A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-01-15 / 3. szám
A náci foglyok emlékműve ••• Szinte törvényszerű, hogy Európa valamennyi belföldi nagyvárosa valamilyen nagy folyó mellett jött létre, s ez fontos szerepet játszott történelmében. De e törvényszerűség alól is van kivétel. Ilyen Lengyelország második legnagyobb városa, a napjainkban 850 ezer főt számláló Lodz, amely az európai nagyvárosoktól sok mindenben különbözik. Ez a különbség már fejlődésének rövid történetében is megmutatkozik. A 19. század elején a mai Lódé kis falu volt, alig 50 faházzal és 200 lakossal. Lódž ipari nagyvárossá való fejlődése csak a Lengyel Királyság kikiáltása után, 1815-ben kezdődött. Oroszországgal való együttműkö-Munkásházak a Iá. szazadból LÔDŽ — szokatlan nagyváros Lódž sajátosságai közé tartozik az is, hogy nincs középkori történelmi magja, hiányoznak a régi építészeti műemlékei is, amelyek a nagyvárosok turisztikai látványosságát jelenthetnék. Ezért csupán néhány 19. századi épület számíthat a turisták érdeklődésére. Érdekes a szabadság tér, amelyről a legforgalmasabb üzletutcára a Piotrkowska ulicara jutunk, néhány emlékmű, amely a II. világháború tragikus eseményeinek állít emléket és több múzeum. Főleg a textilipar történetének múzeuma érdekes, amelyet Lódž első textilgyárainak egyikéből alakítottak át. Sok érdekesség látható itt, amelyek tód ž és környékének textilipari fejlődését dokumentálják. A látogatók legnagyobb érdeklődésére a A textilipar történetének múzeuma tódí új városnegyedei dése egész Lengyelország és Lódé város gazdaságára kedvező hatással volt, ami főleg a textilipar felvirágoztatásának lehetőségében mutatkozott. Nyugati iparosmesterek érkeztek Lódžba, akik kézügyességükkel, tapasztalatukkal és tőkéjükkel támogatták a textilipar fejlődését. Nekik köszönhetően 1865-ben Lódž vasúti összeköttetésbe került Bécs—Varsó vasútvonallal és lakosainak száma 40 ezerre nőtt. Lódž vasútvonalra való kötése az ipar további fejlődését jelentette, ami a lakosság számának robbanásszerű növekedését jelentette. Nem egész száz év alatt Lódž elmaradott, jelentéktelen falucskából, Lengyelország egyik legnagyobb, legfontosabb ipari központjává változott. Lódž hirtelen ipari fejlődése azonban a város kaotikus rendezetlenségét eredményezte. A gyárak és a települések egységes terv nélkül épültek, közvetlen szomszédságban. így szűk utcák áttekinthetetlen mozaikja jött létre, aminek jelentősége gyakran változott. A hitleri Németország terjeszkedése és a II. világháború súlyos következményekkel voltak Lódžra. A háborúban 732 ezer ember vesztette életét. Lódž fejlődésének új szakasza a II. világháború befejeződése után kezdődött. A társadalmi viszonyok változása, az ipar államosítását, a kisiparosok nagyiparba való olvasztását jelentette. Lódž a lengyel textilipar legnagyobb központja lett. A régi utcákról eltűntek a kétszintes épületek és a hosszú kerítések, amelyek az egyes gyárakat kerítették el. Lódž központjának hirtelen fejlődése a város vezetésének a mai napig sok gondot okoz. Ezek közé tartoznak a nagy textilgyárak a város központjában, az elhanyagolt csatornahálózat, a város fő utcáit szegélyező házak nem megfelelő higiéniai ellátottsága, a központot átszelő szűk utak és hasonló problémák. Nagy figyelmet szentelnek a problémák megoldásának, bár Lengyelország belgazdasági helyzete részben lelassította a hiányosságok megoldásának tempóját. régi szövőgépek és a 19. századi textilipan termékei számíthatnak, amelyek a takácsmesterek nagy kézügyességéről tanúskodnak. A mai todž elsősorban ipari központ, amelynek nagy jelentősége van a lengyel gazdaságban. Turisztikai vonzerejét ugyan nem lehet összehasonlítani Krakkóval, Varsóval vagy más történelmi városokkal, mégis a népi kormány törődésének példájaként állítható város, amely leküzdötte a lengyel gazdaság fejlődésének negatív hagyományait. PAVOL ZACHARA A szerző felvételei 17
