A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-07-01 / 27. szám

Századunk 20-as és 30-as éveiben nálunk Zsérén (Žirany) és környékén nagyon elterjedt foglalkozás volt a kézi cséplés. Ez természetes, hisz a rozsból nyert zsúp (kicsépett szalma) nagyon fontos, szinte nélkülözhetetlen volt a falusiak életében. Ebből a zsúpból készítették a kicéket, amellyel befedték a házaik és a gazdasági épületek tetejét. Ezt használták ezen épületek tetőinek kijavításánál is. Zsúpból fonták a szakajtókat, amelyekbe többek között a kenyérsütés előtt a nyers tésztát tették a gazdasszonyok. Zsúpból fonták a vékát, amely mérőeszköz volt a gazdaságban. Zsúpot raktak a falusiak a csizmájukba a kapcájuk alá, hogy melegen tartsa a lábukat, zsúpot raktak az ágyakba az ágyterítő alá és zsúpot raktak télen az ablakaikba, hogy meggátolják a hideg levegő és szél beáramlását a házaikba.

Persze, az is elég gyakran előfordult, hogy elfogyott a gabona, nem volt mit őrölni cséplés előtt és ilyenkor sürgősen egy pár keresztet ki kellett csépelni, hogy legyen kenyér még betakarítás előtt. Az elmondottakból kitűnik, hogy milyen fontos foglalkozás is volt a kézi cséplés. Ezt a munkát csoportonként négyen-öten vagy hatan végezték. Szemet és fület gyönyörködtető munka volt ezt látni és hallani, különösen nekünk gyerekeknek, ahogy taktusban csépelték a rozst.

Ezek az emberek elismertek voltak a falunkban és a munkásosztály magvát képezték. Függőviszonyban voltak munkaadóiktól, de soha nem alázkodtak meg előttük. Voltak bizonyos elveik, amikhez, tartották magukat. Pl. tudunk mi szalonnán is és hagymán is csépelni. Itt a különbség a munka minőségében mutatkozott meg.

A tulajdonképpeni cséplés a következőképpen történt: reggel jó korán a cséplőbanda csépekkel felszerelve megérkezett a csépeltetni szándékozó gazdához. Első dolguk volt levenni a pajtakaput, ahol a rozs el volt rakva. Ugyanis annak száraz helyen kellett lenni, hogy a mag könnyen kiperegjen a

TANYAVILÁG

Folytatás az 5. oldalról

iskola udvarán. A parkosított helyen fű. fa. bokor, minden gyönyörű. Az óvoda szintén az iskola korszerűen felszereit épületében van. Az árvíz után épült művelődési ház az iskola szomszédságában található. Klór Károlyné a gazdája, ő is mutatja meg. Nyolc évig citerazenekara, vegyes éneklőcsoportja és tánccsoportja volt a tanyavilág-jelleget feladó településnek. Sajnos, két éve egyszerre abbamaradt minden. A csoporttagok kiöregedtek, a fiatalok közül sokan messzebb tanulnak.

— Sok bogyaréti fiatal tanul tovább — mondja Klór Károlyné. — Öt éve készítettem egy kimutatást és akkor tizenhét érettségizettje volt a falunak. Főiskolásaink is vannak. Négyen már befejezték tanulmányaikat, ketten még folytatják.

Klór Károly társaságában ismerkedem a tanyavilág.köntöst egyre szembetűnőbben levető Bogyaréttel. Itt-ott még látni magános tanyasi házakat amelyek úgy állnak félre az árvíz után épült faluközponttól, mint a dacolásra, félreállásra mindig kész emberek. Egy ilyen kijjebb eső, a földekkel érintkező hajdan volt tanyasi házba be is megyünk. Forró Gézáé

rozsból. De mielőtt kihordták volna a rozst a levett pajtakapun, levertek a csépeikkel egy ébresztőt ami azt jelentette, hogy megérkeztek a cséplők. A gazda már ilyenkor vitte a pálinkát és megkínálta őket. Utána kihordták a rozst a kitisztított szérűre, ahol a tulajdonképpeni cséplést végezték. A rozst szétteregették vékonyan és 'addig csépelték csépeikkel, amíg mag volt a szalmában. Majd megforgatták és a másik felét is kicsépelték. Ezek után a szalmát kirázták és a nyert zsúpot gondosan összeszedték, és kévékbe kötötték. Ezt addig ismételték, amíg cséplésre való rozs volt a pajtában. A zsúpot száraz helyre rakták és így készen állt a további feldolgozásra. A magot rakásra hányták és kiszórták. A tiszta magot zsákokba rakták és készen állt a megöríésre. A cséplősök megkapták az előre megegyezett részt a magból és a zsúpból, amit nekik a gazda hazaszállított.

Ha a faluban a cséplést már elvégezték, akkor a szomszéd faluba szegődtek le csépelni. Elbeszélésük szerint egyszer egy zsugori paraszthoz szegődtek, ahol a reggeli ébresztő is pálinka nélkül végződött. Majd az egész napi étkezés főzelékből és tejes uborkából állt. Másnap reggel a bandavezető kiadta a parancsot a legnagyobb kakas nyakának a kitekerésére, amelyet aztán feldobtak a kurinba. A gazdasszony a tojások összeszedésénél megpillantotta a döglött kakast, óvatosan levitte, hogy a cséplősök észre ne vegyék. Természetesen délben már kakashúsból lakmároztak. Ezeket a műveleteket a cséplősök is meg a gazdasszony is naponta megismételték, amíg csak a cséplés tartott. A gazdasszony abban a hiszemben. hogy dögvész van a baromfiak között, bölcsen hallgatott. Csak akkor dicsekedett a szomszédasszonynak, amikor a részt kiadták a cséplősöknek és a kaput bezárták mögöttük. hogy jól kijöttek a zsérei cséplősökkei, mert dögvész volt az udvarban és a sok döglött csirkét mind megetette velük. A cséplősök szintén dicsekedtek, hogy hogyan jártak túl a zsugori parasztok eszén. Ha ezt ők nem tették volna, akkor én ezt le nem jegyezhettem volna.

BENCZ KÁROLY

volt, aki körülbelül tíz éve halt meg, gyermekei szétszóródtak a világban, egyik lánya Tornán él, a költő és újságíró Fecsó Pál felesége. Klostermann Kálmán vette meg a házat. A Bálványi Állami Gazdaság egyik részlegének a vezetője. Tiz éve lakja. ennyi ideje ismerkedik új lakóhelyével és a környezettel.

— Bogyarét már nem tanyavilág! — állítja meggyőzően házának egyik agancsokkal ékesített szobájában. — Teljesen megváltoztak itt a viszonyok az árvíz után. A hajdani távoli szomszédok közeliek lettek. Barátságosak, segítőkészek. És ami ennél is fontosabb, Bogyarét már nem elzárt a világtól. Akár a világ közepe is lehetne. Sűrű autóbuszjárat köti össze közeli és távoli településhelyekkel.

Magam is azt tapasztaltam, hogy Bogyarét nyitott a világ minden tája felé. Körzeti iskolája Gúta (Kolárovo) ötödik osztálytól odabu szó znak a gyerekek. Körzeti egészségügyi központja Nemesócsa (Zemianska Olőa). Mennek most már innen az emberek a szélrózsa minden irányába. Különösen a fiatalok, akik azonban mióta építkezési engedélyt kapnak szeretett szülőfalujukban, itt raknak fészket itt szaporítják a csallóközi világot.

MACS JÓZSEF Fotó : Gyökeres György

JOGI TANÁCSOK

„Nem hiszem, hogy van igazság" jeligével olvasónk azt Írja, hogy 1986. március 12-én átvette egy nagy forgalmú üzlet vezetését, de családi okokból rövidesen ott kellett hagynia a munkahelyét. 1986. augusztus 6-án leltárt készített és átadta az üzletet az utódjának. A leltár többlettel zárult. Az új üzletvezető azonban nem vett át bizonyos árut, aminek a szavatossági határideje már lejárt. Majd utólag — már a leltározás után két héttel — olvasónk távollétében újabb árumennyiséget selejteztek ki. Olvasónk a lejárt áru egy részét az elődjétől így vette át, de az átvételkor ezt annak idején elmulasztotta ellenőrizni. A munkaadója most — majd két év eltelte után — felszólította, hogy a szavatossági idő lejárta miatt kiselejtezett áru ellenértékét — kártérítésként — fizesse meg.

Olvasónk azt kérdezi, hogy jogos-e a munkaadója követelése, nem lehetne-e az át nem vett és kiselejtezett áru értékét a leltári többlettel kompenzálni és jogosult volt-e a cég az üzlet átadása után olvasónk távollétében újabb árut kiselejtezni. Végül azt kérdezi, mitévő legyen, forduljon-e a bírósághoz?

A dolgozók munkajogi kártérítési felelősségéről a Munka Törvénykönyve 172. paragrafusa rendelkezik, amely szerint a dolgozó a munkaadójának felelősséggel tartozik azért a kárért, amit munkahelyi feladataink teljesítése során vagy ezekkel közvetlen összefüggésben kötelességeinek vétkes megszegésével okozott. A dolgozó vétkességét ebben az esetben a munkaadó szervezetnek kell bizonyítania. Kivételt képeznek a törvény 176. és 178. paragrafusaiban felsorolt esetek.

A 176. paragrafus értelmében akkor, ha a dolgozó anyagi felelősségről szóló megállapodást kötött az átvett készpénzért, értékekért, áru- vagy anyagkészletekért azzal, hogy ezekkel el kell számolnia, akkor a keletkezett hiányért vétkességre való tekintet nélkül — kártérítési felelősséggel tartozik és a hiányt meg kell térítenie. — Ebben az esetben csak akkor mentesül a kártérítési kötelezettség alól, ha bebizonyítja, hogy a kárt (a hiányt) nem okozta, illetve ez egészében vagy részben a vétkessége nélkül keletkezett.

Hasonlóan a törvény 178. paragrafusa értelmében a dolgozó felelősséggel tartozik azon munkaeszközök, munkavédelmi felszerelés és más hasonló tárgyak elvesztéséért is, amelyeket írásbeli elismervényre vett át. Itt is csak akkor mentesül e felelősség alól, ha bebizonyítja, hogy e tárgyak elvesztését vétkesen nem okozta.

Feltételezzük, hogy olvasónk az üzlet átvételekor aláírta az átvett áruért vállalt anyagi felelősségről szóló megállapodást és hogy az átvételkor és az átadáskor is az árukészletről a részvételével rendes leltárt vettek fel. Minthogy olvasónk szerint az üzlet átadásakor nem volt leltári hiány, sőt többlet mutatkozott, ezen a címen nem tartozik kártérítési felelősséggel.

Ami a szavatossági idő lejárta miatt kiselejtezett, illetve az utóda által át nem vett árut illeti, ebben az esetben a cégnek kell az olvasónk vétkességét bizonyítania, vagyis azt. hogy az ezzel keletkezett kárt kötelességeinek elmulasztásával vétkesen okozta. Olvasónk kifogásolhatja, hogy a második kiselejtezésnél nem volt jelen és így nem volt módja védekezni, valamint azt is, hogy a kiselejtezett áru egy részénél a szavatosság ideje még az üzlet és a leltár átvétele előtt, az elődjénél járt le.

Meg kell azonban jegyezni, hogy a munkaviszonyból eredő igények érvényesítésére a

Munka Törvénykönyve 261.. 262. és 263-ik paragrafusai érvényesek. Ezek szerint az ilyen igényeket a törvényes elévülési időben kell a munkahelyen létesített szakszervezeti döntőbizottságnál, vagy ilyen nem létében, közvetlenül a bíróságon érvényesíteni.

Olvasónknak nincs oka a bírósághoz fordulni, mert nem ő követel valamit a cégtől. Ha azonban a cég követelne tőle kártérítést, akkor ennek kell a szakszervezeti döntőbizottsághoz vagy a bírósághoz fordulnia. Ebben az esetben olvasónknak kell az elévülés (premlčanie) kifogását érvényesítenie, mert a cég a káráról még 1986. augusztusában szerzett tudomást és azóta már több mint egy év eltelt, úgyhogy igénye már elévült.

„Munkahely megváltoztatása" jeligével olvasónk azt írja, hogy már ismételten kérte a munkaadójától, hogy más munkára ossza be, amely egészségi állapotának jobban megfelelne és ahol többet is kereshetne. Legutóbb a kezelőorvosa igazolását is bemutatta, amellyel más munkára való beosztását ajánlja. A munkaadója (az igazgató) a kérését mindig elutasította, pedig lett volna megfelelő szabad munkahely, de oda más személyt (a rokonát) vette fel.

A dolgozónak a munkaszerződésben megjelölt munkát az ebben meghatározott munkahelyen kell végeznie és a munkaadó is ezzel a munkával köteles őt a meghatározott munkahelyen foglalkoztatni. A munkaszerződésben meghatározott munkát és munkahelyet a felek kölcsönös megegyezéssel változtathatják meg. Ha a munkaszerződést Írásban kötötték meg, akkor a megváltoztatásának is írásban kell történnie.

Ha a dolgozó kéri a munkaszerződés megváltoztatását (pl. más munka vagy munkahely kijelölését), a munkaadója nem köteles ennek eleget tenni, még akkor sem. ha van szabad hely, vagy ha ez a munka vagy a bérezés szempontjából a dolgozójának jobban megfelelne.

Egészségi okokból is csak bizonyos, a Munka Törvénykönyvében meghatározott esetekben és feltételek teljesítése mellett köteles a munkaadó a dolgozója kérelmének eleget tenni.

Így abban az esetben, ha a dolgozó számára az orvosi vélemény szerint az eddigi munkája vagy munkahelye nem megfelelő, akkor a munkaadója köteles őt áthelyezni, illetve más munkára beosztani, feltéve, hogy ezt az üzemeltetési lehetőségei megengedik (a törvény 40. S-a).

Abban az esetben pedig, ha orvosi vélemény vagy az állami egészségügyi szervek vagy a szociális biztosítás szerveinek határozata értelmében a dolgozó az egészségi állapota miatt tartósan alkalmatlanná vált az eddigi munkája végzésére, vagy foglalkozási betegség, vagy az ilyen betegséggel való veszélyeztetés miatt ezt nem szabad végeznie, akkor a munkaadója köteles őt — az egészségi állapotának megfelelő munkára beosztani (a törvény 37. 5-ának l.bek. a) pontja).

A mondottakból következik, hogy olvasónk egyoldalúan nem igényelheti azt. hogy munkaadója más, esetleg könnyebb vagy megfelelőbb munkára vagy munkahelyre ossza be, még akkor sem, ha volna is olyan szabad munkahely. Ehhez a kezelőorvosának az ajánlása sem elegendő, mert a törvény értelmében az orvosi ellenőrző bizottság véleménye vagy az állami egészségügyi szervek vagy a szociális biztosítás szerveinek határozata szükséges.

Dr. 8. G.

19