A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-08-05 / 32. szám
HÉTVÉGÉ LEKVÁROK, DZSEMEK KÉSZÍTÉSE A lekvárok minden gyümölcsből nagyjából ugyanúgy készülnek. így akár málnából, akár ribizliből vagy barackból főzzük, az első művelet az, hogy lepaszszírozzuk (a barackot meg is darálhatjuk). Utána egy darabig főzzük (20—30 percig) amíg nem kezd sűrűsödni. Akkor cukrot teszünk bele és tovább főzzük, amíg kívánt sűrűségű nem lesz. Bár a málna és a ribizli savanyúbb gyümölcs, az édes sárgabarackba is teszünk fél kiló cukrot egy kiló gyümölcshöz. Aki lekvár helyett dzsemet főz a gyümölcsöt ne passzírozza le és ne darálja, hanem hámozza meg. cukrozza le és másnap főzze fel. Forrás előtt egy kisebb adagot kisebb edénybe teszünk és rövid ideig (15—20 percig) főzzük és mindjárt tiszta, előmelegített üvegekbe rakjuk. A többit is adagonként főzzük. A dzsemkészítéskor is egy kiló gyümölcshöz fél kiló cukrot teszünk. TEGYÜNK EL KÁPOSZTÁT Savanyításra olyan káposzta alkalmas, amelyet száraz időben szedtek. Esős időben a káposzta sok vizet szív magába és hamar megromlik. Fontos a sózás és a fűszerezés. Általában 50 kilónyi káposztához mintegy 1,35—1,5 kiló sót használunk el. Ajánlatos használni néhány fűszert is. A fenti mennyiséghez adhatunk babérlevelet (1 dekát), feketeborsot (1 dekát), tetszés szerint köménymagot, szeletekre vágott almát. A gyalult káposztát jól nyomkodjuk le. A tömörítés igen fontos, mert azzal a káposzta cukros sejtnedveit kinyomkodjuk. A hordóba tegyünk egy réteg apró káposztát, erre szórjuk arányosan a só-fűszer keverékből, aztán jól dögönyözzük meg. A következő réteggel ugyanígy járjunk el. Amikor elérünk a hordó egyharmadáig, a gyalult káposztára egy sor káposztafejet rakunk. (A fejekről eltávolítjuk a zöld, sérült, repedt leveleket, a torzsát kissé lazítsuk meg, fúrjunk bele éles, vékony pengéjű késsel, hogy a torzsát is könnyen átjárja a só.) A fejeket beborítjuk apró káposztával, fűszerezzük, nyomkodjuk. Amikor túl vagyunk a hordó felén, még egy káposztafej réteget teszünk, majd a hordó tetejéig megrakjuk rétegekben gyalult káposztával, minden réteget sózva, fűszerezve és alaposan megdöngölve. Amikor a hordó megtelt, megfelelő nagyságú fafedőt helyezünk rá és jó nehéz kődarabbal lenyomtatjuk. A hordó akkor van jól „betaposva" és lenyomtatva, ha a fafedő felett vékony léréteg van. 15—20 fokos hőmérsékleten tartjuk, a keletkező habot csak 2—3 hét múlva kell róla leszedni. Később a fedőt vegyük le, gondosan mossuk meg, s helyezzük vissza. 3 %-os felforralt és lehűtött sós vízzel annyira töltsük fel, hogy a lé a fedőt újra ellepje. A fenti műveletet hetenként vagy tíznaponként ismételjük meg. Mindig ügyeljünk arra, hogy a fedőt lé borítsa. Az erjedés körülbelül hat hétig tart. A LEGEK VILÁGÁBÓL A leghidegebb világrész az Antarktisz. Itt még nyáron se emelkedik az átlagos hőmérséklet a nulla fok fölé. Csaknem egész területét vastag jégtakaró borítja. A Déli-sarkon az évi átlaghőmérsékletet mínusz 45—50 Celsius fokban állapították meg. 1960-ban a Vosztok szovjet kísérleti kutatóállomás közelében mínusz 88,3 fokot mértek, természetesen platina hőmérővel, mert a higany nem bir ki ekkora hideget. 1983-ban ez a csúcs is megdőlt, a hőmérő mínusz 89,2 Celsius fokot mutatott. A nagy hideggel viharos széljárások párosulnak. Mértek már 175 km/óra sebességű szelet is. A szélvihar óriási hótömegeket sodor magával Minthogy igen kevés terület mentes a hótól és a jégtől, a növényvilág meglehetősen szegényes, néhány moha, zuzmó és édesvízi algán kívül csupán két virágzó növényfajtát ismernek. Nyáron az Adélie-pingvinek költenek a part mentén, télen pedig a császárpingvinek. Az Antarktiszt körülvevő óceán vize igen gazdag halakban, apró rákokban, több fóka-, pingvin- és bálnafaj keresi fel e területet. Az itt élő kutatók munkája — annak ellenére, hogy vastag bundába, bélelt csizmába öltöznek — a terepen nagy fáradsággal jár. Minden lépés nagyon nehéz, a gyors légzéskor szaporodik az érverés, a ritka levegőn az oxigénhiány eszméletvesztéshez is vezethet. A nagy hidegben a kisebb zúzódások, sebek is nehezebben gyógyulnak. Egy közönséges megfázás hetekig eltarthat és a tüdőgyulladás halált is okozhat. Éppen ezért a nagy hidegben a sarkkutatók a kísérleti állomásokon töltik idejüket és csak a legszükségesebb esetben, párosával mennek ki a műszereket ellenőrizni. Az Antarktisz politikai felosztása még nem jött létre. Az érdekelt országok egyezséget kötöttek, aminek értelmében a földrész területén minden ország számára fenntartják a tudományos kutatás, a kutatóállomások létesítésének, expedíciók szervezésének jogát. Az Antarktisz egész területén megtiltják a katonai támaszpontok létesítését és minden nukleáris robbantási kísérletet. L. Š. URSULA WÖLFEL Volt egyszer egy gyerek. Annak egy kicsi piros labdája. A piros labda kigurult az ajtón, majd pittegve-pattogva legurult a lépcsőn, hopp! — kiugrott a kapun, végiggurult a lefolyón, és zsupsz! — beleesett a csatornába. A csatorna elvitte a folyóba, a folyó pedig a tengerbe. A tengerben egy nagy hal, hamm! — bekapta a kis labdát. Ám a labda még a hal gyomrában is ugrált: le és fel, le és fel... A nagy hal émelyegni kezdett, és kiköpte a labdát. A tenger hullámai magukkal sodorták a kis piros labdát. Egy madár észrevette, amint a tarajos habok tetején úszott, és a csőrébe kapta. Átrepülve vele a tengert. A túlsó parton aztán kiejtette a csőréből. A kis labda a homokba esett. Ott piroslott a tarka kavicsok és a szépséges kagylók között. Egyszer csak jött egy másik gyerek, megtalálta, és nagyon megörült a kis piros labdának. Talán még most is vele labdázik. I Qj MjUj IrthxK; CVCCnhCKm&kj ÁMmJy /klruu yh^jiyLL . / mAi&Lc a/w& íJbÜUUJb 21
