A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-01-22 / 4. szám

HÍMZÉSISKOLA HALADÓKNAK 14. Boszorkányöltés szálleszorítással: szegélyezésre alkalmas az elütő színű, apró, egyenes öltésekkel lefogott öltés 15. Ágacska hímzése: kétféle színű fo­nallal készítjük. Ruhadisznek alkalmas 16. Félkeresztöltés: balról jobbra ha­ladva szúrunk az anyagba. A gobelinöl­tés is így készül 17. Keresztöltés: az egyik legnépsze­rűbb, szálszámolásos öltésfajta. A fél­­keresztöltéseket a következő sorban jobbról balra öltjük át. Fontos, hogy az öltések mindig egy irányba dőljenek. 18. Kettős keresztöltés (darázsöltésnek is nevezik): az X-alakú keresztszemet + alakú öltésekkel fogjuk át. (folytatjuk) GYERMEKEKNEK szabad kijönnie. De amikor a gyerekek elmentek, gyorsan felöltözött, felkötötte korcsolyáját, és kirohant az udvarra. Csusszant a korcsolya a fagyos hóban. Végre elérte a hódombocskát. — Hü — mondta —, de remek lett ez a csúszka! Mindjárt kipróbálom. NYIKOLAJ NOSZOV A gyerekek egész nap sürögtek-forog­­tak, csúszkát építettek az udvaron. Ösz­­szelapátolták a havat, és kupacba rak­ták a fészer fala mellett. Dél lett, mire a dombocska elkészült. Aztán leöntötték vízzel, majd hazaszaladtak ebédelni. — Most megebédelünk — mondták —, közben megfagy a csúszkánk. Ebéd után kihozzuk a szánkónkat, és máris csúszkálhatunk. De Kotyka Csiszov nagyon ravasz kis­fiú volt! Nem segített a csúszka építé­sénél. Otthon üldögélt, és az ablakon keresztül nézte, hogyan dolgoznak má­sok. A gyerekek sokszor hívták, hogy jöjjön csúszkát építeni, de ö csak inte­getett, meg a fejét rázta, hogy nem Alighogy megindult, zsupsz, orra esett! — Jaj de síkos! Feltápászkodott, de zsupsz, megint csak orra esett! Vagy tízszer elpottyant, sehogy sem tudott fölmászni a csúszka tetejére. „Mit tegyek?" — gondolta. Fogott egy lapátot, és odakorcsolyá­zott a házmesterlakáshoz. Ott állt a homokosláda. Flordani kezdte a ládából a homokot. Beszórta maga előtt a jeget, és egyre magasabbra kapaszkodott. Végre fölért a domb tetejére. „Na, most lecsúszom" — gondolta magában. Egyik lábával ellökte magát, és újra csak orra bukott. A homokon nem csú­szott a korcsolya. Ott feküdt a hasán, és kesergett. — Most aztán hogy lehet a homokon csúszkálni? Négykézláb mászott le a buckáról. Közben a gyerekek is visszatértek. — Ki tette tönkre?! — kiabálták. — Ki szórta be homokkal a csúszkánkat? Nem láttad, Kotyka? — Nem — felelte Kotyka —, nem láttam. Én magam csináltam, mert na­gyon csúszott, és nem tudtam felka­paszkodni rá. — Ó, te bölcs! Ezt aztán jól kitalál­tad! Mi kínlódunk, dolgozunk, ő meg beszórja homokkal! Most hogy csúsz­káljunk? — Majd' csak esik megint a hó — mondja Kotyka —, belepi a homokot, és akkor majd lehet csúszkálni. — ■ Igen ám, de lehet, hogy csak egy hét múlva fog havazni, mi pedig ma szeretnénk csúszkálni. — Hát akkor nem tudom, mit te­gyünk — mondja Kotyka. — Nem tudod! Azt tudtad, hogy kell elrontani! De hogy kell rendbehozni, azt már nem tudod! Fogd azonnal azt a lapátot! Kotyka lecsatolta a korcsolyáját, és két marokra fogta a lapátot. — Szórd be hóval a homokot! Kotyka havat lapátolt a csúszkára, és a gyerekek megint leöntötték vízzel. Kotykának úgy megtetszett a munka, hogy a csúszka oldalába még lépcsőfo­kokat is vágott a lapáttal. — Ezt azért csináltam — mondta —, hogy könnyen felkapaszkodhassatok, nehogy valaki megint homokot szórjon rá! Nikodémusz E/li fordítása Az élőlények közül a rovarok a legfalán kabbak. Nagyon szeretnek lakmározni. Naponta a testsúlyuknak a többszörö­sét kitevő élelmet képesek elfogyaszta­ni. A rekordot valószínűleg a pókok tartják. Reggelire háromszor, ebédre ötször és vacsorára tizenkétszer annyit esznek, mint amennyi a testsúlyuk. Földünkön mintegy ötvenezer pók­szabású állat él. Némelyik olyan ap­rócska, hogy szabad szemmel észre se vesszük. A legnagyobb a madárpók (a teste 8—10 cm, lábakkal együtt 15— 24 cm), ha egy közepes tányérra ülne, nyugodtan átkarolhatná lábaival. Ez a faj Dél-Amerikában él. Mindegyik pókfaj ragadozó. Nagyon harciasak, de egyben rendkívül óvato­sak is. Vadászati módszerükben a pó­kok meglepő találékonyságról tesznek tanúbizonyságot. A törpepókok például ragasztóanyaggal bekent hálókötelet dobnak áldozatukra és oly ügyesen bán­nak a szerszámmal, mint a cowboyok a lasszóval. A farkaspókok gyorslá­bú, mozgékony állatok, fogóhálót nem készítenek, a földön vagy a fák kérgén szaladgálnak és a zsákmányt gyors tá­madással ejtik el. A legtöbb pók azon­ban hálót sző. A keresztespókok hálója szinte tökéletes mértani munka. Több­nyire a háló közepén vagy az úgyneve­zett vezérfonal végén ülnek és lesik zsákmányukat. A pókokat még mindig valami babonás félelem, ellenszenv kí­séri és sokszor akkor is tönkreteszik hálójukat pl. a szabad természetben, amikor erre semmi szükség nincs. Hasznos állatok, az emberre ritkán ve­— csing-ling-ling — száncsengő. Száncsengő — csing-ling-ling — tél csendjén halkan ring. Földobban két nagy ló — kop-kop-kop — nyolc patkó. Nyolc patkó — kop-kop-kop — csönd-zsákból hangot lop. Szétmálló hangerdő — csing-ling-ling — száncsengő. Száncsengő — csing-ling-ling — tél öblén távol ring. szélyesek, hacsak lehet, elkerülik. Vi­szont ezrével ejtenek zsákmányul le­gyet, szúnyogot, poloskát és egyéb, az ember környezetében elszaporodott ro­vart. A képen látható óriás pókhálót egy mindössze fét milliméteres pókocska készítette! . ö 21

Next

/
Thumbnails
Contents