A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-01-15 / 3. szám
Megyeri Van Petőfinek egy bájos verse: A tintásüveg. Iskolás koromban még benne volt a népiskolák olvasókönyvében. Megyeri Károlyról, az országjáró, bohém színészről, Déryné kortársáról szól, egy anekdotaszerü történetet mesél el róla. A vers így kezdődik: „Vándorszínész korában Megyeri / Van-e ki e nevet nem ismeri? / Körmölgeté, mint más, a színlapot. / Kapott / Ezért / Egyszer vagy öt forintnyi bért, / A mint mondom, vagy öt forintnyi bért..." A pénzből vett egy üveg tintát, hogy legyen mivel majd újból körmölnie. Az üveget kabátja hátsó zsebébe dugta, s addig ugrándozott, míg a tinta ki nem folyt. Bezzeg búsult emiatt, mert a sárga kabátján ott virult a folt. Más kabátot viszont nem vehetett, hiszen sosem volt pénze. Viselte tehát, míg el nem nyütte. Mikor Petőfi 1844-ben e verset megírta, Megyeri már két esztendeje a föld alatt volt. Híre azonban olyan elevenen élt az országban, hogy Petőfi is tollára vette. Megyeri ezen a tájon született, a Nyitra melletti Tótmegyeren (Palárikovo). Apja a Károlyi-birtok gazdatisztje volt, s ö apja nyomdokaiba kívánt lépni. Már gazdatisztjelölt volt, amikor magára kapva a tiszttartó malaclopóját, beállított az irodába. Az írnokok ijedtükben föl sem mertek pillantani, ö meg kedvvel korholta őket a tiszttartó hangját utánozva. Észre sem vette, hogy az öreg tiszttartó benyitott és Stand Károly háta mögött (mert ekkor még Standnak hívták) figyeli a jelenetet. Mondanom sem kell, azonnal kirúgta a rátermett utánzót. Megyeri nem is bánta. Búcsú nélkül hagyta ott szülőfaluját és kis idő múlva már az egyik vándorszínész-társaság tagjaként járta az országot. Kilényi Dávid színészdirektor keze alá kerül, később Dérynével is sógorságba keveredik, feleségül véve húgát, aki ugyancsak színésznő volt. Állítólag feleségét öngyilkosságba hajszolta. De a következővel sem élt zavartalanul, mert hamarosan otthagyta. Az asszony feljelentette, azt írván többek között, hogy „fizetését bujálkodva pazérolni el nem rémül..." Fáy András írta róla, hogy lassan fejlődik s halad előre pályáján. Ha volt is ebben valami, bizonyos, hogy az egyik legzseniálisabb jellemszínész volt. Országjáró útján megfigyelte az embereket és sikeresen bedolgozta egy-egy vonásukat szerepeibe. Bejárta a történelmi Magyarország minden országrészét. 1828-ban kötött ki Kassán (Košice), ahol évekig játszott. Berzeviczy Vince rendező irányítása mellett itt tanul a legtöbbet. A Honderű és más lapok már a „természetes emberábrázolás" mestereként emlegetik. Bárálói egyre nagyobb tisztelettel írnak róla. Pályatársai is hatottak rá, hiszen együtt játszott Kántornéval, Dérynével, Egressyvel, Szentpéteryvel és másokkal. Midőn 1833-ban a kassai (Košice) társulat nagyobb fele Pestre szegődött. Megyeri is velük tartott. 1837-ben kaput nyitott az állandó Pesti Magyar Színház, Megyeri itt már vezető színészként és rendezőként érvényesítette tehetségét. Kis megszakításokkal haláláig tagja marad a Nemzeti Színháznak. A káprázatos és dédelgetett Megyeri nem volt valami szép és férfias jelenség. Egressy Károly szerint hatalmas feje volt, a lába viszont vékonyka. Hangja nyikorgott, mint a kenetlen kerék. Kis, pörge bajusza harciasán ágaskodott orra alatt, a haja mindig borzas volt, izgékony sajtképét hatásosan tudta változtatni, így hol négyszögletűvé, hol meg kerekké varázsolta. Alakja kicsi és törékeny volt, „aki magassarkú kothurnuszában mindig egy arasznyival magasabbra szeretett volna nőni" — jegyezte föl róla Szigligeti. Nagyszerű komédiás volt, vérbeli komikus színész, bár ő tragikus színésznek hitte magát. Annyi bizonyos, hogy hiánytalanul bele tudta magát élni egy másik ember lelkivilágába. A színpadon azzá lett, akit megjelenített. Méltán írta róla 1837-ben Vörösmarty: „Kisfaludy vigjátékaitól kezdve, a legutolsó részeges inasig, a komikumban jeleseknek, nagyrészt mesterieknek mondhatni előadásait..." Szigligeti szerint Megyerit az Isten is komédiásnak teremtette. Mestere volt az egyénítésnek, a metamorfózisnak, amellyel egy másik ember bőrébe tudott bújni. A Budai Színkörnek ő volt a motorja, mozgatója, mindenese. Bár szigorú színész és rendező volt, kenyerestársai szerették és tisztelték. Jó adomázó volt, vérbeli társalgó, minden bohóságra kapható. „Megyeri nem csupán korának volt nagy művésze, hanem realista szemléletét és kifejezésmódját tekintve, a jövő útmutatója, irányitója is" — írja róla Kárpáti Aurél. Különösen remeket alkotott a Peleskei nótáriusban, alakítására sokáig emlékeztek. A kétszáztíz évvel ezelőtt született nagy színésznek aránylag korán tört ketté pályája, 1842-ben, 44 éves korában hunyt el. Sírversét Vörösmarty fogalmazta meg: Mely nevetés ez alant? mi öröm van a síri világban ? A komor árnyak közt Megyeri szelleme jár. DÉNES GYÖRGY Tudja-e . . . ? Kinek van a legtöbb haj a fején, á szökének-e vagy a barnának? A legtöbb ember azt hinné, hogy a sötéthajúaknak van a legtöbb hajszáluk, mert hiszen úgy látszik, mintha az ö hajuk volna a legsűrűbb. Alapos vizsgálatok azonban kiderítették, hogy a szőke embernek van a legtöbb haja, de egyúttal a legvékonyabb is. Ha egy szőke hölgynek a hajszálait mind egymáshoz kötöznék, akkor ez 140 kilométer hosszú lenne, míg egy barna hölgynek a haja legfeljebb 72 kilométer hosszú lenne. Viszont a sötét haj erősebb, mint a világos. Ha puszta szemmel megnézzük egy borotva- vagy önborotvapenge élét, ez a legsimábbnak és legegyenesebbnek látszik. Nézzük meg azonban mikroszkópon át és meg fogunk lepődni, ha a magas hegyeknek és mély völgyeknek azt a sorozatát látjuk. Semmi sem tökéletes itt a földön — még a borotvapenge éle sem. Már e legrégibb korban ismerték a korcsolyát és a sít. Észak-Európa őstörténeti leletei közt nyomokat találtak. Egy éjszaka két ügyes betörő hatolt be egy gazdag, okos és népszerű lovag házába. A lovag felébredt lépteik zajára és rögtön gyanította, hogy tolvajokról lehet szó. Amikor már éppen be akartak nyitni hálószobájába,a lovag felrázta feleségét álmából és így suttogott: — Tolvajok vannak a házban, hallom lépteiket és ki akarnak fosztani bennünket. Szeretném ha határozott hangon nekem szegeznéd a kérdést, hogy honnan és milyen eszközökkel jutottam vagyonomhoz. Kérdezz hangosan és komolyan. Ha vonakodnék választ adni, könyörögj és hízelegj, amíg végül is megadom és elárulom. A feleség bölcsen és furfangosan kérdezgetni kezdte férjét. — Ó uram, kérlek, teljesítsd egy kérésemet ma éjjel. Már régen tudni szeretném, mondd meg nekem, hogyan szerezted va'gyonodat? A lovag csak úgy vaktában, minden gondolkodás nélkül válaszolgatott. Miután a hölgy tovább rimánkodott, a lovag igy szólt. — Asszonyom, mi az indítéka annak, hogy titkaimat fürkészed? Elégedj meg annyival, hogy jól és divatosan öltözködhetsz és alkalmazottaid kiszolgálnak. Úgy hallottam, hogy mindennek van füle és az emberek sok mindent beszélnek, amit később megbánnak. Ezért arra kérlek, hallgass. De a hölgyet ez sem ijesztette el. Édes. kedves hízelgéssel tovább könyörgött, hogy szóra bírja. Végül is a lovag megunva a sok beszédet, igy szólt: — Mindenünk amink van — és megtiltom, hogy erről bárkinek beszélj — lopásból ered. Ez így igaz, vagyonomat nem becsületes úton szereztem. A hölgy hitetlenül hallgatta, majd úgy rákiáltott, hogy a lovag folytatta. — Mindaz, amit már' elmondtam — csoda. Figyelj hát! Már a bölcsőben is örömet leltem a lopásban. Tolvajok közt éltem, hogy ujjaim el ne amelyek azt bizonyítják, hogy már évezredekkel ezelőtt is ismerték a korcsolyák használatát. Az eszkimók pedig emberemlékezet óta használták a bálna csontjából készült korcsolyákat vagy siket. Tudja-e, hogy nagyszerű „nagyítóüveg"-et csinálhat magának, ha egy hegyes ceruzával átlyukaszt egy papírdarabot? Ha ezen a lyukon keresztül nézi például a könyvnek a betűit, akkor csodálkozni fog, hogy a betűk mennyire megnövekszenek, persze csak akkor, ha eltalálja a helyes távolságot a szem és a lyuk, továbbá a lyuk és a betűk közt. Nincs tökéletesen szabályos emberi arc. Az arc két fele bizonyos tekintetben mindig eltér egymástól, amit akkor látunk a legjobban, ha lefotografáljuk az arcunk egyik felét, aztán megfordítjuk a lemezt és hozzámásoljuk az előbbihez. Ekkor teljesen idegen arcot kapunk. Először is az emberi orr többé-kevésbé mindig ferde. Azonkívül öt eset közül kettőben a szemek nincsenek egy magasságban. Tíz eset közül hétben az egyik szem nagyobb, mint a másik és csak nagyon kevés embernek egyforma magasságú a két füle. A jobb fül mindig valamivel magasabban van, mint a bal. lustuljanak. A tolvajok egyike annyira megszeretett, hogy egy egyszerű és különös trükkre tanított. Egy olyan bűvészi mutatványra, amely lehetővé tette, hogy a hold sugarait hirtelen átölelhessem. így a sugarak segítségével lemásztam egy magas ablakról, vagy felkúsztam a ház tetejére. Úgy használtam a sugarakat, ahogy akartam. A hold kétszer hallott büvészetemröl és megmutatta mind a házban levő pénzt, mind a kincseket. Én pedig fel és le szálldogáltam a holdsugarak segítségével. Nos, jó asszonyom, így gazdagodtam meg. De most már elég! Az egyik tolvaj, miután az ajtónál hallgatózott, mindent hallott és mindent továbbadott. Miután a lovag becsületes, megbízható ember hírében állt, a tolvajok elhitték történetét. A főtolvaj szerette volna cselekedettel bizonyítani mindazt, amit hallott, hétszer egymás után megismételtette a büvészi mutatványt, majd átölelve a hold sugarait fellökte magát abban a tudatban, hogy majd ablakról ablakra száll, — de ehelyett fejjel előre bukott a földre. A hold azonban kegyes volt hozzá, mert nem zúzta agyon magát, csak a lábát és egyik kezét törte el. Ordított nemcsak fájdalmában, hanem butasága miatt is. hogy annyira bízott társa szavaiban. A földön feküdt és a halált várta. így találta meg a lovag és jól elverte. A tolvaj kegyelemért esedezett és bevallotta, hogy legjobban saját butasága bántja, mert olyan bolond volt, hogy mindent elhitt. Könyörgött a lovagnak, hogy ha már szavaival annyi bajt okozott, legalább tettleg ne bántalmazza. Pertl Etelka fordítása BIDPAI A hiszékenység ára 23
