A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-08-19 / 34. szám

OT HASZNOS NAP Ezt az öt nemcsak hasznos, de kellemes napot június 29. és július 3- között Magyar­­országon, Kazincbarcikán töltöttem a Cse­­madok KB megbízásából, az Országos Köz­művelődési Központ vendégeként. A színját­szók, kritikusok előtt ennek a kedves kis városnak a neve fogalom. Fogalom, mert nekünk talán ez a legelérhetőbb külföldi amatör színjátszó fesztivál színhelye. Kö­szönve a házigazdáknak, az idén is találkoz­tam ismerős arcokkal, kollégákkal, azokkal, akik hazai fesztiváljainkon is jelen vannak. Bizonyítja ez azt a tényt, hogy amatőr szín­játszóink látni, hallani, tanulni akarnak, mert van mit, s lehet honnan és kitől. Igaz, vitára is okot adott hazai magyar fesztiváljaink (a Jókai Napokra és a Duna Menti Tavaszra gondolok) összevetése a kazincbarcikaival. Átmenteni, „átcsempészni" használható öt­leteket lehet, sőt kell is, hiszen nem egy ma már természetesnek tűnő eleme van rendez­vényeinknek, melyeket más fesztiváloktól vettünk át. Meggyőződésem azonban, hogy egy-egy fesztivál, seregszemle vagy verseny, melynek hagyománya van, akkor értékes, érdekes és eredeti, ha kialakult sajátos arcu­lata. Éppen ezért két egyforma rendezvény nincs és nem is lehet. Nem lehet a martini „Scénická žatvá"-ból Jókai Napokat és a Duna Menti Tavaszból „Divadelná Šaľá"-t csinálni. Ifj. Horváth István Nemzeti és Nem­zetközi Színjátszó Fesztivál is ott, születési helyén az igazi, a sajátságos szerkezeti felé­pítésével, koncepciójával együtt. Ennek a fesztiválnak köszönhetően vált a színházi berkekben nemzetközileg is ismertté ez az észak-magyarországi városka. A városban a legnagyobb munkalehetősé­get a Borsodi Vegyi Kombinát nyújtja. De az arra utazó ezt mégsem veszi észre. A tiszta levegőt a korszerű szűrőberendezések bizto­sítják, s az a rengeteg zöld. amely a várost körülveszi. Kazincbarcika új város. ízléses lakótelepi házak, kellemes színek s fű, fa, virág mindenütt. A házak előtti parkolók is lyukas betonkockákkal vannak fedve, hogy a fű ott is kinőhessen. A kis falusi házból lakótelepi lakásba költözött városlakók azt is sajátjuknak tekintik, s éppúgy törődnek a portájukkal, mint azelőtt. Ezért van rend és tisztaság mindenütt, ezért lehet kedves és szép egy újonnan felépített város is. A FESZTIVÁLRÓL 1972-ben rendezték meg először a nemzeti színjátszó fesztivált. Két évre rá már külföldi együttesek is jelen voltak. A kétéves peri­ódusokban rendezett szemle eljutott a 9. évfolyamig. Első alkalommal volt a rendez­vény védnöke az AITA/IATA (Amatőr Színhá­zak Nemzetközi Szövetsége). Információként néhány adat: az előzsűrizés alapján 60 együttesből 12 együttest hívtak meg, ebből 8 szerepelt a versenyben, 4 pedig, mint Az Egressy Béni Művelődési Központ Kazincbarcikán A csehszlovák vendég­együttes, amely a Char­ley nén/'e parafrázisát mutatta be A székesfehérvári Vide­oton Színjátszó Csoport Voskovec- Werich: A ne­héz Barbara „szabad ötletek" megformálói volt jelen. Hat külföldi együttes kapott meghívót (Anglia, NDK, NSZK, a Szovjetunió, Csehszlovákia és Nigéria — ez utóbbi nem érkezett megi, 24 Ország képviselete jelent meg. Mondanom sem kell, hogy aki nem tud angolul, eléggé furcsán érzi magát ebben a bábeli zűrzavar­nak tűnő kavalkádban. Jómagam, bevallom, nem beszélem ezt a világnyelvet, így nem egyszer tolmácsra voltam utalva. Mégis mi­lyen szép volt, hogy a színház összehozott a világ különböző pontjairól ennyi embert, faji és világnézeti szempontokat mellőzve. Csak színház volt és kölcsönös megbecsülés és megértés. És vendégszeretet. A házigazda Hazag Mihály, a Kazincbarcikai Művelődési Központ igazgatója; elsősorban az ő érde­me, hogy a fesztiválon ott lehettünk mi is, mint vendégek, mint megfigyelők. Évek óta ismerem, járt már a Jókai Napokon is és rendszeresen találkozunk a martini szemlén. Természetesen érdekeltek a műhelytitkok, az előadásokon túl a szervezés. Egy beszélgeté­sünk alkalmával rákérdeztem arra, hogy egy ilyen nagyméretű, rengeteg külföldi részvéte­lével szervezett fesztiválon a szervezők miért nincsenek megjelölve; ezt válaszolta: — Gondolkoztunk ezen, de elvetettük. Mert ha jól végezzük a dolgunkat, másnapra már úgyis mindenki tudja, hogy kik az ottho­niak. S így is volt. Nem rohant senki, nem volt senki ideges, nem volt pánik. A vendég nem tudott semmit a háttérben előforduló, sürgő­sen megoldásra váró problémákról. Ez is tudatos volt, egy jól összehangolt csapat állta a sarat a nyitástól a zárásig. AZ ELŐADÁSOKRÓL Legutóbb négy évvel ezelőtt voltam Kazinc­barcikán. Akkor legalább négy helyszínen folytak előadások. Az idén olyan érzésem volt, mintha lehiggadtak volna a rendezők. A lényeg a színház, a produkció, nem pedig az öncélú vagánykodás. A fesztivál meghirdetői és szervezői az előzsűrizések folyamán ter­mészetesen azt is figyelembe vették, hogy a produkciókat hogyan tudják a helyszínen megvalósítani. így történt, hogy a művelődé­si központ színpadán és az Ádám Jenő Általános Iskola tornatermében folytak az előadások. Ez utóbbiban játszottak azok a csoportok, amelyek nem klasszikus formá­ban készítették el műsorukat. Az első este a Budapesti Tanulmány Szín­ház Dürenmatt Ezeréves birodalom című drámáját mutatta be, társszerzőként H. Bosh nevét tüntetve fel. Az igazi drámaiságot Bosh életre keltett képei, torz ember-állatai tették még hitelesebbé, látványosabbá. A tökéletesen átgondolt figurák, díszletek és kosztümök, a matematikai pontossággal megkomponált előadás méltán nyerte el Ka­zincbarcika Városi Tanácsa Ifj. Horváth Ist­ván Nagydíját. A cseh szinházirodalomból két színmű is szerepelt. Az egyik a székesfehérvári Vide­oton Színjátszó Csoport előadásában, a má­sik a nálunk is ismert Debreceni Színjátszó Stúdió előadásában. A székesfehérváriak Voskovec + Werich: A nehéz Barbara cimű darabját adták elő, jellegzetesen cseh hu­morral. Ez azért volt érdekes, mert magyarul nagyon ritkán látni-hallani előadásokat, me­lyek visszaadják a cseh kabaré hangulatát, a cseh ember mentalitását. Boldizsár Péter rendezőnek ez sikerült. A Debreceni Színját­szó Stúdió Jozef és Karel Čapek: A végzetes szerelem játékai címmel mutatták be ezt a kis remekművet. A rendező Pinczés István ezúttal is remekelt. A darab tulajdonképpen játék a játékban. A commedia detl'arte figu­rái lépnek a színre, játszanak, míg a háttér-6

Next

/
Thumbnails
Contents