A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-06-24 / 26. szám
LnJ A CSEMADOK ÉLETÉBŐL Miklósi Péter együttesek felmérhetik képességeiket; a rendező szervek viszont áttekintést nyerhetnek a csoportok törekvéseiről és az egész mozgalom helyzetéről. Ehhez kapcsolódóan csak annyit szeretnék mondani: mind a versenyműsorokon látottak, mind a szakmai értékeléseken hallottak alapján nyilvánvaló, hogy amatőrmozgalmunknak ezt az országos rendezvényét — országos mércével kell mérni! GONDOK ÉS CÉLOK A naptár május második felét mutatja, s mi újra itt találkoztunk Jókai Mór szülővárosában, Komáromban. Abban a kedves városban, amely május tizenhatodika óta immár huszonötödször adott hangulatos otthont az irodalom és a drámaművészet lelkes közvetítőinek. Azoknak, akik az amatőr művészeti mozgalom egyhelyütt szerényebb, másutt hálásabb körülményei között heteken meg hónapokon át készültek szavalóink és prózamondóink, diákszinjátszóink, illetve felnőtt színjátszó együtteseink hagyományos országos szemléjére. Most viszont már csak néhány kézfogás, néhány búcsúszó van hátra, és a plakátok, a hirdetőtáblák, amelyek ünnepélyes külsőt nyújtottak fesztiválunknak, szinte egyik óráról a másikra dokumentumokká válnak. Kezdődhet hát az értékelés, a jubileumi, XXV. Jókai Napokon gyűjtött tapasztalatok összegezése. Részt venni a Jókai Napokon nemcsak rangot, hanem bizonyos fokú színvonalbeli elvárást is jelent, hiszen ez az ezüstjubileumához érkezett seregszemle — a mit, miképpen játszani kérdésében — nagy mértékben befolyásolja csoportjaink további munkáját. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy napjainkban bizony nagy fába vágja fejszéjét, aki amatőr csoportot szervez, mert a kiszemelt darab színrevitele során rengeteg, az amatőr mozgalom művészeti céljaitól idegen tényezőt kell pedagógiai és szervezői érzékkel, rátermettséggel, közösséget kovácsoló erős akarattal leküzdeni. E munka nem könnyű külső feltételei ellenére azonban a Jókai Napok színvonalát nem mérhetjük másként, csakis az imént említett országos mércével. Egyrészt fesztiválunk küldetéséből eredően illik így tennünk; másrészt pedig azért, mert az sem mindegy, vajon a közönség elé kerülő A diákszinjátszók kategóriájának Nagydiját a dunaszerdahefyi (Dunajská Streda) Fókusz együttes Karinthy műsora nyerte. — Fotó: Gyökeres György A leglényegesebb tanulság talán abban rejlik, hogy újfent bebizonyosodott: nemzetiségi művelődéspolitikánk gyakorlatában igenis, szükség van az amatőr mozgalomban munkálkodó erők rendszeres összemérésére, a megfelelőképpen előkészített és jó programmal meghirdetett fesztiválokra, ahol az produkció kielégiti-e a mai néző igényeit, vajon tartalmasán és kellő művészi szinten szórakoztatja-e a publikumot, illetve erkölcsöt és főképpen gerincet erősítő formában hat-e rá? Tudatosítanunk kell. hogy a Csallóköztől a Bodrogközig az amatőr színjátszás csak akkor igazán élő tevékenység, és csupán akkor van teljes súllyal jelen a hétköznapjainkban, ha ennek az anyanyelvet őrző, a nemzetiségi közművelődést gazdagító, a nézők és a szereplők tudatformálását csiszoló sokirányú követelményrendszernek minél teljesebben tud eleget tenni. A felnőtt színjátszó csoportok versenyeitek Nayydijat a rimaszombati (fíimavska Sobota) Anonym Színházi Csoport nyerte — pillanatkép Zalán Tibor: Azután megdöglünk... című színpadi víziójából. — Fotó: Prikler László Kitűnő színvonalon szerepelt a Csemadok szimői (Zemné) alapszervezetének színjátszó csoportja, ők Schwajda György: Mari című színjátékát adták elő. — Fotó: Lőrincz János Nézzük hát, hogy a fesztiválnyitótól eltelt hét alatt látottak alapján milyen művészi és mozgalomirányitási tapasztalatok szűrhetők le? Az idei fesztiváltükörbe pillantva erényekről és gondokról egyaránt beszélhetünk. Erény például, hogy kifejezetten gyenge produkció nem volt az idei fesztiválon, és olyan előadás is csak elvétve akadt, amelyben nem sikerült kifejezően, lényegre törő és letisztult formában szerves egésszé ötvözni az útkereső művészi törekvéseket és a különféle megjelenítő eszközöket. A darabválasztás tekintetében sem lehet számottevő kifogásunk, hiszen a csoportvezetők és rendezők bátor kézzel nyúltak a kortárs szerzők munkáihoz. Külön erénye volt az idei fesztiválnak, hogy végre önálló versenykategóriát kapott a diákszinjátszás, ennek keretében pedig az ifjúság 6
