A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-08-19 / 34. szám
ben folyik a „színészek" hétköznapi tragikus és kegyetlen élete. Csehszlovákiát a „Tylovo divadlo v Orechové u Bma" elnevezésű együttes képviselte. Thomas Brandon-Vlastimil Peška: Éljen Charley nénje címmel mutatta be ezt a közismert vígjátékot. A közönség nagy szeretettel fogadta a produkciót, igaz a szakmai vélemények igencsak különböztek. Ami dicsérendő az az, hogy a Charley nénje csak ürügy volt. Az előadás lényege a Charley nénjéről elnevezett egylet értekezlete, mely görbetükröt állít a társadalmunkban nagyon sokszor üres és fölösleges ülések elé. A Szovjetunióból a Minszki Népszínház tagjai jöttek el. Rey Bradburry: Chicagói szakadék c. drámáját mutatták be. A cselekmény a nukleáris háború után játszódik, amikor mindent újra kell kezdeni, tanulni. Ffagy érdeklődéssel vártuk a liverpooli Playhouse együttes előadását; Műsoruknak az Izzadtság címet adták. Tomaruhában, tornaszereken játszottak. Tökéletes énekkultúra, jó mozgás volt a jellemzője a produkciónak. Egy kissé azonban csalódtunk. Az előadás a végén unalmassá, idegesítövé vált. Később kiderült, hogy ez — részben — tudatos volt. Az egyik legérdekesebb előadást a Német Szövetségi Köztársaság Thankerpexus elnevezésű együttese nyújtotta. Az előadás címe Ágyazás. A Színház groteszk, abszurd és klasszikus formái jelentek meg a színen. Apró etűdökből állt össze a kép mindennapjainkról, az emberek szorongásairól, alakoskodásukról, félelmükről. A versenyelőadásokon kívül láttunk még néhány produkciót. Az utolsó este láthattuk például a szentesi Horváth Gimnázium Diákszínpadát. Előadásuk címe: Revue pubertique. Ismert slágerek, kupiék köré fűztek kedves kis sztorit: mint válnak a leányosztály csitrijeiből egy perc alatt felnőtt, csinos nők, s mint megy végül is sikeresen férjhez a vénkisasszony osztályfőnök az orosztanárhoz, Sztyepan Sztyepanovics Szexepilhez ... S VÉGEZETÜL Ide kívánkozik Máté Lajosnak, az Országos Közművelődési Központ osztályvezetőhelyettesének neve, aki a kazincbarcikai fesztivál módszertani felelőse. S mivel a külügyi kapcsolatokért is ő a felelős, többször találkozhattunk vele a Jókai Napokon és Martinban is. A zsűri elnöke Keleti István volt, az Arany János Színház igazgatója, aki kiváló szakmai tudásával és kedves humorával művészi élménnyé tudta tenni a szakmai értékeléseket. A zsűri tagja volt Ács János, a kaposvári Csiky Gergely Színház rendezője, Ascher Tamás, ugyanennek á színháznak a főrendezője, Nánay István ismert színikritikus, a Színház szerkesztője, Hugh Lovegrove Londonból. az AITA/IATA előreválasztott elnöke. KI VOLT IFJ. HORVÁTH ISTVÁN? „... egy korán elhunyt amatőr rendező, aki már diák korában angol nyelvű Shakespeare-elöadásokat rendezett diáktársaival. Magánélete azonban egy másik Shakespeare tragédiához hasonlított. Szerelmes volt egy magasrangú katonatiszt lányába. Ez a szerelem a fasizálódás útjára lépett Magyarországon nem volt reménytkeltő. A fiatalok közösen öngyilkosságot követtek el." A fesztivál rendezői mondták: „Szeretnénk, ha jövőre a 10. fesztiválon Csehszlovákiát magyar nemzr'iségű együttes is képviselné." MOLNÁR LÁSZLÓ A szerző felvételei JÁRÁSI MŰVELŐDÉSI TÁBOR Június első felében rendezték meg a Losonci (Lučenec) járás III. Művelődési Táborát. A főszervező csakúgy mint az elmúlt években, ezúttal is a Csemadok Losonci Járási Bizottsága volt. A rendezvény előkészítését nagy mértékben segítették az alapszervezetek és a járás több tömeg- és üzemi szervezete. A tábor néhány probléma — több előadó más elfoglaltsága, ill. betegség miatt nem tudott eljönni — ellenére is jó előjelekkel indult. A szervezők az elmaradó műsorokat gyorsan pótolni tudták és a megnyitóra a vártnál valamivel többen érkeztek Abroncsosra (Obručná), a tábor helyére. A táborozókat Gáspár Aladár, a szervezőbizottság elnöke, a füleki Kovosmalt n. v. pártbizottságának elnöke üdvözölte. A műsorok sorát, mint egy évvel ezelőtt is, Dinynyés József „daltulajdonos" nyitotta meg. Fellépéséből ezúttal elmaradtak a népszerű számok, annak gerincét mély gondolatú megzenésített versek alkották magyar költők műveiből. Az első esti táncházra várt štúrovói zenekar nem érkezett meg. Hiányukat a gyorsan megalakult zenekar pótolni tudta. Ádám Lajos rimaszombati tánctanár a tábor állandó és kedves vendégének vezetésével hamar kialakult a jó hangulat. Élmények és szép emlékek maradtak meg a szombati Pogányvárhoz vezető túráról. Nógrádi Sándor partizáncsoportja emlékművének megkoszorúzása után indultak a táborozok a célhoz. A Pogányvár egy igen érdekes és sok titkot magában rejtő sziklacsoport, természeti képződmény. A vidék geológiai fejlődéséről dr. Gaál Lajos geológus tartott előadást. A hegytetőről gyönyörű kilátás nyílik a gömöri tájakra. A terület néprajzi értékeire Böszörményi István hívta fel a figyelmet. Rövid pihenő után az itt lévő barlangok felfedezésére és néhány szikla megmászására is maradt idő. A délutáni műsort a füleki gimnázium irodalmi csoportja kezdte el. Iskolai környezetből vett humoros, érdekesen összeállított darabjuk elnyerte a táborozok tetszését. Utánuk Dúcz László erdész kapott szót, aki a turulmadár legendájáról tartott előadást meglepően érdekes szempontból megvilágítva az adott témát. A kora este a népzenének és a táncnak adta át a szót. Először a ragyolci (Raďovce) tánccsoport mutatkozott be műsorával, majd a tábortűznél a csákányházi (Čakanovce) asszonyok várták az érdeklődőket. Népdalokat énekeltek és tanítottak. A kopjafa szomorú útja A kopjafa felállítása egyúttal néhány falusi szokást is felelevenítve a fiataloknak. A táncház mellett, amit ezúttal is Ádám Lajos irányított (a Csiholók zenéjére), sokan segédkeztek a kopjafa faragásánál is. A fő faragó Nagyferenc Katalin volt Ftimaszombatból. A jó, vidám hangulatot mindenkit megdöbbentő, tragikus esemény zárta le a tábor utolsó napján. Táborunk állandó vendége Horváth Mihály reggel motorkerékpárján elindulva nem vette észre a tábort éjszakára lezáró sorompót. Nekiütközött és a helyszínen meghalt. Nagyon sokan ismerték, tisztelték. Gyakran járt Dél-Szlovákia magyar rendezvényeire, művelődési táboraiba, szinte elmaradhatatlan résztvevője volt a Honismereti Kerékpártúrának is. Józan humora, barátsága, nagy tudása, segítőkészsége példakép volt. Személye pótolhatatlan veszteség. A budapesti Szépirodalmi Kiadó szerkesztőjeként dolgozott. A kopjafa, amelyet alig pár órával azelőtt még ö is faragott már csak az emlékét őrzi. Felállításánál a résztvevők kegyelettel emlékeztek meg róla, leróva tiszteletüket emlékének. % Kép es szöveg: Puntigán József A jó ötlet aranyat ér tartja az ismert közmondás. Tavaly a Csemadok Ipolyvarbói (Vrbovka) Alapszervezet vezetőségének, egészen pontosan Gallo Józsefnek támadt az az ötlete, hogy Pünkösdi rózsa címmel nótaversenyt hirdetnek. A nagyszerű ötletet tett követte. A Csemadokalapszervezetek elnökeinek kiküldött körievélre és a járási lapban közzétett felhívásra tizenkét nótaénekes jelentkezett. A kezdeti sikertől felbuzdulva idén ismét meghirdették a versenyt, melynek célja a nótaéneklés felkarolása, az énekkultúra fejlesztése és a jó szórakozási lehetőségek megteremtése. Az érdeklődés a várakozásnak megfelelően alakult, tizenhármán — közülük négyen tavaly is felléptek — jelentkeztek. A nyolcvanas évek elején épült szép művelődési ház színpadának háttérfüggönyére ismét felkerült az élő pünkösdirózsa-csokor, a nótaverseny jelképe. A zsélyi (Želovce) helyi kulturális központ Nógrád népi zenekara Szölőssi Sándor vezetésével kísérte a fellépő énekeseket, akiknek teljesítményét háromtagú szakavatott zsűri bírálta el nyilvános pontozással. A maximális 30 pontból 24 ponttal az illési (lliašov) Figa Valéria végzett az első helyen. Az ipolybalogi (Balog nad Ipľom) Gyurász Angéla és az ipolykeszi (Kosihy nad Ipľom) Belá József 22-22 ponttal a második helyen osztozott. A legjobb ifjúsági előadónak kijáró díjat a helybeli Gyüre Valéria, a közönségdíjat a szécsénkovácsi (Kováčovce) Hrubík Béláné kapta. Csak dicsérni lehet a Csemadok ipolyvarbói szervezetének vezetőségét Urtoán Aladár elnökkel az élen, hogy ismét vállalkozott e szép nótaverseny megrendezésére. Kellemes vasárnap estét szereztek a nótaénekesek a szép számú közönségnek. Képek és szöveg: Bodzsár Gyula 7
