A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-08-19 / 34. szám
TUDOMÁNY TECHNIKA képernyőre. Mivel a kapcsolatfelvétel tárcsázás útján jön létre, a rendszerben korlátlan számú adatszolgáltató számítógép vehet részt. A fogyasztó egyaránt kapcsolatot teremthet az áruház adatbankjával, hogy meggyőződjék, érdemes-e vásárolni mennie; (teletext) és tévékábeles rendszer, a kabeltext. Ez utóbbinak ugyancsak nincs köze a televíziózáshoz, mivel nem a tévéadásban sugározzák az adatait. A jeleket általában kábelen keresztül továbbítják a fogyasztóhoz, a televíziós frekvenciasávban, emiatt KÉPERNYŐSZÖVEG Az idén május elsején hazánkban is megszületett a szolgáltató jellegű televízió: kísérleti jelleggel teletext néven megindult a képújság adása. A dekóderrel rendelkező készülék-tulajdonosok immár különféle információkhoz juthattak a tévéműsor sugárzása közben, csupán egy gombnyomás kérdése az egész. Bár látszólag nincs túl nagy jelentősége ennek az eseménynek, de ha szélesebb összefüggéseiben vizsgáljuk meg a dolgot, kiderül, hogy egy új minőségi szakaszba való kerülés első, kis lépéséről van szó, amely a távközlés és a számítástechnika összeházasításának nagy lehetőségeit nyitja meg. Külföldön a képernyőre lehívható információs rendszereket a telematics, gyűjtőszóval jegyzik, utalva arra. hogy a telekommunikáció és az informatorika „közös gyermekeként" látta meg a napvilágot. Az elnevezés valójában egy sor átviteli rendszer gyűjtőfogalma, ezek egyike a teletext, amelynek fö jellemzője, hogy műszakilag a legkönnyebben megvalósítható, viszont lehetőségei is korlátozottak. Emiatt a későbbiek folyamán egyéb, képernyőre lehívható információkat szolgáltató rendszerek csatasorba állításával is lehet számolni (május végén — ugyancsak kísérleti jelleggel — be is indult a Postfax szolgáltatás is). Az adatátvitel szerte a világon kezdetben telefonvonalakon vagy ehhez hasonló kábeles rendszereken keresztül valósult meg. Ezzel a módszerrel vagy közvetlenül hangot továbbítottak (telefon) vagy kódolt áramimpulzusokat, amit egy irógépszerű berendezés jelenített meg gépelt szöveg formájában (telex). A későbbiek folyamán kidolgozták a képinformáció továbbításának módszereit is, ennek eredményeképpen született meg először a telefotó, majd a képernyőn megjeleníthető szöveg. Az egy emberöltővel ezelőtt Angliában kidolgozott eljárást viewdate-nek nevezték el. A későbbiek folyamán a többi országban is kidolgoztak hasonló átviteli rendszereket, amelyek arról nevezetesek, hogy alapelvükben megegyeznek ugyan a viewdate-tel, viszont a nevük más. így az Egyesült Államokban Thumb. Kanadában Telidan, Franciaországban Titán, az NSZK- ban Bildschrimtext. Ezek közös jellemzője, hogy a hírtovábbításhoz telefonvonalakat használnak. Azonban az elnevezések sokrétűsége azt az illúziót keltette, hogy különböző műszaki rendszerekről van szó, emiatt némelyiket közülük tévesen azonosították az időközben megjelent képújsággal. További félreértésekre adott okot, hogy a képújságot is „ahány ház, annyi szokás" alapon mindenütt másképpen nevezik, így ember legyen a talpán, aki kiismeri magát bennük. A viewdate ugyan a képernyőn jeleníti meg a szöveget — de mint említettük — a televízióhoz nincs semmi köze. Amiatt érdemes kiemelten foglalkozni vele, mert műszaki lehetőségei szinte korlátlanok. Voltaképpen egy számítógép és a dekóderes készülékkel rendelkező (információ) fogyasztó telefonvonalon létrejövő kapcsolatát jelöli. A dekódertulajdonos feltárcsázza a számítógépet, amely a kiválasztott információt kiírja a vagy a vasúti társaság számítógépével, amely a menetrendről és a vonatok késéséről tudósít, de akár a közkönyvtár masinájánál is érdeklődhet, milyen új könyvek kölcsönzésére van lehetősége. A viewdate korlátlan műszaki lehetőségei épp abból erednek, hogy tetszőleges számú és kapacitású adatbank kapcsolódhat a rendszerbe. A viewdate eredetileg csak közhasznú információk közlésére készült, ez különbözteti meg az egyre nagyobb mértékben elterjedő számitógépes hálózatoktól, amelyekben napjainkban már több százezer gép vesz részt. Bár hazánkban a számitógépes hálózatok saját átviteli csatornákkal rendelkeznek, külföldön nem ritka, hogy telex- vagy telefonvonalakon keresztül veszik fel a kapcsolatot egymással. Ennek következményéről már tengernyi cikk, beszámoló jelent meg, hiszen ez lehetővé teszi — ahogy az többször is megtörtént — az információlopást, esetenként (egyre ritkábban) a gépekkel való manipulációt is. Az adat- és programvédelemre újabban rendkívül hatásos módszereket dolgoztak ki, ezzel a lopások száma radikálisan csökkenni fog. Az ügy érdekessége, hogy ez nem jelent feltétlenül abszolút értékbeli csökkenést, vagyis az „információcsapolások" száma még növekedő irányzatot is mutathat, csakhogy évröl-évre rohamosan nő az információhálózatokba kapcsolódó gépek száma, e bünözésfajta nem kell, hogy gondot okozzon. A nyilvános számítógéphálózathoz kezd közelíteni — ha úgy tetszik vele integrálódni — a viewdate továbbfejlesztett változata. Itt már a személyi számítógép (PC) is bekapcsolódik a fogyasztó és az adatszolgáltató gép közötti „párbeszédbe". Ekkor már nemcsak „csemegézni" lehet az adatok között — kiválasztani azokat, amelyek épp érdekelnek bennünket —, hanem bizonyos utasításokat is adhatunk a számítógépnek. Például feladható a megrendelés az áruházi masinának, amely azután utasítást ad a szállításra, ezzel összefüggésben jelzi a raktárkészlet csökkenését, illetve feladja maga a megrendelést a nagykereskedelemnek stb. Ugyanígy repülő-, vonat- vagy autóbuszjegyet is rendelhetünk vagy bankügyleteinket is intézhetjük. Mivel a telefonvonalon lebonyolított ügyletek lehetőségeinek határait a szakemberek sem ismerik pontosan, könnyen megjósolható, hogy a jövő információtovábbításának egyik alappillére lesz. Napjainkban mindössze egy műszaki akadály áll rohamos térhódításának útjában; a hagyományos telefonkábelek kis kapacitása. Emiatt kísérleteznek a szakemberek a többmilliószoros befogadóképességű üvegkábelekkel, amelyek rendkívül jó átviteli tulajdonságokkal tűnnek ki, a bennük haladó jel teljesen érzéketlen a külső zörejekre, zavarokra, viszont egy sor problémát meg kell még oldani ezen a téren. Légióként a hajszálnál is vékonyabb csatlakozókábelek rendkívül pontos megmunkálása jelent gondot, mivel ha nem tökéletes az illesztés, a csatlakozóban nagyobb a jel csillapítása, mint a fénykábel egy kilométeres szakaszán. Gyökeresen eltér ettől a televíziós sávban működő két további rendszer, a képújság gyakorlatilag bármilyen képinformáció továbbítására alkalmas. Mivel külső megjelenésében kísértetiesen hasonlít a kábeltévére, sokan úgy gondolják, tévés szolgáltatásról van szó. A bizonytalanságot ez esetben is fokozza a megnevezések sokrétűsége. Angliában Teletext-nek nevezik, az Egyesült Államokban Green a neve, Franciaországban Antiope, mig a legkevésbé félreérthetően az NSZK-ban jelölik, itt kabeltextre „keresztelték". Amint arról a napisajtó a közelmúltban hírt adott, hazánkban is bevezették ezt a szolgáltatást, a kerületi székhelyek föpostáin szerelték fel — egyelőre — az első átviteli rendszereket, amelyekbe a későbbiek folyamán a kisebb posták is bekapcsolódnak. A televíziós adással van rokonságban a bevezetőben említett teletext. Fő jellemzője, hogy az adótorony a tévéműsorral együtt sugározza, bár az adatoknak nincs semmi közük az adás kép- és hanginformációjához. Ez a rendszer műszakilag azon az elven működik, hogy a televíziós jelben rendkívül sok az üres „hely". A tévékép ugyanis aktív és passzív részre osztható. Az aktiv rész látható a képernyőn, míg a passzív képinformáció alatt sugározza az adótorony a szinkronizáló jeleket, amelyek nélkül a vevőkészülék nem lenne képes a működésre. Miközben a televíziós készülék elektronsugara az előző képsor végéről a következő elejére cikázik — ezalatt a sorkioltó jel kikapcsolja az elektronsugarat —, rengeteg információt lehet továbbítani. Vannak országok, ahol ide kódolják az idegen nyelvű film eredeti hangját, de lehet a sorkioltó jel időtartama alatt képszöveget is sugározni, pl. süketnémák számára feliratozni a filmet. Ezeket az információkat természetesen csak a dekóderes készülékeken lehet látni. A módszer lényege, hogy az adótoronyból kisugárzott kiegészítő szöveg a beavatkozás lehetősége nélkül — tehát nem kiválasztásos alapon — jelenik meg a képernyőn (vagy a fejhallgatóban). A legtöbb hely viszont a két televíziós állóképet elválasztó sötétszintimpulzusban van. Az köztudott, hogy hazánkban az OIRT Secam szabványa szerint sugározzák az adást, mig Nyugat-Európában (Franciaország, Görögország és _ Monaco kivételével, ahol a szocialista országokéhoz hasonlóan Secam adás van) a CCIR Pál rendszerében. Mindkét szabványban az közös, hogy másodpercenként ötven televíziós félképet (huszonöt egész képet) sugároz az adótorony, a tévékép pedig hatszázhuszonöt sorból áll. Aki vette már a fáradságot és nagyítón keresztül megszámolta a képernyő sorainak a számát, kiderítette, hogy mindössze ötszázhetvenöt sort lehet megkülönböztetni. Tévedésről szó sincs, csupán a két tévéképet elválasztó széles fekete csíkot nem vette hozzá, amely helyes működés esetén nem látható a képernyőn — itt a fennmaradó ötven sor. Ez a fekete csík a kép „futása" közben jól látszik. Közelebbről megfigyelve szaggatott pöttyöket, vonalkákat észlelünk benne. Ez a képújság, a csehszlovák televízió által is sugárzott teletextadása. Természetesen a megnevezés ezen a téren sem egységes, akárcsak a többi átviteli rendszereknél. A képújsággal azonos adást az NSZK-ban Videotext, Angliában Ceefax, Franciaországban Didan, Japánban CIBS, míg az Egyesült Államokban Teledata néven ismerik. Mindazt, amit dekóderes készülékkel lehívhatunk a képernyőn, a két tévéfélkép közötti szinkronjel-idő alatt sugározzák ki (hazánkban erre az ötven sor széles jelből a tizekilencedik és a huszonegyedik sort használják fel). Mivel a képújságot a televíziós adótorony sugározza ki, adása csak akkor fogható, ha legalább a monoszkóp megjelenik a képernyőn. így aztán ez a jel az adással (vagy a monoszkóppal) együtt jut a tévékészülékekbe. A berendezés jelenlegi kapacitása ötszáz „oldal" vagyis ennyi képernyőt betöltő szöveg. A sugárzás zárt ciklusban történik, az első „oldallal" kezdődik, majd az utolsó információ továbbítása után újra kezdődik. A dekódertulajdonos lenyomva a kiválasztott információ regiszterének számát addig vár, amíg a sugárzott képújság nem ér el az általa kért adatokig, ekkor egy elektronikus kapcsoló az adásról a képújságra vált. A képújság műszaki megoldásából következik, hogy csak korlátozott számú információ tárolása gazdaságos ezzel a módszerrel, mivel egy bizonyos mennyiség után a várakozási idő aránytalanul megnövekszik. Meglehetősen elterjedt az a tévhit, hogy a televíziós központ adattárolójából a szöveget, vagyis az egyes betűket sugározzák ki. Ha ez így lenne, jóval lassabban és kisebb kapacitással működne a rendszer (nagyjából úgy, mint az MTV adásaiból ismert betűreklám). Valójában csupán a betűk regiszterszámát adják meg, a vevőkészülékbe épített betűjelgenerátor állítja elő ezekből a kész szöveget. Régebben az ún. első generációs képújságot használták — ide tartozott a Magyar Televízió által éveken keresztül sugárzott képújság, amelyet újabban egy tökéletesebbel váltottak fel —, erre az a jellemző, hogy a latin ábécé betűin kívül csupán néhány ékezetet, kiegészítő jelet tartalmazott. Ennek hátránya közismert: az ékezetek hiánya félreértésekre adhat okot, arról nem is beszélve, hogy az iskoláskorú gyerekek fejében meglehetős zavart okozhat, ha a tanultakat egészen más „helyesírással" látja viszont a képernyőn. A Csehszlovák Televízió már a másfeledik generációs berendezést vásárolta meg, amely minden kiegészítő jelet tartalmaz, ennek megfelelően a cseh és a szlovák ábécé valamennyi betűje helyesen előállítható vele. Csakhogy épp amiatt, hogy a tévékészülékbe csupán a regiszterszámok kerülnek, a korábbi dekóderek nem képesek a kiegészítő jelekkel együtt megjeleníteni az adást. Hogy az élet nem is olyan egyszerű, arról a már dekóderes készüléktulajdonosok könynyen meggyőződhetnek: a kibővített regiszterszámok hatásaként egyes betűket helyesen állít elő a vevőkészülék, másokat nem, így a beérkező szöveg inkább rejtvényre hasonlít, mint információra, magyarán olvashatatlan. Javulás csak a megfelelő betűjelgenerátorok gyártásától várható. A közeljövőben indul be a másfeledik generációs dekódoló berendezésekkel felszerelt tévékészülékek gyártása hazánkban, ez már lehetővé teszi a hazai teletext adásainak hibamentes vételét. OZOGÁNY ERNŐ / 16
