A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-01-29 / 5. szám

NYÍLTSÁG ÉS ALKOTÓ LÉGKÖR „Gorbacsov elvtársnak személyes varázsa van, jó vele tárgyalni, beszélgetni. Nem kény­szeríti a másikra saját nézeteit, tárgyszerűen érvel és kész meghallgatni mások vélemé­nyét is. Az ilyen alkotó légkörű beszélgetés veti fel, mit lehet javítani, mit kell tenni, ennek során merülnek fel új és új ötletek." — mondotta a csehszlovák sajtónak adott nyi­latkozatában Miloš Jakeš, a CSKP KB főtit­kára Moszkvából Prága felé tartva a különre­­pülögép fedélzetén. Országaink egy úton haladnak a gyorsítás és átalakítás területén. A gyorsítás és átala­kítás nem jelszó, hanem forradalmi tartalmat hordozó kulcsszavai egy nemrég megindult folyamatnak és egyben kiindulópontjai az elmúlt két-három esztendőt felölelő minden­fajta elemzésnek. A gyorsítás volt szovjet testvérpártunk válasza a megelőző mintegy másfél évtized gondjaira, a fejlődési ütem lassulására. Meghirdetése a történelmi fele­lősség felismerését tanúsította: a Szovjet­uniónak a társadalmi-gazdasági fejlődés di­namizálásával kell válaszolnia a változó bel­ső- és nemzetközi — világpolitikai és világ­­gazdasági — feltételek új kihívására. És a válasz meghatározza az ország történelmi sorsát, a szocializmus helyzetét a világban. Kiindulópontként az az újra hangoztató felis­merés szolgál, hogy a szocialista országok éppen belső építőmunkájukkal gyakorolhat­ják a legnagyobb befolyást a történelmi fej­lődés menetére. A Szovjetunióban és hazánkban is felme­rült a probléma, a nemzeti gazdaságok átté­rése az intenzifikálás útjára. Ehhez itt is és ott is nélkülözhetetlenek azok a komoly vál­tozások a gazdasági tervezés és irányítás rendszerében, amelyek lehetővé teszik a szocialista tervgazdaság tartalékainak jobb hasznosítását. E feladat megoldása nagy­mértékben függ azoknak a gazdasági refor­moknak és kísérleteknek az eredményétől, amelyeket az utóbbi években folytatunk. Ezek jellemző vonása az áttérés a gazdasági önelszámolásra, az irányításban alkalmazott közgazdasági szabályozók hatókörének szá-, mottevö kiterjesztése, az adminisztratív sza­bályozók csökkenése mellett, a vállalatok közötti közvetlen kapcsolatok kiépítése a KGST-országokban stb. Nem titok, hogy ma a KGST-tagországok közötti integrációs együttműködés színvona­la és formái nem felelnek meg maradéktala­nul a fejlődésünk új szakaszán felmerülő feladatoknak. Jakeš elvtárs említett nyilatko­zatában meg is mondta, hogy a helyzet megköveteli a különböző bürokratikus aka­dályok felszámolását. A CSKP KB főtitkára elmondotta azt is, hogy teljes a nézetazonosság országaink között a nemzetközi helyzet megítélését ille­tően is. De szó volt a tanácskozásokon olyan kérdésekről is, mint az ideológiai munka kibontakoztatása jelentős évfordulók aspek­tusából. így azonos nézetet vall a két párt a húsz évvel ezelőtti csehszlovákiai válságot illetően is. Az egyetértés kifejezése mellett hangot kapott az a nézet is, hogy mindenki­nek alkotó módon kell hozzálátnia problémái megoldásához, hogy a dolgokat nem szabad mechanikusan átvenni, mivel minden ország saját történelmi fejlődésen ment keresztül, bár a legfőbb és döntő tényezőket illetően a tendenciák azonosak, néhány esetben a módszerek is hasonlók.-str-A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására 1988. január 11-én kétnapos munkalátogatásra Moszkvába utazott Miloš Jakeš, a CSKP KB főtitkára. A látogatás során találkozott Mihail Gorbacsovval, az SZKP KB főtitkárá­val, akivel áttekintették a két ország belpolitikájával kapcsolatos kérdések széles körét és a nemzetközi helyzetet JANUAR '88 Nyugatnémet—norvég tárgyalá­sokat folytattak Bonnban. Gen­scher és Stoltenberg síkraszálltak azért, hogy a genfi leszerelési kon­ferencián még az idén be kell fe­jezni a vegyi eszközök betiltásáért folytatott párbeszédet, s azonnal meg kell kezdeni az európai ha gyományos fegyverzetekről a tár­gyalásokat. Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, külügyminiszter január 4—6 között munkalátogatást tett az Afgán Köztársaságban. Két íz­ben találkozott Nadzsibullahhal, az ANDP KB főtitkárával, allamfö-SZERDA vei, akinek tolmácsolta Mihail Gor­bacsov szívélyes üdvözletét. Nad-6 zsibullah tájékoztatta vendégét az afgán belpolitikai helyzetről, s rá­mutatott az országszerte kibonta­kozott párbeszéd fejlődésére. Erich Honecker, az NSZEP KB fő­titkára, az NDK Államtanácsának elnöke hivatalos látogatásra Fran-CSÜTÖRTÖK ciaországba utazott. A látogatásra Francois Mitterrand francia állam­­fő meghívására került sor. Michael Armacost, az amerikai külügyminiszter helyettese befe­jezte háromnapos pakisztáni láto­gatását, s kijelentette, hogy: az PENTEK Egyesült Államok az afgán konf­liktus „igazságos és becsületes" rendezésére törekszik. Giovanni Goria olasz kormányfő befejezte kétnapos indiai látoga­tását. Gandhi kormányfővel elsö-SZOMBAT sorban a gazdasági együttmükö dés bővítéséről tárgyalt. Frank Carlucci amerikai hadügy­miniszter befejezte egyhetes kör­útját a Perzsa-öböl menti orszá­gokban. Ott-tartózkodása során találkozott Hoszni Mubarak VASARNAP 10 egyiptomi elnökkel is, akivel első­sorban azt tekintették át, Egyip­tom hogyan járulhatna hozzá a Perzsa-öböl országainak védelmé­hez. A svéd kormány meghívására hi­vatalos látogatásra Stockholmba utazott Nyikolaj Rizskov, az SZKP 11 KB PB tagja, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke. A nukleáris es ürfegyverekröl foly­tatott szovjet—amerikai megbe-12 szelesek újabb fordulójára Genfbe érkezett a szovjet küldöttség. fedőét o/oűjŐ. .. Levelet vétek — immár egy hete. Naponta telefo­nálok a feladónak, idegesítem őt a bizalmatlansá­gommal, s ő naponta elismétli: értsd meg. azt a levelet feladtam! Elhiszem én, elhiszem, csak éppen égető szükségem lenne a bolyongó boríték tartalmára, tenni akarok valamit, hogy mielőbb a a kezemben legyen. De hát mit tehetek ? A postára hiába megyek, ott a legjobb esetben is csak kinevetnének, de a legvalószínűbb, hogy szóba sem állnának velem, vagy ha mégis, akkor a szokásos módon, úgy, hogy sértődötten rám förmednek: őket ne molesztáljam! Igaz is: miért molesztálom én a postát?! Miféle jogon lopom én az ő drága munkaidejüket — nemdebár?! Eljátszadozom a gondolattal, hogy egyszer, ha majd mégis megjön az a küldemény, akkor elme­gyek majd az illetékesekhez és tényszerűen eié­­bük tárom a bizonyítékaimat, miszerint az elfuse­rált szolgáltatással ilyen és ilyen összegű kárt okoztak nekem, ezért kérem ez összeg megtéríté­sét. Természetesen megint csak kinevetnének, vagy felháborodnának. De én nyakas lennék és bírósági úton próbálnám behajtani jogos követelé­semet Nem tudom, hová vezetne majd e procedú­ra, meddig tartana, milyen áldozatokat kívánna időben, pénzben, s az idegzet próbatételében. A bíróság nekem adna ugyan igazat de az igazi vesztes alighanem mégiscsak én lennék, mert hiszen hol tennék már attól, hogy semmi mást nem akartam, mint átvenni egy rendesen meg­címzett postai küldeményt. Táviratot adok fel. A posta dolgozója azt kérdi tőlem: sürgős? Micsoda sürgős-e? — kérdezem. Hát a távirat — mondja ártatlan tekintettel. Hát persze hogy sürgős, hiszen távirat — dadogom én érteden tekintettel, miközben ő türelmesen meg­magyarázza nekem, hogy kétféle távirati díjszabás létezik, mint ahogy kétféle távirat is: sürgős és nem sürgős. Nem tudom, a kedves Olvasó hal­­lott-e már ilyesmit, de én még nem. Ennek ellenére sem lepődöm meg. mert a postán már régen nem szoktam meglepődni. Keservesen ugyan, de hozzászoktam, hogy a kézbesítő nem mászik fel az emeletre, hogy kézbesítse a levelet, hogy telefonszámlát reklamálni szinte teljesen reménytelen. Hozzászoktam, hogy a kézbesítő időnként mégiscsak felmászik az emeletre — ha ■ pénzt hoz. Mert a pénzküldeményből illik adni némi borravalót. Egyéb esetekben mindent bedob a postaládába, a leggyakrabban persze csak egy hanyagul kitöltött értesítőcédulát, miszerint men­jek a postára a levelemért. Amint a kedves Olvasó a fentiekből sejtheti: nekem a postával sok bajom van. Hát igen. De kérdem én: kinek nincs? Meg aztán nemcsak a postáról van itt szó. hanem arról az idők során idáig romlott szemléletről, miszerint a kötelessé­get az adott szót nem betartani manapság nem ügy, nem ok a felháborodásra, méginkább nem ok holmi követelődzésre. Hogy hol, mikor kezdődhe­tett mindez? Nem tudom. Talán a vasút kezdte, amikor menetrendben kinyomtatva ígérte a vonat indulását de a vonatot száz perces késéssel indította el, amit egy recsegő megafonon volt szíves közölni az utasokkal, de elnézést már elfelejtett kérni. Mert a vasút, a posta ugyebár nagyobb tekintély annál, mintsem elnézést kérjen attól, akit becsapott Utóirat: Az Aeroflot szovjet légitársaság ezentúl visszatéríti a viteldíj valahányadát... De csak akkor, ha késik a járat Gondolom, ezentúl nem késik majd. És pontosan ezért nem késik majd. No meg persze a gyorsítás miatt. Merthogy a kettő szorosan összefügg. 3

Next

/
Thumbnails
Contents