A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-08-19 / 34. szám
Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, CSÜTÖRTÖK miniszterelnök befejezte egyesült államokbeli látogatásának hivatalos részét. Ott-tartózkodása ide- S jén találkozott George Bush alelnökkel, George Shultz külügyminiszterrel, William Verity kereskedelmi miniszterrel, a Kongresszus és a Nemzetközi Valuta Alap képviselőivel, valamint Ronald Reagan elnökkel. Washington után Grósz Károly Kanadába utazott és Torontóban tárgyalt. Moszkvában összeült az SZKP Központi Bizottsága, hogy megtárgyalja a 19. országos partkonferencia határozatainak gyakorla-PÉNTEK ti megvalósítását. A napirenddel kapcsolatos főbeszámolót Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára S terjesztette elő. Belgrádban befejeződött a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának ülése. A koszovói helyzet normalizálásáról hozott párthatározatok teljesí-SZOMBAT tését vitatta meg. Jóváhagyta az autonóm területen a nemzetiségi kapcsolatok javítását célzó feladatokat is. Hondurasban közös hondurasi— amerikai hadgyakorlat kezdődött. A Morazan tartományban megrendezett Jósé Santos Guardiola VASARNAP tábornok 88 fedőnevű hadgyakorlaton a két ország szárazföldi, ha^ ditengerészeti alakulatai és légi_ J I erőinek egységei vettek részt. Frank Carlucci amerikai hadügyminiszter Dmitrij Jazov hadseregtábornoknak, az SZKP KB PB póttagjának, honvédelmi miniszternek a meghívására hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett. Rövid munkalátogatásra Moszk- KEDD széléseken az Afganisztán körüli vába érkezett Szahabzad Jakub helyzet rendezéséről Genfben alá-Khán, Pakisztán külügyminiszteírt megállapodások teljesítéséről re. A szovjet—pakisztáni megbetárgyaltak. Jaromír Johanes, a külügyminiszter első helyettese Bonnban Jürgen Südhoff államtitkárral, az NSZK megbízott külügyminiszterével tárgyalt a Miloš Jakeš által ismertetett csehszlovák javasiat-SZERDA 27 ról. Jürgen Südhoff elmondta, hogy az NSZK üdvözöl minden olyan kezdeményezést, amely támogatja a stabilitást, a békét, a bizalmat, az összeurópai folyamatot. Július 19-én ünnepélyes díjkiosztással zárult a Karlovy Vary-i XXVI. Nemzetközi Filmfesztivál. A nemzetközi zsűri tagjai Csingiz Ajtmatov elnökletével az egész estét betöltő játékfilmek kategóriájában a nagydíjat az Ibisko városa című kínai film készítőinek ítélték oda. Felvételünkön: a film főszereplője Szü Szung-c és a gyártásvezető Tyin Cshi-fen átveszik Csingiz Ajtmatovtól a Kristályglóbuszt. JÚLIUSAUGUSZTUS '88 fedőét Qfajőt Lassan vége a nyárnak. Ki jó. ki rossz emlékként gondol az elmúlt hetekre, hónapokra, szabadságénak idejére. Gondolom, hogy olvasóink többsége bárhol töltötte a vakációt, sok kedves emléket őriz tarsolyában. Annál is inkább, mert a mostani nyár igen kedvező oldalát mutatta szinte mindenkinek. Sok volt a jó idő, bőven lehetett fürödni, napozni, túrázni, kinek-kinek lehetősége és kedvtelése szerint. Számomra a mostani nyár egyrészt azért szerzett jó emléket, mert ez valóban igazi nyárnak bizonyult (lehetőséget teremtett kedvteléseim érvényesítésére) másrészt azért, mert két egymást követő héten jártam Budapesten és Prágában, illetve töltöttem néhány napot mindkét fővárosban. így friss emlékek birtokában tudtam viszonyítani, tudtam a két főváros közötti azonosságot és különbséget szembesíteni. Viszonylag jót ismerem Prágát is és Budapestet is Mégis: izgalommal és sok-sok várakozással párosult örömmel megyek újra és újra mindkét fővárosba. Egyik is, másik is mindig nyújt starni újat és szerez kedves, maradandó emléket. A mostani látogatásom során szerzett emlékeim közül a legszívesebben a sétálóutcákra gondolok. A sétálóutcák gyönyörűek Budapesten a Vörösmarty téren, a Váci utcán, a Fétőfi Sándor utcán valamint környékén; fő-ágában a Vencel téren, az Óvárosi téren, a Co/etná utcán és környékén érzi magát felettébb jól az odalátogató ember. A nemrégen még kopott (bár kopottan is megkapóan bájosnak tűnt) épületek megújultak, megszépültek, fiatalos színben pompáznak. A reneszánsz, a barokk, a klasszicista (és egy-egy, a mai kor stílusát is magán viselő) épületek a nyári napfényben szinte ragyognak és némán is az elmúlt korok történelméről vallanak. Prágában mindig felkeresem az U fíeku-t, hogy elfogyasszak egy korsó tizenhármas barnát. A híres sörözőt ezúttal sem kerültem el, most azonban szívesebben tartózkodtam a sétálóutcákban. Az Óvárosi téren, ahol a napnak szinte minden időszakában százak és százak várakoznak, nézik a híres Orlojt majd minden kerek órában az apostolok megjelenését és sétáját, elvegyültem a sokszínű és sok nyelven beszélő tömegben és arra gondoltam, hogy vajon az itt sétálók tudják-e, hogy az Óvárosházához és az Óvárosi térhez milyen történelmi jelentőségű események fűződnek!?... Nyitván sokan tudják, sokan nem, ettől függetlenül azonban az Óvárosi téri séták — hasonlóan, mint Budapesten a Vörösmarty téri és a Váci utcai séták — élményt jelentenek mindenkinek. Az utóbbi években igen sok új — a város arculatát gazdagító és sajátos jellegű — létesítmény született Budapesten is, Prágában is. Közülük a sétálóutcák osztatlan örömet szereznek mind a belföldieknek, mind a külföldieknek. Számomra Prága és Budapest sétálóutcáiban az ez év június végén és július elején észlelt — bábeli nyelvzavarral párosult — nyüzsgés azt jelentette, hogy e két szocialista fővárosban (ahol az ódon épületeket is modernné és korszerűvé varázsolták) a világ számos országából ide érkező emberek értékelik -élvezik a szépet, jói érzik magukat Tanácsolom is mindenkinek: ha Prágában vagy Budapesten jár, ne mulassza el felkeresni a sétálóutcákat Meglátja, megéri. C—r ( VÁLTOZNI — VÁLTOZTATNI A világsajtó élénk figyelemmel követi a Szovjetunióban végbemenő változásokat. A szocializmus hívei mind az öt kontinensen azt várják, hogy tökéletesebbé válnak az új társadalom szervezeti formái, és a szocializmus minőségileg új szakaszba lép. Az ellenfelek viszont azt bizonygatják, hogy a szocializmus zsákutcába jutott, amelyből nem igen tud kijutni. A polgári sajtó a maga módján üdvözli a glasznosztyot, úgy találja, hogy a szovjet társadalom „zárť'-ból fokozatosan nyugati típusú „nyílt" társadalommá alakul. A felhalmozódott negatív jelenségek és hibák nyílt bírálatát felhasználja a szocializmus hitelének rontására. A Szovjet Kommunista Párt legutóbbi, július végén megtartott központi bizottsági ülésén ismét leszögezték, hogy bár a nyíltság még nem mindenben fejlődik úgy, mint azt a párt és a szovjet emberek szeretnék, de már ma is ez a leghatékonyabb eszköz a szovjet társadalom hibáinak leküzdésére és a társadalmi légkör javítására. A nyíltság tehát a szocializmus megszilárdítását szolgálja. A polgári propaganda nem keveset fáradozott annak bizonyításán, hogy a szocializmus képtelen számításba venni a fogyasztói hajlamokat, nem fogékony a technikai haladás iránt, pazarló, alacsony a termékek minősége. Ezeket a hibákat a szovjet kommunisták elismerik, de nem érthetnek egyet a polgári ideológusokkal, akik ezeket a hibákat a szocializmus velejárójának, szerves részének tekintik. Az SZKP KB véleménye szerint ezek a hibák a gazdasági mechanizmus tökéletlenségéből erednek, és meg vannak győződve arról, hogy a termelőeszközök társadalmi tulajdonán alapuló kizsákmányolástól mentes szocializmusnak megvannak a lehetőségei a termelőerők fejlesztésére, csak ezeket a lehetőségeket fel kell tárni. Sajnos, még nem mondható el, hogy e téren minden világos. A szovjet közgazdászok kutatják a lehetőségeket, széles körű kísérleteket folytatnak. Az állami vállalatról szóló törvény megteremti minden termelőegység számára a gazdasági önállóságot. Most át kell vezetni az üzemeket a stabilitásra, az önfinanszírozásra és önigazgatásra. A könnyűipar már közvetlen kapcsolatokra tért át a kereskedelemmel és így jobban figyelembe veheti a vásárlók igényeit. A gyakorlatban kerül napirendre a termelőeszközök eiosztásos rendszere helyett azok kereskedelme. így nagyobbak a lehetőségek arra, hogy a kolhozok és a szovhozok termékeiket a piacon értékesítsék. Bizonyos javulást hozott a magánmunkáról szóló törvény is, amely segíti növelni az áruk értékesítését és a lakossági szolgáltatásokat. Döntő változás azonban — mint azt a legutóbbi KB megállapította — még nem következett be az élelmiszerekkel és iparcikkekkel való ellátás területén. Mindez új módon veti fel a szocialista piac kérdését. A gyakorlat oda vezet, hogy a piac szükségességét maga az élet igazolja. A Szovjetunióban ma mindinkább terjed az a nézet, hogy akkor funkcionál a legkedvezőbben a népgazdaság, ha megfelelően egyeztetik a tervet és a piacot. A terv biztosítja a szocialista népgazdaság működésének célját, irányát és arányait, a piac viszont az objektív társadalmi valóságot képviselve lényegében a tervezők munkájának demokratikus ellenőrzési formáját jelenti. A szovjet népgazdaság jelenlegi vizsgálata arra vall. hogy nem a szocializmustól való távolmaradástól, hanem annak szilárdításáról van szó. S. GY. A -* vissz^piLbwró 3
