A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-08-26 / 35. szám

KÖLCSEY FERENC

Csolnakon

Ültem csolnakomban Habzó vizen,

Hallék zúgni darvat. Röptébe fenn,

Röpülsz égi vándor.

Föld s víz felett,

Vajha szállni tudnék Én is veled!

Indultál keresni Más jobb határt,

Langy tavaszt virrtót,

S tenyésző nyárt.

Én is, haj, keresnék, Szállván veled.

Más boldog határon Hű fedelet!

Lelnék én tanyácskát És szép eget;

Hol telet ne látnék S búfe/leget;

Hol teljes reménnyel.

Mint szivárvány,

Tűnne fel minden nap Más nap után.

KINCSÜNK AZ ANYANYELV

SZABÓMIHÁLY GIZELLA:

írt-e Csajkovszkij

Jevgenyij Onyegin címmel operát?

A kérdésfelvetést olvasóink bizonyára abszurdnak tartják, hiszen a nagy orosz zeneszerző leghíresebb operájának létezését kérdöjeleztem meg. Ha azonban kissé elgondolkodunk a címen, rájövünk, hogy a kérdésfelvetés egy szempontból jogos. fl)li, magyarok ugyanis mind a Csajkovszkij-operát. mint Puskin művét ezen a cimen ismerjük: Anyegin. Ezért lepett meg, amikor egy ismertetésben ezt olvastamez a kitűnő lírai tenor nagyszerűen érvényesül Csajkovszkij Jevgenyij Onyegin című operája egyik remek áriájának előadásában is." E mondat megfogalmazója valószínűleg nem tudatosította, hogy a magyarban az Anyegin cím honosodott meg, hanem átvette — kissé „megmagyarítva" — a szlovák címet, mely lényegében azonos az eredetivel.

Az orosz nevek átírásával kapcsolatban ugyan megjegyezhetjük, hogy a jelenleg érvényes elvek szerint az opera (és természetesen a Puskin-mü) főhősének a nevét szabályosan Onyeginnek kellene írnunk, ám — a kialakult hagyományt figyelembe véve — megtartjuk a jelenlegitől eltérő átírási megoldást. Ilyen szempontból ez a név nem tekinthető kivételnek, hiszen pl. a Lenin, Leningréd, Neva, Odessza, Patyomkin (cirkáló) stb. nevek írásában is a hagyomány érvényesül.

A műalkotások címével kapcsolatban mindig körültekintően kell eljárnunk, s mindig az adott nyelvben meghonosodott formájukban kell használnunk őket. Ha ezt a kérdést

szlovák—magyar viszonylatban vizsgáljuk, láthatjuk, hogy sok esetben a címek azonosak. így van ez például az Aida, a Tosca, a Nabucco, a Rigoletto stb. operák esetében. Máskor a két cím között kisebb-nagyobb eltérések vannak. Gounod híres operájának címe magyarul Faliszt szlovákul Faust a Margaréta; Leoncavallo operája magyarul Bajazzók. szlovákul Komedianti; a közkedvelt Puccini-opera címe Bohémélet, illetve Bohéma stb. Különösen azokban az esetekben kell vigyáznunk, mikor elvben több szinonim kifejezés is szóba jöhet. Shakespeare egyik színművének és az ennek alapján készült Aldo Nicolini-operának a címe magyarul A Windsori víg nők. Sokan úgy gondolják, hogy akkor szlovákul ez így van: Veselé ženy z Windsoru, holott a cím helyesen: Veselé paničky z Windsoru. Másrészt a hires Lorcadrámát sem lehet szlovák cime alapján (Krvavá svadba) Véres lakodalomnak, netán véres esküvőnek fordítani, hiszen a magyarban a Vérnász honosodott meg.

A címbeli eltérésekre más területről is hozhatunk fel példát. Nagy könyvsiker volt Ken Kesey amerikai Író One Flew over the Cockoo's Nest című regénye. A cim a regény mottójául választott mondóka egy sora. A magyar fordító megtartotta az író eljárását, és így fordította (lényegében szó szerint) a címet: Száll a kakukk fészkére. A szlovák fordításban azonban a cim a regény utolsó mondatával azonos: Bol som dlho preč. A regényt megfilmesítették, majd később színpadra is átdolgozták. Magyarországon mind a kettőt bemutatták: a filmet a regényével azonos címen vetítették, a színdarabot azonban Kakukkfészek címmel játszották.

A legnagyobb eltérések a filmcímeknél figyelhetők meg, itt ugyanis különösen fontos a közönségcsalogató, „jól hangzó" cim. Valószínűleg olvasóink is látták A nyolcadik utas a halál című amerikai filmet, mely nálunk a kevésbé hangzatos Votrelec (ez az eredeti Alien fordítása) cimen ment.

Visszatérve kiinduló példánkhoz, még egy hibára hívhatjuk fel a figyelmet; az ezt megelőző mondat egy része ugyanis így hangzik: „Ezért nyújt kiváló teljesítményt például az indiai kupec áriájában ..." Nos. nemcsak a műalkotásokkal kapcsolatban kell tisztelnünk a hagyományt, arra is tekintettel kell lennünk, hogy egyes részeiknek — főleg az operaáriáknak — is megvan a hagyományos elnevezésük. A magyarban ezt az áriát a hindu dal vagy hindu vendég dala néven emlegetjük. Említhetünk azonban más példákat is: képária, csamokária, Izolda szerelmi halála stb. Ezek az operarészletek olyannyira ismertek, hogy felesleges is feltüntetnünk, mely operákból valók.

Az elmondottakat összefoglalva megállapíthatjuk: a műalkotások címét, esetleg egyes részeik elnevezését mindig az adott nyelvben meghonosodott formában kell használni. Ha nem vagyunk bizonyosak abban, hogy egy-egy mű címe hogyan használatos a magyarban, nézzünk utána! Szerencsére elég sok lexikon, enciklopédia és kézikönyv ált rendelkezésünkre.

NYELVI TOTÓ

Nagyon elterjedt módja az új szavak alkotásának a szóösszetétel. Ezt nem is kifogásolhatjuk, hiszen a szóalkotásnak ez a módja igen alkalmas arra. hogy a társadalom fejlődésével kapcsolatos új fogalmakat megjelölje. De a szóöszszetétel útján történő szóalkotásnak vannak vadhajtásai is. Elrettentő példaként hadd említsük meg a 14 szótagos gépkocsinyeremény-betétkönyvet, vagy a még hosszabb autónyereménybetétkönyv-sorsolást.

Olvasóink feladata: próbáljuk meg az alábbi összetett szavakat kifejezőbb szókapcsolatokkal helyettesíteni:

1. anyagcserevizsgálat-kérés

2. kerekasztalkonferencia-rendezés

3. kenyérgabona-vetésterv

„jo"-t. és miért „nkálok" és nem „povedálok".

Most megpróbálom elmondani, hogy milyen is volt az a Patony, ahonnan én 39 évvel ezelőtt eljöttem. Akik rokonok, ismerősök jártak ott azóta, mindegyik biztosított, hogy meg nem ismerném. Takaros, tiszta kis falu volt. Tágas utcák, majdnem modemnek mondható, karbantartott szép házak; volt egy-egy foghij és nádfedél, de nem keltette az emberben azt az érzést, hogy a világ végén, egy elátkozott faluban van. Lakói szép emberpéldányok. A férfiak „deli legények, még az öregje is", az asszonyok gömbölydedek, tiszták és gusztusosak. Minden asztalhoz gondolkodás nélkül leültem egy tányér leveshez, ha úgy hozta az alkalom. Szerettem őket, ma is úgy érzem, hogy nem volt közöttük ellenségem. Természetesen szaputtak, pletykáltak rólam, s ha szóvá tettem, pirulva mondták, hogy nem ők, hanem a Marcsa meg a Julcsa. Lassan megszoktam, jobbára derültem rajtuk. Patonynak még az is volt a speciális helyzete, hogy a pápista sajátosságok közé beékelődtek a puritánabb kálomista vonások. Soha nem volt a felekezetek között valamiféle kellemetlen összekülönbözés, de azért közös rendezvényeken, vagy kisebb kocsmai hangoskodások közben osztályt tett ez a kétféleség. Egyetlenegy verekedésre sem emlékszem. Féltékenység! csatákra, mocskos beszédre sem, de azt azért nem állítom, hogyha kiesett a kocsi kereke vagy eltörött a rúd, imádkozásba fogtak volna. Most is ilyenek vagytok-e? Vagy a világ mocska, istenkáromló becstelensége titeket is megfertőzött?

Az első szülői értekezleten megkérdezte

tőlem az egyik atya, hogy „Kisasszony milyen vallású"? „Katolikus", feleltem. „A pályázatomban egyébként szerepelt." „Akkor miért nem vezeti a gyerekeket vasárnap templomba?" „Azért, mert ez községi iskola, és eddig senki sem kért meg rá. De ha ez a vágyuk, és történetesen nem utaztam haza Komáromba, minden további nélkül mehetünk közösen a szentmihályfai misére ..."

Szép őszi reggel volt, hetek óta nem esett eső. Bizony a 8-as misére 7-kor el kellett indulni. Egymásután húztak el mellettünk a vasárnapi díszre kifényesített bricskák, csézák, hintók apukával, anyukával és a már kisasszonnyá serdült leánykákkal. Mi kocogtunk, és nyeltük a port. Mise után számbavéve a gyerekeket hazafelé indultunk volna, azonban lépten-nyomon megállt egy elegáns fogat, felszólítva a sorban lépegető gyereket: „Jancsika, szállj föl! Pistike, ülj föl! Julcsika, gyere fel!" És ekkor elhangzott a parancs: „Osztály, vigyázz!" Mély döbbenet. „Egy gyerek sem szállhat fel! Ha majd kapunk egy akkora kocsit, amelyre 100 gyerek fölfér, akkor majd mi sem nyeljük a port." Hogy a vasárnapi ebédeken mi minden hangzott el, sohasem tudtam meg, de a csézák többet nem álltak meg a sor mellett.

Ez az egy föllépésem egész működésemre rányomta bélyegét, és meghatározó lett a velem szemben tanúsítható magatartásra. Nem mondom, hogy sohasem kaptam disznótorost vagy szép cserép muskátlit, frissen sült túrósrétest, de valahogyan beléjük idegződött, hogy nem a szülőket tanítom, hanem a gyerekeket, és itt az ő teljesítményük, illetve képességük volt a döntő, s nem a szülő vagyoni helyzete. (Folytatjuk)

MEGJEGYZÉSEK. A fölsorolt tanítványok közül Fleischmann Jakabot az oswigczimi (Auschwitz) haláltáborban pusztították el, a többiek túlnyomó többsége ma is Patonyban és környékén él. — Az új és a legújabb kor történelme hét Patonyt tart számon két egymáshoz közel nőtt falubokorban. Géza fejedelem vagy /. István kori besenyő telepekből sarjadtak; eredeti feladatukká a nyugati gyepű és a csaliéi (kis-dunai) révek védelmét jelölték ki. A 11. sz. folyamán a pozsonyi várbirtok társadalmi, katonai és gazdasági szerkezetébe olvadtak, lakosaik várjobbágyok, udvarnokok, vámép lesznek. Kisebb rokon, azonos nevű telepekre bomlásuk, ún. szeresedésük már a 12. sz. -ban megindulhatott: egy oklevél (1250) több Patonyról tud. Többségük mai megkülönböztető előneve a 13. sz. ban kezdett állandósulni, Benke, Lígir (Ligyr), Csécsién), Bügül (Bwgw!) nevű várjobbágyok és fiaik neve a 13—14. sz. folyamán szerepe/get a környék falva ivat és a Patonyokkal kapcsolatos oklevelekben. A Förge név eredetét még nem tisztáztuk, a legnyugatibb Bő- és a keleti Dióspatonyét nem kell magyaráznunk, a 18. sz. második felének háborús-pestises öldökléseiben elpusztult Hegy- vagy Hom(l)okos-Patonyét és Felszer-Patonyét szintén nem; az utóbbiban a fel (ső) melléknév arra vonatkozik, hogy ez a Patony terült el a falucsoport legészakibb pontján, a Sárrét mocsarai fölé púposodó szárazulaton, a szer főnév pedig a falucsoport ősi szerkezetére utal. (Nagyabony neve 1299-ben Fel-Abony, 1306-ban Abani — ejtsd: Abany —, 1323-ban Felzirabany — ejtsd: Felszirabany, szemben Sikeabany nevű szertestvérével, mely egyik akkori birtokosától, egy Síké nevű úrtól nyerte megkülönböztető

jelzőjét) — Valószínű, hogy az ún. széle* (Patonyszél, Karosa szél, Gelleszél) is a szer főnévre mennek vissza, bár azt sem zárhatjuk ki, hogy a közel két tucatnyi középkori települést magába ölelő Gelle-vidék (Sedes Gelle) határait írták velük körül, miközben persze az is igaz. hogy a 12 Karosa C.Karcsaszél") nem tartozott a gellei közigazgatási körzethez; a Karcsák szé\lé minősítésében az analógia is szerephez juthatott, de még a környék ősi vízivilágát sem hagyhatjuk ki számításainkból, ha megbízható választ keresünk szerzőnk kérdéseire. A szerek (és szélek) kohézióját a legutóbbi időkig fennmaradt birtokjogi, egyházi, oktatásügyi, majd közigazgatási struktúrák (posta, körjegyzőség, körorvosi rendelő) is erősítették. Hadd tegyük még hozzá, hogy a kora középkorban a mai Sótymoskarcsa, Kisfalud és (bizonyftat/anul. de valószínűleg) Szentmihátyfatva is a Patonyok közé tartozott. Kisfalud 1471-ben már a helyi nemesek birtokát képezte, kisnemesi község volt: innen eredt lakóinak máig érezhető büszke öntudata. A Patonyok ugyanis egy kivételével a pozsonyi várbirtok keretei közt maradtak mint jobbágyfa/vak, kevés — jórészt armális. vagyontalan — nemessel, akik a Pálffy-seniorátus jobbágytelkein gazdálkodtak. Előpatony határát a Bazini és Szentgyörgyi grófok kapták birtokul, és Eberhard várához tartozott; később is független birtokos nemesek osztoztak rajta. (KIL)

11