A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-08-12 / 33. szám
Stráž) kempingben a Honismereti Tábor. A félévi értékelő taggyűlés figyelemre méltó programpontja volt a harmadik: a három komáromi magyar tanítási nyelvű alapiskola kilenc diákja és két kollektívája részesült könyvjutalomban. Ezek a tanulók az 1987/88-as tanévben kiválóan szerepeltek az országos versenyeken. A Csemadok alapszervezete részéről tehát megtörtént az első közelítő lépés. A második lépést maga az ifjúság tette meg. A taggyűlés negyedik pontjaként ugyanis az történt, hogy a Steiner Gábor Alapiskola 34 nyolcadikos tanulója átvette Csemadok-tagkönyvét és ezáltal valószínűleg ök lettek Szövetségünk legfiatalabb tagjai. Feltételezzük, hogy jövőre a másik két alapiskolában is követik ezt a példát... A beszámolóban elhangzott, hogy az alapszervezet tovább folytatja „lépéseit az ifjúság felé" : az év végén a komáromi középiskolások kerülnek majd a figyelem középpontjába. A taggyűlés utolsó pontjaként a tagság is megismerkedhetett azokkal a fiatalokkal, akiket a soraiba fogadott, illetve a következő évek folyamán soraiba fogad majd. A kultúrműsorban — a már említetteken kívül — fellépett a Béke utcai Alapiskola Kicsinyek Kórusa tánccsoportja, valamint a Munka utcai Alapiskola szólóénekesei: Gelle Elvira és Csölle Brigitta. A közönség elismeréssel gondolt azokra a pedagógusokra, akik „kibontják és segítik érvényre jutni ezeknek a talpraesett emberpalántáknak a tehetségét". Ha ök is folyamatosan a Csemadok tagjai lesznek. Szövetségünk is erősebb lesz, s gazdagabbá válik az alapszervezetekben folyó munka. Azt is mondhatnánk: a Szövetség következetesen neveli magának az utánpótlást. Az esemény a Csemadok Komáromi Alapszervezetének félévi értékelő taggyűlése helyi jellegű volt. Jelentőségében azonban ennél több: országos példa. Ajánlandó és követendő. KMECZKÓ MIHÁLY A jó könyv a legjobb barát Péntek délelőtt van, az ipolynyéki (Vinica) népkönyvtár csendes, szinte teljesen kihalt. — Leghűségesebb olvasóink, a diákok az iskolapadokban ülnek, a felnőttek munkahelyükön serénykednek, de a háziasszonyok és az idős nyugdíjasok is találnak ilyen dologidőben a konyhakertben elfoglaltságot, tennivalót — magyarázza Terebessy Zoltánná könyv tárvezetö —, így hát köznapokon aránylag kevesen nyitják rám az ajtót. Persze azért — siet mindjárt hozzátenni — a hét munkanapjain is akad mintegy tizenöt-húsz látogatónk; vasárnaponként azonban mindig sokan keresik föl könyvtárunkat. A Nagykürtösi (Veľký Krtíš) járásban épp Ipolynyéken nyílt meg az első állandó vidéki könyvtár. — 1969-ben láttam hozzá a írott szó hajlékának berendezéséhez — réved a múltba a szelíd beszédű fiatalasszony —, s jól emlékszem, pedig ma már rossz álomnak tűnik csupán, amikor benyitottam a tenyérnyi helyiségbe, a szám tátva maradt az ijedtségtől, meg a csodálkozástól. A könyvek egy része ugyanis a sarokba állított kivénhedt, rozzant szekrényben lapult, a többi pedig a szoba közepén, egymásra dobált kupacban hevert. És a legfelső kötet tetején négy kíváncsi szemű, sűrűn pislogó szürke egér trónolt. Alaposan ráijesztettünk egymásra, mert öten ötfelé szaladtunk .,. Aztán megembereltem magamat és munkához láttam. Tennivalóm akadt éppen elég. Mintegy 1 100 könyvet kellett rendszereznem, polcokra rakni. Jelenleg könyvtárunk 12 796 kötetet mondhat a magáénak, melyből 8 100 a magyar nyelvű kiadvány. Csupán a tavalyi esztendőben 700 újabb művel gazdagodott az állo— Mutálunk minden hazat sa/totermek megtalálható — mondja a könyvtárvezető mány, és az idei év első felében is már 275 különféle ismeretterjesztő műhöz és szépirodalmi alkotáshoz jutottunk. A fiatalasszony kezdetben helyi elfoglaltsága mellett — négy kerek esztendőn át — a környező hét falu könyvtárosait is rendszeresen kisegítette szakmai tanácsaival, észrevételeivel. — Ha elcsüggedtem néha, a helyi nemzeti bizottság akkori elnöke, Lekyr Michal mindig újra lelket öntött belém — folytatja a könyvtárosnö a mesélést —, de a járási könyvtár dolgozóitól is sok támogatást kaptam. Munkába lépésemkor alig néhány, nem egészen harminc olvasója volt a könyvtárnak, ám az év végére, már hatvanhatan kölcsönöztek tőlem rendszeresen olvasnivalót. Boldog voltam. Most az ipolynyéki falusi könyvtár 670 állandó olvasóval büszkélkedhet. — Az első olvasóim közül háromra különösen emlékszem — mondja —, kisdiákok voltak, általános iskolások mind. Szedmák Erzsébet és Jász Sándor azóta is tagja a könyvtárnak. Mindketten a nyéki Béke Egységes Földműves-szövetkezet dolgozói. Korcsog Péter pedig orvos lett. Naponta jöttek és én — nem szégyellem bevallani — az ablaknál állva vártam őket, s nagyot dobbant a szívem, amikor felbukkantak a kanyarban. Eleinte a tanulók mellett leginkább nyugdíjasok kölcsönöztek könyveket. Azóta viszont már a falu apraja-nagyja rákapott az olvasásra. — Már régen remek kapcsolatot alakítottam ki a tömegszervezetekkel is — büszkélkedik Tériké —, s legfőképp az ifjúsági szövetség, meg a Csemadok helyi szervezetének tagjaival számtalan jól sikerült közös műsort, emlékezetes vetélkedőt, író—olvasó találkozót és irodalmi klubestet szerveztünk-rendeztünk már. A magyar tanítási nyelvű alapiskolával ugyancsak gyümölcsöző az együttműködésünk. A legkisebbek mesedélutánokra járnak, az idősebb tanulókkal meg olvasónaplóikat is megvitatjuk közösen. Fórummá, műhellyé vált a könyvtár Ipolynyéken. Terebessy Zoltánnénak néhány hete Bojtos János segít a munkában. A járásban elsőként az ipolynyéki könyvtár érdemelte ki a Példás könyvtár megtisztelő címet. (Z. L) A szerző felvétele TUDÓSÍTÓINK ÍRJÁK Köszönjük Az alig négyszáz lakost számláló kisközségben — Péderben (Peder) a Csemadok alapszervezetének színjátszó csoportja 1975 és 1981 között minden évben előadott egy egész estét betöltő színdarabot. Sajnos, ezt az időszakot hat évi tétlenség követte. Most arról adhatunk hirt, hogy ez év februárjában minden nehézség nélkül sikerült újraszervezni a csoportot és megkezdtük az alábbi három egyfelvonásos bohózat betanulását: Éljen Napóleon, Ragyogó Kovács István, A szabin nők elrablása. Az első kettőt Lőrinc Miklós, a harmadikat Nóti Károly irta. Köszönjük Derián Jánosné igazgatónőnek, hogy engedélyével az iskolaépület egyik állandóan fűtött helyiségében gyakorolhattunk, amíg nem kellett a színpadra mennünk. A próbák részben objektív okok miatt nem folytak a kívánt ütemben, ezért az előadásra csak április 15-én és 17-én került sor. A község lakosságának érdeklődése a várakozásnak megfelelő volt. OLASZ JÓZSEF Ötven pont Felidézni azt a folyamatot, amelyet 1948 februárja eredményezett nemzetiségi életünk irodalmi, történelmi és szociális fejlődésében, ez volt a célja a Csemadok KB által meghirdetett idei irodalmi-történelmi vetélkedőnek, melynek járási fordulójára Nagykürtösön (Veľký Krtíš) június utolsó hetében került sor. Az irodalmi kérdések a csehszlovákiai magyar irodalom négy évtizedének kiemelkedő alkotásait ölelte fel, a történelmi kérdések pedig az 1948-at követő húsz esztendőt tükrözte. E célból jelent meg dr. Szeberényi Zoltán: Arcok és művek (40 arckép a szlovákiai magyar irodalomból) c. műve, mely jó segédanyagként szolgált a versenyzőknek, mivel a szerző átfogó képet adott nemzetiségi irodalmunkról. A járási vetélkedő győztesei Nászali Mária mérnök. Macko Júlia és Vas Mária lettek, akik a Csemadok Kökeszi Alapszervezetét képviselték. Egymás közt csak úgy hívják őket a kökeszi „nagycsapat", mivel már hagyományosan jelen vannak az irodalmitörténelmi vetélkedőkön, s akkor sem vallottak szégyent, amikor kényszerből csonkacsapatként kellett kiállniuk. S most továbbjutottak a kerületi fordulóba, Így az idén valóban kiérdemelték a „nagy” jelzőt. Már mindhárman kinőttek az iskola padjaiból. s a helyi kökeszi efsz-ben dolgoznak. Honnan az irodalmi és történelmi érdeklődésük? — kérdeztem őket közvetlenül az eredményhirdetés előtt, amikor az eredményhirdető táblán már ott szerepelt az örömetnyújtó maximális 50 pont. — Egyértelműen elmondhatjuk, sokat köszönhetünk a középiskolának, az ottani tanároknak. Macko Júliával az Ipolysági Gimnáziumba jártunk — mondja Nászali Mária mérnök, a csoport vezetője — Vas Mária pedig a Tornaijai (Šafárikovoi) Mezőgazdasági Szakközépiskola diákja volt. Akkor, amikor tanultunk, még más volt a helyzet, több időnk volt a művelődésre, az irodalomra, az olvasásra, s most bizony nehéz vetélkedőre készülni. Sokat segített ebben Lakatos István is, a segédanyagok, a nagyszámú irodalmi művek beszerzésében, mivel ez egy kis gondot okozott számunkra. A vetélkedőre való felkészüléskor érdeklődéskörök szerint osztottuk fel a felkészülési anyagot. Már a földművesszövetkezetben is megszoktuk, hogy mindent nekünk, fiataloknak kell csinálnunk. Nagyon hiányzik azonban, hogy a faluban nincs művelődési otthon. Az irodalmi-történelmi vetélkedő járási fordulójába benevezett csapatok közül sajnos csak három csapat jelent meg. A kőkeszieken kívül Ipolynyékről: Allaram Nóra, Korcsog Erzsébet, Dobos Aranka, akik másodikok lettek, az Ipolyvarbóról érkezett Urbán Árpád, Gyüre Melinda és Pálfi Éva 3. helyezést értek el. TOMÁSKIN ÁGOTA 7
