A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-08-05 / 32. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Gál Sándor: MŰVELŐDÉSI TÁBOR Miklósi Péter: IDŐJÁRÁSKÉSZÍTŐK BOSZORKÁNY KONYHÁJÁBAN Koller Sándor: POPROCK-NYÁR '88 Dr. Kiss László: JANKO KRÁĽ BÖRTÖNE: A VÁRMEGYE HÁZA R. Cornier: A BAJUSZ (elbeszélés) Lacza Tihamér: AZ ARMADA PUSZTULÁSA Címlapunkon Rakovský F. felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava. Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában. 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsva/d Árpád és Balázs Béla Telefon . 332-864 Grafikai szerkesztő: Král S. Klára Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési dij egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. ELEK TIBOR, a Vízgazdálkodási Kutatóintézet osztályvezetője Menj el a vizesekhez! Kérdezd meg, mit csinálna egy száraz nyár kellős közepén, lesz-e vízkorlátozás, hogy állunk az ivóvízkészletekkel, a vízszennyezéssel, meg ilyenek ... Mindent kérdezzél meg. amiről úgy gondolod, hogy a kánikulában érdekli az olvasókat! Ilyesféle instrukciókkal indított útnak a HÉT akkori főszerkesztője úgy tiz-tizenkét évvel ezelőtt, egy forró júliusi napon. Ószintén szólva, egész úton azon dühöngtem, miért pont nekem jutott ez a szakállas téma — és akkor találkoztam először Elek Tibor mérnökkel, a bratislavai Vízgazdálkodási Kutatóintézet Vízvédelmi Osztályának vezetőjével. Hogy unalmas téma? Elek Tibor szinte pillanatok alatt elhitette velem, hogy nincs a világon szebb és izgalmasabb dolog, mint vizet adni az emberiségnek, illetve védeni és megőrizni az ország meglévő vizforrásainak tisztaságát. Mire megírtam azt az egykori riportot, őszinte sziwel osztottam a véleményét. Mert Elek Tibornak valami hihetetlen képessége van arra, hogy lekösse beszélgetőpartnerei figyelmét. Pedig „csak" a vízről beszél!... — Azt mondja, hogy laikusként is szívesen hallgatja amit mondok? — kérdez vissza vidáman. — Mi tagadás, ezt jólesik hallani. De hát mit mondjak? Nincs nekem semmi titkom. Szeretem amit csinálok, ennyi az egész. Örömet ad a munka, így vagyok boldog. Akkor is, ha olykor bizony nehezen mennek a dolgok. Sőt, olyankor annál inkább. — Szokott keringőzni? — Nem' lelkesedem a táncért, de azért nem is idegenkedem tőle. Miért kérdi ? — Pusztán azért mert tudni szeretném, vajon annyira rabja-e hivatásának, hogy a híres Strauss-keringő dallamára is, mondjuk, a víz vegyi tisztítása jut eszébe... — Miért ne?! Bár a kék Duna fogalma manapság eléggé utópisztikus vágynak tűnik, így — a keserű mosolyt kerülendő — inkább más keringők dallamára valcerezek... Komolyra fordítva a szót: csak hatékony tisztító rendszerek kialakításával képzelhető el, hogy ismét derűs gondolatok ihietöje legyen a Duna. Ehhez azonban szoros nemzetközi együttműködésre lenne szükség, hiszen a víz nem ismer határokat. És föl kellene oldani azt az ellentmondást is, amely jelenlegi gyakorlatunkat jellemzi: a tiszta viz létfeltételünk, a biztosításához elengedhetetlen beruházások költségeit mégis nehezen izzadjuk ki. Számtalan példát említhetnék arra, hogy a vízvédelmi eszközöket sokhelyütt csak amolyan végső pillanatban szükségessé váló, járulékos beruházásnak tekintik. A gyakorlati szükséglet ugyanakkor azt kívánja, hogy mielőbb meg kell találnunk a helyes arányt, amely egyensúlyt termethet létszükségleteink és anyagi lehetőségeink között. Sajnos, egyelőre még joggal van gondban, aki a vízminőség jövője iránt aggódik. — Ez annál riasztóbb, minél jobban tudatosítjuk hogy víz nélkül egyszerűen nincs élet. Már az archaikus hangzású mondás is arra tanít hogy „kezdetben vata a víz"... — Először vala a levegő, utána a föld, a víz ... Az újszülött tapasztalata szerint például a fürdővíz. Az. amelyet manapság mind nagyobb mennyiségben öntünk ki közös gyermekünkkel, a biológiai jövőnkkel együtt. Ha egy olyan folyó partján időzünk el, mint a Duna, gondolatban aligha társítjuk vizéhez az ösanyagot, hiszen víztükrének felületén jócskán akadnak olyan szakaszok, ahol még a dinnyehéj is az olajfolt közepén úszik el... Szerencsére vannak, akiket az ilyen látvány munkára nemesít, mert van is, lesz is emberi lelemény a pusztító szennyek legyőzésére. Csak jusson belőle saját szemléletmódunk meghaladására is! — Ha jó! értem, arra gondol, hogy tiszteljük a természetet! — Igen. A tiszta víz az emberiség egyik legnagyobb kincse, folyóink és tavaink szennyezői viszont a civilizáció szülöttei. Például a gépkocsik elhasználódott üzemanyaga. a termőföldek műtrágyája pisztkitja nagy mértékben a talajt, ami elöbb-utóbb a felszín alatti vizekbe is bemosódik. A lakosság, az ipar, a mezőgazdaság ugyanakkor napról napra több vizet kér — és kap. — Ma már hazánkban is egyre inkáb az a felfogás érvényesül, hogy a nemzetgazdaság valamennyi ágazata csak akkor létezhet ha a jövőjéről is gondoskodik A vízügy területén is érvényesül ez? — Vízgazdálkodásunk fő feladatai közismertek: jó minőségű vizet kell adnunk a lakosságnak, az iparnak, a mezőgazdaságnak. Ezenkívül a keletkező szennyvizet el kell vezetni, a folyók vízminőségét védeni kell, a növekvő igények és a csökkenő készletek között pedig egyensúlyt kell teremteni. Ebbe a feladatkörbe tartozik a vízkárok elleni védekezés is. Kutatóintézetünk is ennek megfelelően dolgozik. A tenger menti államokban az ár- és apályjelenségeken, a tengerek hidrológiáján törik a fejüket a vízzel foglalkozó tudósok. Mi viszont — példának okáért — a lapos síkságokon oly gyakori belvíz elvezetésén és hasznosításán, ivóvízkészleteink minőségének megőrzésén fáradozunk. Ma az ország lakosságának több mint nyolcvan százaléka közműves vízellátásban részesül, s ez a mutató a nemzetközi összehasonlítást is kiállja. A javán tehát már túl vagyunk, de a neheze most következik, hiszen hazánk számos területére egyszerűen távvezetékeken kell majd szállítani a vizet. Hadd említsek csupán egyetlen példát: Léva (Levice) és Ipolyság (Šahy) környéke is csallóközi vízzel fogja a szomját oltani. — Az energiaforrások végesek, elöbb-utóbb kiapadnak. A víz miatt is aggódnunk kell? — Ha okosan gazdálkodunk vele, akkor még korai a félelem. A belvíz és a csapadékvíz kárt is okoz, de mindig feltölti a maga föld alatti csatornáit az utánpótlás tehát biztosított. — Az imént a csallóközi felszín alatti ivóvízkészletet is szóba hozta... — Igen, ott valóban hatalmas és kitűnő minőségű ivóvízbázisunk van, ahová a természetes szűrőként működő sóderrétegen áthaladva, művi beavatkozás nélkül jut el az élet folyamatosságát biztosító víz. Az utánpótlás tehát biztosított csupán arra kell vigyáznunk, hogy pocsékolással, rablógazdálkodással, könnyelmű szennyezéssel vagy egyéb erőszakos beavatkozással ne zavarjuk meg a természet egyensúlyát. — Ön, magánemberként is szereti a Csallóközt? — Igen. És mielőtt visszakérdezne, hogy miért, magam válaszolok: játékosan kanyargó ágvizei, fákkal kísért vízpartjai, kivénhedt öreg fűzfái, csendes tocsogói vannak. Ha valaki csak a természeti szépségekben akar gyönyörködni, akkor is megéri, hogy egy-két napot, vagy akár hosszabb időt is itt töltsön. A táj sajátos varázsán kívül réges-régi falvak, apró települések érdekes világát is megcsodálhatja. — Oly szeretettel fűzi a szavakat mintha e mély fekvésű, holtágaktól szabdalt, helyenként ősvidék jellegű, másutt valóságos víziparadicsomnak tűnő táj szülöttje tenne... — Pedig kis híján félezer kilométerrel keletebbre, a zempléni vidéken láttam meg a napvilágot. Töketerebesen (Trebišov) laktunk, gimnáziumba pedig Kassán (Košice) jártam. Édesapám a Felső-bodrogi Vizszabályozó Társulat, később e vállalat jogutódjainak alkalmazottja volt. Vizek mentén, a Latorca, az Ondava, a Bodrog partjai mentén nőttem fel, és az sem túlzás, ha azt mondom : életem legszebb nyarait töltöttem ott. Úgy ismertem azt a tájat, akár a tenyeremet. És hallottam is róla sokat, hiszen az apám, a gátőrök és a többi idős ember elbeszélt nékem róla mindent. — Ön 1930-ban született tehát ötvennyolc éves. Ennek tudatában azt -mondhatom: a vízgazdálkodásra, a vízvédelemre tette föl az életét. E tekintetben mit tart több évtizednyi munkássága leglényegesebb tapasztalatának? — Azt, hogy a tiszta víz ügye életszínvonal, a vízgazdálkodás pedig az ország gazdaságpolitikájának igen számottevő tényezőjévé nőtt. Úgy kell cselekednünk, hogy az éltető vízből jusson is, maradjon is. hiszen a vizet úgy kell becsülni és használni, mint a természet bőven, de nem mértéktelenül osztogatott kincsét. MIKLÓSI PÉTER 2
