A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-08-26 / 35. szám

» Äu-ri«| ««».• 'SKi'« % ^ i # • ! V, • :.'%m '■?&> má <m ,*^v??3? 'A7**&tí. A Kultúrpalota Tükörtermének ablakait apró mozaikokból összeállított jelenetek díszítik, megelevenítve a magyar monda­világ egy-egy eseményét A RÓZSAK TÉRÉN Ebben a marosvásárhelyi színházban az előadásoknak mindig különös han­gulatuk van; felváltva játszanak magyar és román nyelvű darabokat. A színház előtti téren fel-feltömek a szökőkutak, kellemessé teszik a leve­gőt, így a turista előszeretettel sétálgat, s nem mulasztja el megkóstolni a ma­rosvásárhelyiek jellegzetes specialitá­sát, a kürtöskalácsot. Első pillantásra ez a vékony, henger alakú péksütemény nem látszik laktatónak, de amikor el­kezdjük a henger szélét lefelé tekerni, hát csak nem akar elfogyni. Legköze­lebb biztosan megfogadom barátaim tanácsát és megkóstolom e különleges péksütemény házi változatát is, hiszen az elkészített tésztát karóra feltekerik, nyílt lángon megsütik, égetett cukorral bekenik, végül diós-porcukros keverék­kel beszórják. A Rózsák terén fedeztem föl Közép- Európa egyik legszebb épületét, a Kul­túrpalotát, ami ma múzeumként műkö­dik. Folyosóján művészien festett üveg­mozaikok díszítik az ablakokat, minde­gyiken a magyar történelem kiemelke­dő egyéniségei, így Kossuth, Széchenyi, Erkel, stb. láthatók. Az épület egyik jel­legzetessége a Tükörterem, ahova szin­tén kápráztató üvegmozaikokon szűrő­dik be a fény, rajtuk a magyar mondavi­lág különböző epizódjai elevenednek meg. A marosvásárhelyiek azt tartják, ha szombat, akkor bolhapiac! Kivártam az első szombatot, s kiballagtam a város szélére, a piacra. Ha valakinek van vala­milyen felesleges kacatja, vagy akár több ezer leit érő árukészlete, minimális pénzösszeg lefizetése után árulhatja azt. A választék nagyon sokrétű, talál­hatók itt régi könyvek, újságok, poszte­rek, kopott farmernadrágok és még so­rolhatnám. Ha valaki a piaci nyüzsgés után egy kis nyugalomra vágyik elindulhat sétálni a Maros partjára. Ez az a folyó, melyről az egykori Székelyvásárhely a nevét kapta. Bárhova utaztam már Erdélyen ke­resztül, nem volt még rá példa, hogy meg ne álljak pár napra valamelyik erdélyi városkában, Kolozsvárott, Nagy­váradon vagy Marosvásárhelyen. A vo­naton sokszor elbeszélgettem hazánk­­beli és magyarországi fiatalokkal, akik már bejárták Nyugat-Európa több nagyvárosát, de Erdélyben még nem jártak. Ők nem értik, miért vagyok türel­metlen, amikor a vonat Székelykocsánd felé közeledik, hiszen azt sem tudjuk, mennyi értéket hagytak figyelmen kívül azzal, hogy meg sem álltak Marosvá­sárhelyen. MÉSZÁROS PÉTER A szerző felvételei Kevés ember mondhatja el magáról, hogy több helyen is otthon érzi magát. Befogadni egy új tájat az olyan, mintha az ember otthagyna magából valamit, amit csak akkor kap vissza, ha újra ott jár. Marosvásárhelyen nem mennek ke­resztül nemzetközi vonatok. Átlépve a magyar—román határt pár órát Nagy­váradon és Kolozsváron keresztül kell vonatoznunk, hogy elérjünk Székelyföld egyik nagyobb vasúti csomópontjához, Székelykocsándra, ahonnan sűrűn ágaznak szét a vonalak, köztük Maros­­vásárhelyre is. Aki több napot tölt el itt, szerencsés embernek mondhatja magát, mert olyan ez a város, mint a legtöbb erdélyi település: nehezen adja meg magát, de ha valakit befogad, azt évről évre visz­­szavárja. A város közepén, a centrumban talál­ható a Rózsák tere, egy hatalmas, élővi­rággal kirakott órával. Az ember igen kicsinek érzi magát, ha szeretné tudni hány óra van, körbe kell futnia a hatal­mas körívet, Így állapíthatja meg, mit mutat a nagy és mit a kismutató. Ma­rosvásárhely már régen is a környék kultúrközpontja volt. Teleki gróf itt ala­pított egy Európa-hírű könyvtárat, a Teleki-tékát. Alapításakor negyven-, ma kétszázezer könyv roskadozik az ódon könyvespolcokon. Ez szinte felbecsül­hetetlen eszmei és anyagi értéket je­lent, különösen ha tudjuk, hogy ez az egyetlen könyvtár, amely épségben megmaradt Erdély területén. Maga a főépület görög szobrokkal, és az alapí­tót ábrázoló képekkel visszarepíti a lá­togatót a művelt Európa egyik központ­jába. A könyvtárban ma is időszaki kiállításokat rendeznek, legutóbb az írás története volt végigkísérhető az őskortól napjainkig. Ez is bizonyította a téka fantasztikus sokrétűségét, hiszen bemutatta a legkülönbözőbb nemzetek írásait. A könyvtár él, ami azt jelenti, hogy ma is gyarapszik, sokasodik. Saj­nos, a külföldiek, de még a román állampolgárok is csak hosszas utánjá­rással kölcsönözhetnek ebből az érté­kes anyagból. Az épületben van a Báthory Múzeum is amely a két nagy tudósnak, Báthory Farkasnak és fiának Báthory Jánosnak, állít emléket. Megtekinthetők használa­ti tárgyaik, leveleik, valamint betekin­tést kapunk tevékenységükbe is. A könyvtár épületéből kilépve magunk előtt találjuk a két nagy matematikus kőszobrát, melynek talapzatát mindig friss virág ékesíti. A Rózsák tere nagy kiterjedésű, egyik végében találhatjuk a városi színházat, melyet a tervezők úgy alakítottak, hogy egységet alkosson az épületet körülve­vő bevásárló komplexummal. A marosvásárhelyi színház egyedülálló gyönyörű épülete a Rózsák terén A ma múzeumként miikodo Kultúrpalota Báthory Farkas es fia János — a szobor talapzatán mindig van friss virág 17

Next

/
Thumbnails
Contents