A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-01-22 / 4. szám

KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Balázs Béla: AZ ÁTALAKÍTÁSRÓL Mihail Gorbacsov új könyve Miklósi Péter: SOKSZEMKÖZT A SZÍNHÁZALAPÍTÓKKAL — 35 ÉVES A MATESZ • F. Rakovský: FENYVESEK ÖLÉN Benyák Mária: A TEVE NEM ZAVARTATJA MAGÁT L. Gály Olga: KISÖRDÖGÖK M. Roland: SZIVAR Címlapunkon P. Havran felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava. Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Kral Péterné Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie. Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. GAÁL BÉLA mérnök, a rimaszombati (Rim. Sobota) Jnb ipari osztályának vezetője — 1931-ben születtem az akkor kb. 170 lélekszámú Balogújfaluban (Vieska nad Blhom). 1938 őszén kezdtem iskolába járni Csehszlovákiában, s ugyanennek az évnek a végén államváltozás következtében Magyar­­országon. Ez mély nyomot hagyott bennem! Aztán kitört a második világháború, s az összevont osztályban ketten maradtunk. Utánpótlás nem volt, elfogytak a tanulók, két évig kettőnket tanított a tanító. Közben Zsíp­­ből (Zip) elvitték a frontra a gyermekfejek pallérozóját, oda jártunk a tanítónkkal iskolá­ba. Édesapám ácsmester volt, közeire, távol­ra járt dolgozni, nyáron meg résziben aratott, úgy kereste meg a kenyémekvalót. Gyerek­korom vidámságban telt el. Akkor a Balog még nem volt szabályozva, minden tavasszal kiöntött, s melegebb márciusokban meg is fürödtem a zavarosan kavargó hólében. Me­legebbek voltak akkor a tavaszok, nyarak, a tél viszont hamarább beköszöntött, novem­ber végén már leesett a hó, s tartotta magát március elejéig. Négy osztályt jártam ki Újfa­luban (Zsip csak egy év volt), s 1942 őszén beiratkoztam a rimaszombati (Rim. Sobota) polgári iskolába. Bentlakó voltam, rokonok­nál szállásoltam el. meg idegen helyen. Alig szoktam hozzá a városhoz, a polgárihoz, negyvennégy őszén már szünetelt a tanítás a háborús fejlemények miatt. Negyvenöt áprili­sában megkezdődött ugyan a tanítás, de csak három hónapig tartott, bezárták az iskolát. Szerencsére a harmadik polgári osz­tályról így is megkaptam a bizonyítványt. Már elemiben megfordult a fejemben, hogy ipari szakközépiskolába jelentkezem. Kisko­romtól szerettem a gépeket, csépléskor min­dig ott lábatlankodtam a cséplőgép és a motor körül, és ha a falunkban megállt egy autó, máris ott voltam. Negyvenöt nyarán is ott forgolódtam a benzinmotoros cséplőgép kezelője körül, aki üzemanyag híján — fa­szén tüzelésű generátort szerzett, s felfoga­dott fűtőjének. A ház körül is segédkeztem. Meg apámmal is eljártam dolgozni. Talán két évig is segédkeztem az ácsmunkában. A felszabadulás után. amikor megalakult a já­rási építőipari vállalat, apám egyik alapítója tagja volt a társulásnak. Nem nyugodott bele a három polgári osztályomba, közbenjárásá­ra Putnokon levelező tagozaton végeztem el a negyediket. Elég körülményesen, a szökés kockázatát is beleértve. A továbbtanulás ideje azonban még nem érkezett el. mivel nem tudtam szlovákul. Apámnak is elfogyott a türelme, elszegödtetett Rimaszécsbe (Rim. Seč) géplakatos inasnak. Egy Halászi István nevű mesterhez, aki mellett valóban mindent meg lehetett tanulni. Az ekétől az autóig mindenféle gépet javított. A nála tanultaknak ma is hasznát veszem a ház körül. — Vissza szeretnék térni balogújfalusi ta­nítómra. Czinyéry Dezsőre, mert ö hívta fel apám figyelmét az Új Szóban megjelent felhívásra, amelynek a lényege az volt, hogy kellő számú jelentkező esetén Kassán (Koši­ce), az ipari szakközépiskolában magyar osz­tály nyílik. Ez nyáron történt, hirtelen jött, de még aznap este eldöntöttük apámmal, hogy jelentkezem; erről másnap tájékoztattam a mestert és a velem inaskodó fiát. aki szintén sikeresen felvételizett Kassán! 1950. szep­tember 1 -jén bentlakásos iparista lettem, csupán karácsonykor láttam viszont szülőfa­lumat. Különböző korú gyerekek kerültünk egy osztályba, voltak köztünk tizenöt és huszonöt évesek, én történetesen tizenkilenc esztendős voltam. Végig internátusbán lak­tam, a tanulás nagyon jól ment, a legjobbak közé tartoztam. A szaktantárgyakat szeret­tem: a géptant, a mechanikát, az ábrázoló mértant és a matematikát. A magyar iroda­lom és nyelvtan órákat is kedveltem. Osztály­társam volt Boda Pál, a magyar tagozat későbbi igazgatója, most a Knb népi ellenőr­zési bizottságának elnöke, meg Duba Gyula író, a Madách Könyv- és Lapkiadó Vállalat föszefkesztője. Az iskolában pezsgő kulturá­lis élet folyt. Énekkarunk, tánccsoportunk volt, egész Dél-Szlovákiát bejártuk a műso­runkkal. A vers- és prózamondásban is jeles­kedtünk. Ma is szívesen gondolok vissza az ott eltöltött évekre! Már akkor eldöntöttem, hogy nem érem be a szakérettségis bizonyít­vánnyal. A kassai Műszaki Főiskola Gépésze­ti Karán folytattam tanulmányaimat. Nyelvi nehézségeim nem voltak. Simán ment min­den. Soha nem ismételtem vizsgát. Az első szemeszter vizsgái után megtettek csoport­vezetőnek. Akkortájt kezdték felvázolni előt­tünk — fizika előadásokon — a félvezetők jövőjét, s mire végeztem az egyetemmel, a tranzisztoros rádió tömegcikként megjelent a piacon. Az egyetemen vettek fel a pártba, ott kapcsolódtam be a politikai életbe. Né­hány évig intemátusunkban a diáktanács elnöke voltam, körülbelül 1 000 egyetemi hallgató ügyes-bajos dolgait intéztem. Az egyetemen nevelték belém, hogy higgyek a műszaki fejlődésben, abban, hogy egyszer majd a technika fogja helyettesíteni az em­bert! A Verne regények olvasmányaim voltak, s a hihetetlennek tűnő részletek is valósággá váltak. Ott kezdtük tudatosítani, hogy a jövő az atomenergia felszabadításával kapcsola­tos, békés célú felszabadításával természe­tesen. — Az egyetem elvégzése után a tolmácsi gépgyár konstrukciós (kazánszerkesztési) osztályán helyezkedtem el. 1961 március végéig dolgoztam ezen a helyen, beleértve a katonaidő letöltését is. A munkakör tetszett, aránylag rövid idő alatt elég komoly ered­ményt tudtam felmutatni, egyik kollégámmal van egy közös találmányunk, a ciklontüzelé­sű kazánnal kapcsolatos, a termelésbe is bevezették. Jól éreztem magam az üzem­ben, de a lakótelep akkor még kietlen volt, rideg. Egyre többször gondoltam az otthoni tájra. 1961-ben kezdték építeni Rimaszom­batban a cukor- és sörgyárat, s én április elsejével a trnavai cukorgyárak beruházási részlegének alkalmazottja lettem, a Bátyiban é|}ülő cukor- és sörgyár műszaki ellenőre­ként. A gépi berendezések tervezése, bizto­sítása és szerelése volt a gondom. Sok viszontagságos év eltelte után újra hazake­rültem. Vissza a balogújfalusi szülői házba. Onnan jártam Szombatba és az ország min­den részébe. Mig az építkezés tartott, renge­teget utaztam. A tervezők és a szállítók között nekem kellett összehangolni a mun­kát. 1968-ig dolgoztam a már említett be­osztásban, miközben üzembe helyeztük Bá­tyiban az egész gyárat. Azóta a cukorgyár kitűnő cukrot gyárt, a gömöri sör pedig a határainkon túl is ismert, és ez jóleső érzés számomra, hiszen a gyár építésében én is részt vettem. 1968-ban tettek meg a jnb ipari osztálya vezetőjének. Korábban évekig pártelnök voltam a gyárban, jól ismertek. Ehhez az osztályhoz tartoznak: a járási ipari vállalat, a járási kommunális üzemek, a vá­rosgazdálkodási szervezetek, a nemzeti bi­zottságok kis üzemei, s közvetve az ipari termelőszövetkezetek, valamint az egyéb szolgáltatást nyújtó vállalatok és szervizek. No meg a lakásgazdálkodás és a lakások elosztása! És még sok minden más is, ame­lyek összefüggnek az életünkkel. Például a környezetvédelmi kérdések. Az osztály körül­belül kétezer ember, alkalmazott munkáját irányítja közvetlenül és közvetve. Eredeti szakmámtól nem szakadtam el, állandóan találkozom műszaki problémákkal, amelye­ket a vállalat vezetésével közösen kell meg­oldanunk. Húsz éve állok az ipari osztály élén, jó visszagondolni a vállalatok dinami­kus fejlődésére, a szolgáltató hálózat bővülé­sére, a lakossági ellátás javítására. Akadnak persze bosszantó dolgok is. Ilyenek a szol­gáltatások olykor kifogásolható minősége, rugalmassága, az anyag- és alkatrész ellátás. Sokat kell még tennünk kapcsolatunk min­den szintjén! A kevesebb bürokrácia és a felelősségteljesebb feladatteljesítés meg­könnyítheti előrehaladásunkat. A jnb taná­csának vagyok felelős a munkámért. Három évvel ezelőtt szakágazati kitüntetésben ré­szesültem. A nemzeti bizottság példás dol­gozója lettem, s ebben az évben szintén szakágazati kitüntetést kaptam, a jnb taná­csának javaslatára A szocialista munka úttö­rője címet adományozták nekem. Ezeken kívül a kerület és a járás fejlesztésében elért eredményekért is kitüntettek. Elismerik, megbecsülik a munkámat. 1964-ben családi házat építettünk Rimaszombatban. Azóta itt lakom édesapámmal és az öcsém családjá­val. Róla még szeretném elmondani, hogy két fia van, s az egyik szintén a kassai ipariban végzett, a másik helyben tanulója a szakközépiskola elektromechanikai tagoza­tának. A család műszaki beállítottságú. Én is. az öcsém is. és az ö egyik fia is Kassán járt ipariba. Örülök, hogy a szülőföldemen élek, hogy hasznára lehetek az itt élő embereknek. Sehol másutt nem tudnék tartósan letele­pedni. Gömör a szűkebb hazám. Szenvedé­lyem a horgászás. Olvasni, tévézni is szere­tek. A Hét például kezdettől egyik legolva­sottabb lapom. Kertészkedni és utazni is szeretek. Jártam Kubában, Olaszországban, a Szovjetunióban és majdnem mindegyik európai szocialista országban. Elégedett va­gyok, és optimista! Ha nem lennék az, nem lehetnék horgász! MÁCS JÓZSEF 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents