mert az időjárás adott, nem tehetek ellene. Az állan­dó várakozás kerül energiába. Mert az időjá­rás kihat a növénytermesztésre ezen keresz­tül az állattenyésztésre, és mivel melléküzem­­águnk nincs, Így a gazdálkodás teljes me­netére, végül a jutalmazásra, vagyis komplex kérdéssé válik, amit az ember — mindennapi kenyerünk érdekében — kénytelen figyelem­be venni. — így már értem a gondot, de bizonyára talál örömet, elégedettséget is a munkájában. — Engem is, munkatársaimat is az tölt el örömmel, hogyha akadnak is problémák, erőink átcsoportosításával sikerül a tervet összességében teljesítenünk. Szövetkeze­tünk tíz éve üzemviteli és beruházási hitel nélkül gazdálkodik. Az is örömmel tölt el, hogy a beruházások a szövetkezet igénye­inek megfelelően alakultak. Gondolok itt többek között a most épülő 15 millió korona értékű szerelőműhelyre, a környezetvéde­lemmel kapcsolatos 2 beruházásra: a két egyenként 12 ezer köbméteres trágyatároló­ra és a két fedett silótárolóra. Ezenkívül volt tereprendezés, gázművesités; építettünk belüzemi utakat, felszíni csatornákat, telep­helyeinket bekerítettük, ami állategészségü­gyi szempontból lényeges. — <4z átépítés a mezőgazdaságot is érinti. Milyen lehetőségeket és kötöttségeket lát Ön az új szövetkezeti törvényben ? — Az új törvény sokban eltér az eddigitől. Elsősorban a vállalati önállóságra gondolok. Arra, hogy kevesebben fognak bábáskodni körülöttünk és végre hagyják, hogy teljes mértékben kibontakozhasson a helyi kezde­ményezés. kihasználva a helyi lehetőségeket és adottságokat! De eltér abban is, hogy az egész népgaz­daságot érintő átalakítás a szövetkezetekre is nagyobb terheket ró. A legérzékenyebben bennünket a földadó és a nyereségadó na­gyon nagy növekedése, valamint a béradó­bevezetése érint. — Végeztek-e előzetes számításokat a jövő­re nézve? — Végeztünk, de ezek elég pontatlanok, mert nemcsak az elvonások, hanem a nagy­kereskedelmi és felvásárlási árak, a dotá­ciók, az árkiegészítések stb. is változnak. Az már biztos, az előzetes számítások ezt mu­tatják, hogy a vállalati nyereség csökkenni fog. Ellentmondást látok — szövetkezeti vi­szonylatban — az önálló vállalati gazdálko­dás új módszerei és a lényegében megmara­dó, régi jutalmazási rendszer között. Az eredmények legfőbb mozgatója, ösztönzője kellene hogy legyen a jutalmazás, de az keveset változik, ami véleményem szerint helytelen. Új módon gazdálkodni a régi bére­zéssel lehetetlen. Különösen sok kívánnivalót hagy maga után ma a vezető dolgozók jutalmazása és ösztönzése. Gyakran a be­osztottak többsége többet keres, mint a diplomás, jól felkészült, rátermett vezető, mégpedig csak a helytelen előírások, sza­bályzók miatt. Szerintem nem helyes az a jelenlegi gyakorlat, hogy év végén egy-két mutatóhoz kötötten a vezetők jutalmazásá­ról a felsőbb szerv dönt. — A falun felnövő gyermek számára mennyire törvényszerű, hogy a mezőgazda­sággal foglalkozzon, hogy azt válassza élethi­vatásának ? — Esetemben törvényszerű. Itt születtem, itt nőttem fel, pályaválasztásom idején más munkalehetőség a faluban nem volt. Az édesapám alapitó tagja a szövetkezetnek — kezdettől fogva részt vett a szövetkezetesí­tésben — a szövetkezet gondjaival nőttem fel, az volt a mindennapi otthoni beszédté­ma. Már kisgyermekkortól megismerkedtem a mezőgazdasági munkákkal: kapáltam, egyeltem. Később a nagy nyári munkákba — pl. a kévehordásba, az aratásba — kapcso­lódtam be. Nos ez. valamint az a tény, hogy számomra nem volt nagy választási lehető­ség, határozták meg további sorsomat. Való­jában erdész akartam lenni, de magyar erdé­szeti szakközépiskola nem volt, igy a komá­romi (Komárno) mezőgazdasági technikum­ba jelentkeztem. Az érettségi után előbb körzeti állattenyésztő voltam a verebélyi (Vráble) traktorállomáson, majd a tényleges katonai szolgálat után már ebben a szövet­kezetben két évig könyvelő. Ezután, mint a szövetkezet ösztöndíjasa a Nyitrai (Nitra) Mezőgazdasági Főiskolán szereztem köz­gazdász diplomát. Közvetlenül ezután az első taggyűlésen megválasztottak a szövet­kezet elnökévé. Immár húsz éve vagyok ezen a poszton. — Vajon az Ön nagyobbik fia, Zsolt, számá­ra is ilyen meghatámzó lesz a közvetlen kör­nyezet példája ? — Zsolti 12 éves, már nem éppen kisfiú, véleménye van a világról, sokat van velem, látja, hogy nem a legkönnyebb szakma az enyém. Nincs két egyforma esztendő, soha­sem lehet az ember mester, csak tanonc. A jövőjéről saját magának kell döntenie, befo­lyásolni, kényszeríteni nem akarom, de meg­mutatom a mezőgazdaság szépségeit és árnyoldalait. Szereti az állatokat: szeretne kutyát, nyulakat, vagy akváriumi halakat, de ezt a kívánságát kétéves Lacika fiam eleven­sége miatt nem teljesíthetjük. Éppen ők és a feleségem vagyis a család úgy általában a legnagyobb örömem, a biztos hátország. — Mivel tölti a szabadidejét? — Majdnem irreális a kérdés, olyan kevés a szabadidőm. A tv-t elsősorban informá­cióforrásnak tekintem. A Hét, a Fórum, a Hirháttér valamint a Panoráma című műso­rokat nézem rendszeresen, de az Ablakot is, mert abba bármikor bekapcsolódhat az em­ber. Aztán egy-egy sportközvetítést, szóra­koztató műsort, krimit, burteszket is szívesen végigülök. — Mely lapokat olvassa rendszeresen ? — Kedvenc lapom a HVG és a Magyaror­szág. A napi Új Szót a sporthírek miatt a hátsó oldalon kezdem olvasni. A Vasárnapit nem érek rá. olyankor inkább a Rakétába kacsingatok bele, az Élet és Tudományból csak a számomra érdekes cikkeket olvasom el. És természetesen a szaklapokat. — a Hospodárske noviny, Ekonomika poľnohos­podárstva. Magyar Mezőgazdaság — rend­szeresen áttanulmányozom. Van, amit a fe­leségem javaslatára — például a Hétben — olvasok el. Szabadidős tevékenységem még a színház és a kirándulások. Csak a felesé­gemmel szeretek színházba járni. Komárom, Pest. Győr, Prága, mind a négy helyen vol­tunk tavaly színházban. Egyébként a család­dal 10—11 napot a Balatonnál töltünk, ez az igazi szabadidő. — A szövetkezetbe tömörült falvak népe iránt érzett felelősség szempontjából, milyen nagy az a teher, amely a szövetkezeti elnök vállán nyugszik ? Húsz évvel ezelőtt is tudato­san, de nem a mai tudatossággal vállalta a közösség vezetését. Ha a „Nem elég útra lelni, / az úton menni kell! / Egyedül is! Elsőnek, / e­­lől indulni el!" verssorokat idézem, mi jut az eszébe? — A szövetkezeti elnöknek mindig első­nek kell lennie, de ugyanakkor tudnia kell magával ragadni a társait. Mert csak a csa­patmunka lehet eredményes és csak jó mun­katársakkal lehet tartósan jó eredményeket elérni. Nálunk ez így van. Tenni akaró kollek­tíva az, amely szövetkezetünket a fejlődés útján egyre előbbre vezeti. Mindig igyek­szem a munkatársaimmal időben megértet­ni, hogy mikor, mit és miért kell tenni. Tehát öntevékeny, tudatos munkára ösztönzőm őket. Ez a jövőben még az eddiginél is fontosabb lesz. Lényegesnek tartom az elő­relátást és a hosszú távon való gondolko­dást. A nehezedő és nem minden esetben a javunkra változó körülmények között csak az ilyen típusú vezetők tudják megállni a helyü­ket és talpon tartani a gazdaságot. HSTER MAGDA 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents