A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-08-05 / 32. szám
értékes pontokat szereznie, s végül 5 : 0 arányú pontozással jobbnak ítélték kubai ellenfelénél. Paszterkó Laci példásan képviselte színeinket. A 28 éves sportoló figyelemre méltó teljesítményt nyújtott. — Tudom, mit akarok — mondja mintegy az ökölvíváshoz fűződő mély kapcsolata igazolására. Igényes foglalkozása van. Az érsekújvári (Nové Zámky) Partizán Szálló üzemvezetője. Csodálatos két fiú apja. Egyesülete valószínűleg kiesik a bajnokság 1. osztályából, s egy ilyen egyesület sportolóját csak nagyon ritkán hívják meg a válogatottba. — Távol élek azoktól a városoktól, ahol a nevezés sorsa eldőlhet, s ha nagyritkán „szóhoz jutok", rögtön csodákat várnak tőlem ... Egy kisebb csodára azonban már képes volt, s ez volt eddigi pályafutásának legnagyobb sikere. Egy olyan sportoló sikere, aki becsületes, példriddó munkájával naponta ösztönző példaként hat környezetei«*. Fiai csak azt nem értik, miért kell a reggeli 6 km lefutásához apjuknak 8 kilogrammos ólommellényt öltenie? Vagy a szupernehézsúly szupernehéz életet is jelentene? — Az én esetemben igen, mert mellőzöttnek érzem magam. Pedig azt hiszem, lehet még 2—3 jó évem. Nem érzem magam fáradtnak, se élhasználtnak vagy kedvetlennek. Ha lehetőséget kapok, mindent megteszek a győzelemért! P. PODOLSKY Fotó: Nagy László Napi 30 tonna kenyerünk Itt a szerdai munkanap kedden este kezdődik, amikor a tévében az esti kalandfilm ... Ugyanis itt, a Malom- és Sütőipari Nemzeti Vállalat 03-as bratislavai üzemében három műszakban dolgoznak. Hajnali kettőre az első műszak tíz tonna kenyeret ad át a szállítóknak. Azért hangsúlyozza az igazgató, Kulman József mérnök oly magabiztosan : — Ne a pékeket szidják, ha netalán túlságosan szikkadt, keményre száradt kenyeret kapnak az üzletben. Mi mindig frissen sütött kenyérrel szolgálunk. Nincs is lehetőségünk a raktározásra. Sütés után mi nyomban szállítunk. És nem szabadkozásként mondja, hanem tényismertetés gyanánt. Közvetlen tapasztalatból is, mert egy szombati hajnalon a hirtelen megbetegedett sofőr helyett maga ült a volán mögé és a Homola úti üzletekbe ő hordta ki a kenyeret. — így történt, tekintettel a vásárlókra — szól, majd szigorúbb hangvétellel folytatja: — Azóta azonban már nálunk is másféle a munkaszervezés, jobb az irányítás. A jövőben aligha lesz szükség ilyen megoldásra. ígéretes szavak, mert hiszen komoly gondokkal küszködtek már az elődei is, de megoldani nem tudták. Az 1982 óta üzemelő pékségben jóformán évente cserélődtek az igazgatók. A sorban ő a negyedik, de már harmadik éve. — Ami a szállítást illeti — folytatja —, most az a gondunk, hogy a pékség létesítésekor, az ellátásunkra bízott körzet kijelölésekor senki sem gondolt az új gazdasági mechanizmusra, az önfinanszírozás alkalmazására. Sokba kerül a szállítás. Az üzemanyag drága. A pékség a város nyugati szélén működik, körzetének túlsó határa pedig a Steiner Gábor és a Csehszlovák Hadsereg utca, ami legalább 7 km innen. Visszafelé is, bár rakomány nélkül, de meg kell tenni ezt az utat. — Egyébként modem kenyérgyár a miénk — magyarázza. — A lisztet óriás tartályokba ömlesztve, már minősítve kapjuk, nem okoz különösebb gondot az első munkamenet: a liszt és a többi tésztaképzö anyag előkészítése. A második sem, mert a tésztakészítés, vagyis a kovászolás, a gyúrás és a dagasztás, teljesen gépesített. A harmadikhoz, a kelesztéshez pedig csak idő kell. Óriás kemencéink speciálisak, a legkisebb alapterülete ötven négyzetméter, tehát az utolsó munkamenet, a sütés sem olyan nagy gond. Amíg a csomagolóba nem kerül a kenyér, nincs is szükség ötnél több dolgozó munkájára. És ők sem görnyedtek, hajlottak, mint az egykori pékek. Sőt, ma már zömében nők dolgoznak nálunk. Valóban, az 1. számú munkacsarnokban, ahol a legkisebb kemence, valamint a lekváros buktát és a vajas kiflit készítő gépsor üzemel, férfit nem látunk csak nőt. Pongrácz Bé/áné pedig még dicsekszik is: — Könnyű munka ez. Figyelem az adagok vonulását, néha egyiket-másikat ellenőrzés céljából ráteszem a mérlegre, meg lisztet szórok a tésztára, a szállítószalagra. Az igazgató is mintha dicsekedne: — Ötféle kenyeret sütünk. Fehéret, úgynevezett félbarnát különböző súlyegységekben, kettőt csomagolva. Péksüteményeket, zsemlyét, kiflit és cukrászati készítménynek tekinthető kalácsokat, buktákat. Alkalmanként többfélét. És ugyebár ezeknek az ára évtizedek óta jóformán mit sem változott ... — Nem lehetne, ha valamivel drágábban is, de hatféle kenyeret sütni, hogy közülük egy, mint a kispékségek kenyere, kiváló minőségű legyen? — Ezen már gondolkodtunk mi is — feleli. — A gépsorok, a kemencék ugyan egy bizonyos átlagos minőségű kenyér előállítására tervezettek, ilyen a gyártási technológiánk is: átlagos, szabványfeladat teljesítésére szolgáló, de feltétlenül megpróbálkozunk valami újjal, valami rendkívülivel. Ami különben is napjaink követelménye. ígéretes próbálkozás a lisztkészlet minőségi csoportosítása, az adalékanyagok más szempontú megválogatása, a gépsor műszaki módosítása és átrendezése, új technológia kidolgozása. — Ez a jövő — mondja —, erre készülünk, miközben naponta legalább harminc tonna kenyeret, átlagosan jó minőségű kenyeret kell sütnünk, ami különben sem csekélység, ami nem kis feladat. Nem bizony, mert Szlovákia fővárosa lakosainak csaknem egyharmada mindennapi kenyeréről van szó. HAJDÚ ANDRÁS 13
