A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-08-05 / 32. szám
49211 magát a jelenséget is az ásványról nevezték el. Ennek lényege, hogy az ásvány a külső megvilágítás hatására jellegzetes színnel világít. A fluoreszcencia ultraibolya, röntgen- és radioaktív sugarakkal is előidézhető, s csak a besugárzás, illetve megvilágítás idejéig tart; abban az esetben, ha ••• • •• ••• ••••• •••••• ••• • •• • ee »** •••?••• • ee •••••ee • •• • •• • •• • eeéeee •ee ••••eee »«» • ie •ee •ee eee ••• eee • •• eee • •• • •• ••f • •• fee •eéeeee eee • •• • •• • •• • •* • •• fei ••••••• ••• • ee ••• • •• • ee eee fee •eeeee • •• • •• • •• i»* ••• See eee fee ••• • •• • •• • ••« ••• fee ••• • •• • ••• • ee ••• ••• ••• • •••e eee eée ••• . .. iäü A fluoritot a bányászok egykor az ércek virágának nevezték, s nem is egészen alaptalanul, hiszen ez az ásvány annyi színváltozatban ismert, ami szinte a virágos rét tarkaságát idézi fel az emberben. Az ásvány anyaga, a kalcium-fluorid (CaF2) eredetileg színtelen vegyület; kivételesen — pl. Norvégiában — víztiszta, színtelen fluoritváltozatok is előfordulnak a természetben, de sokkal gyakoribbak a különböző színű változatok. A keletkezés körülményeitől és a színező anyagoktól függően a fluorit lehet ibolya, rózsaszínű, zöld, sárga, sőt találtak már fekete fluoritot is. Néha párhuzamosan két szín is kialakul, ezek zonálisan váltogatják egymást. Bizonyos fluoritváltozatoknál fluoreszcencia figyelhető meg — a besugárzás megszűntével az ásvány tovább világít toszforeszcenciáról vagy foszforeszkálásról beszélünk. A fluorit hevítés hatására rövid ideig foszforeszkál. Ha az ásványt hosszabb ideig hevítjük, megváltoztatja vagy elveszíti a színét. A kifakult fluoritkristályok röntgen- vagy radioaktív sugarak hatására ismét megszíneződnek. Észak-angliai érctelérekben (Weardale, Derbyshire környékén) olyan fluoritkristályok találhatók, amelyek ráeső (visszavert) fényben ibolyásan, áteső fényben halványzölden fluoreszkálnak. A fluorit színét feltehetően különböző színes kationok — pl. europium (ibolya), yttrium (zöld) — és a kristályrácsban kialakult feszültségek, illetve rácshibák okozzák. A fluorit köbös rendszerben kristályosodik, szépen kifejlett kristályai általában kocka alakúak, olykor azonban oktaéderek vagy dodekaéderek formájában is megjelenik. Gyakoriak az ikerkristályok. Keménysége 4, sűrűsége 3,1—3,2 g/ cm3; nagyon könnyen hasad (az oktaéder lapjai szerint), ezért csiszolása nagy türelmet és szakértelmet követel. Már az ókorban ismerték, akkoriban kedvelt ékkő volt, amelyből különböző tárgyak és edények is készültek. Viszonylagos lágysága és könnyű hasíthatósága azonban — vitathatatlan szépsége ellenére — népszerűtlenné tette az ékszerészek körében, s bár a drágakőhamisítók szívesen alkalmazták a rubin, a topáz vagy a smaragd helyett, ezeket az utánzatokat nem volt nehéz felismerni. Az ásvány neve a latin fluoré (= folyni) szóból ered, s arra utal, hogy a fluorit (s általában a fluórtartalmú ásványok) hatására az ércek könnyebben megolvadnak, „folyóssá" válnak. Magyarul fotypátnak is nevezik, részben az imént említett tulajdonsága miatt, s részben azért, mert nagyon könnyen hasad. A fluorit a híg savakkal szemben ellenálló, koncentrált kénsavban azonban feloldódik, s ilyenkor hidrogén-fluorid sav is keletkezik, amely az üveget is oldja. A fluorit a természetben rendszerint hidrotermális folyamatok során keletkezik (a kristályosodás hőmérséklete befolyásolhatja az ásvány színét), de gyakori a pneumatolitos eredetű fluorit is, amely magas hőmérsékleten kassziterittelepeken csapódik ki a különböző elegyrészeket tartalmazó gőzökből. A fluoritot elsősorban az ércek olvasztásánál használják. Gyakran kriolittá alakítják át, amelyet az alumíniumgyártás során alkalmaznak. A legtöbb fluórvegyület alapanyaga szintén a fluorit. A kerámiaipar zománc- és mázkészítésre használja. A fluorit legfontosabb lelőhelyei az USA-ban, Angliában, Szászországban és Bajorországban (NDK. NSZK) találhatók. Csehszlovákiában elsősorban Csehországban fordul elő nagyobb mennyiségben, Szlovákiában meglehetősen ritka. A felvételünkön látható, Krásnoból származó példánya egy viszonylag ritkán előforduló piroxénféleségre, a karfolitra települt. A karfolit az ún. rombos piroxénsor egyik tagja, kémiai összetételét a következő képlettel fejezhetjük ki: MnAI2(OH)4Si20„. Gyakran sugaras tűszerű aggregátumok formájában jelenik meg, a kristályegyedek rendszerint rombikus dipiramisok. Színe világosbarna, keménysége 5,5, sűrűsége 2,9 g/cm3. LACZA TIHAMÉR Fotó: Josef Hlaváček
