A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-08-12 / 33. szám

-- , . -L- .

J’- . *£•*#*-; ‘ fcífc-ffr -;'v

• i ■ #. ; ľ ' f v:- ■

• • . ífc' Ip~ v. -- *vň 1 ' V* -*V _ ■ ■’ •■

is •. .

#w ^ "■ ,v\%;r *

A kősó, vagyis a nátrium-klorid (NaCI) az egyik legismertebb szervetlen anyag. Egyetlen konyhából sem hiányozhat, s nem hiszem, hogy akadna jó hírére adó szakács, aki főzés közben nélkülözni tudná. A nátrium-klorid fiziológiai és biokémiai szempontból nagyon fontos szerepet játszik az emberi szervezetben, de ipari jelentősége is óriási. A legtöbb nátriumvegyületet a konyhasóból állítják elő, s a melléktermékként keletkező klórt is hasznosítják. A só bizonyos élelmiszerek kitűnő tartósítószere, ezenkívül pácolószerként és

hűtőkeverékek alkotórészeként is alkalmazzák. Általában apró kocka alakú kristályokként kerül forgalomba, sőt olykor az egész zacskónyi só masszív tömbbé áll össze a levegő nedvességének hatására. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ez nem a nátrium-klorid bűne, hiszen a vegyileg tiszta vegyület csak jelentéktelen mértékben higroszkópos; az üzleti só nedvszívó hatását a benne található — egyébként ártalmatlan — szennyező anyagok (MgCI2, CaCI2, CaSO,) okozzák.

A kősó szilárd és oldott formában

eyyaiunt megtalálható a termeszei ben. A tengerek vizében átlagosan 2,7—3 % nátrium-klorid van, de bizonyos tengerekben (pl. az Adriai-tengerben) mennyisége elérheti a 4 %-ot is. Vannak ugyanakkor sószegény tengerek is; a Balti-tenger sókoncentrációja alig haladja meg az 1 %-ot. A szárazföldi sótelepek az egykori tengerek bepárolgása következtében alakultak ki. Ezeken a kősótelepeken a nátrium-klorid mellett

számottevő mennyiségben más vegyületek is felhalmozódhatnak, mindenekelőtt a gipsz (CaS04.2 H20). az anhidrit (CaSOJ és a polihalit (K2Ca2Mg)S04(4.2 H20). A kösótelepek rétegeződése a keletkezés körülményeitől ; az éghajlati viszonyoktól és a környező kőzetek kémiai összetételétől függ. Mivel a kősó (ásványtani nevén; halit) igen puha — keménysége csupán 2 —, a kősórétegek különböző mértékben deformálódhatnak.

A halit általában átlátszó kockák formájában kristályosodik; gyakran idegen anyagok allokrómásan színezik: a vas-hidroxid sárgára, a vasoxid vörösre, az agyag szürkére, a szerves anyagok barnára festik. A kősó sötétkék színét a kristályrácsba beépült szabad vegyértékelektronok okozzák. Régebben azt feltételezték, hogy a kék színért a kősóben kolloid oldat formájában található fémnátrium a felelős, ezt az elképzelést azonban az újabb vizsgálatok nem igazolták. Tény, hogy a fehér kősó nátriumgőzök hatására megfestődik, de ugyanilyen színhatás érhető el röntgensugarakkal, elektronokkal vagy gamma-sugarakkal történő besugárzáskor is.

A kősó egyéb tulajdonságai közül említésre méltó, hogy jól oldódik a vízben. Ezt a tulajdonságát a kősókitermelésben jól kamatoztatják. A kősót ugyanis csak akkor érdemes bányászni, ha nátrium-klorid-tartalma 98—99 %. Az ennél kevesebb nátrium-kloridot tartalmazó telepeket vízzel árasztják el és a sót oldat formájában szivattyúzzák a felszínre, ahol az oldatból bepárlással nyerik ki a kősót. Bizonyos területeken (pl. a Kaszpi-tenger mentén) közvetlenül a tengervízből nyerik a sót. A vizet ún. sókertekbe vezetik, majd a medencét elrekesztik. A Nap melegének hatására a víz fokozatosan elpárolog, az oldott só pedig lerakódik a medence aljára. Hideg vidékeken a sóoldatot kifagyasztással sűrítik be: a só az oldatban marad, miközben a víz jelentős része jéggé fagy.

Kősó a vulkánok belső falán is lerakódhat, igaz nem számottevő mennyiségben. Jelentős arányban szilvint (KCI) is tartalmazhat, mivel a nátrium-klorid és a kálium-klorid magasabb hőmérsékleten szilárd oldatokat képez.

Noha a földtörténeti múltban a szárazföldet sok helyen borította hosszabb-rövidebb ideig tenger, kősótelepek csak az arra alkalmas területeken alakultak ki. A világ legjelentősebb kősótelepei az Észak-németalföldön, a lengyelországi Wieliczka környékén, Eszak-lndiában, Szuez közelében, a Szovjetunióban stb. találhatók. Csehszlovákiában kitermelhető mennyiségben csupán Prešov környékén, továbbá Michalovce mellett fordul elő kősó. A felvételeken látható egyedek Lengyelországból származnak. LACZA TIHAMÉR

Fotó: Josef Hlaváček