A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-06-17 / 25. szám
-- ^ Ül Ti ifP; F, ,„J : •'iS?,, ,%f .. Ä» Ü Ä íflSŕ f I ?** ÉsHŕ -áčffo iPiliS BERZEVICZY PELDAJA N------------az anya »«4 ztnczynak volt igaza, mert nem maradhatott a vegyeslakosságú ország közös nyelve a latin. Miközben vitájukat elemezve odáig jutunk, hogy kettőjük későbbi megegyezése, a vitának barátsággal, harcos egyetértéssel való lezárása csak használt a haladás ügyének, kijutunk a falu végére. Oda, ahol egykor, 1798-ban (!) megrendezte az első tátrai lóversenyt. Ezzel mintegy bizonyította is tételének igazát: a gyengébb minőségű talajon való földművelés is képes nagy és rendkívüli teljesítményre, ha belterjes a mező gazdasági termelés. Soroljuk tovább Berzeviczy tetteit. Újra Göttingába utazott és ott, tanulmányai alapján megválasztották az egyetemi tanács tagjává, tudósi rangot kapott Később Varsóban, majd Danzigba utazott, hogy a külkereskedelem útjainak lehetőséged tanulmányozhassa. Majd 1814-ben, Bécsben. megjelentette újabb közgazdasági tanulmányát (Die Erweiterung .. i), hogy a történelmi jelentőségű bécsi kongresszusnak merészen hirü! adhassa: a nemesi-rendi konzertív felfogás csak akadálya a társami haladás eszményének. Ám szü ,kebb hazájáról, a Szepességrői és a Tátráról sem feledkezett el, mert miközben (1814—1818) fő művét, az A Tátra Lomnica; elönevét is könyvbe. L< zeviczy Gergely, hiszen a Magas-Tátrára vonatkozó legrégibb, 1209-ben keit királyi oklevél alapján ősei nyomán ö birtokolta a szepességi falvaknak több, mint a felét de á Tarpataki-völgyet meg a Lomnici-csúcsot is. Szülőházának homlokzatán ma is ott díszük márványlapra vésve az erre utaló szövegidézet és a családi címer, melynek büszke jelképe a tátrai zerge. A kor szokása szerint jogot tanult, majd a göttingeni egyetemen folytatta tanulmányait, beutazta Német- és Franciaországot, Belgiumot, Angliát. Azután 24 esztendős ifjúként fogalmazógyakamoki állást vállalt a budai helytartótanácsnál. Nem egészen egy évtizeddel később, hogy elkerülje a jakobinusokkal való kapcsolatának a felfedését, 32 évesen visszavonult kakaslomntci birtokára. Most, hogy szülőfalujának utcáit járjuk, házait nézegetjük — melyek zöme ugyan nagyobb, szebb, impozánsabb, mint az ő egykori kastélya — az jut az eszünkbe: maradhatott volna nyugton is miután visszavonult, földesúrként azért egészen jól „eltengethette" volna az életét. Ha felidézzük sorsának későbbi alakulását, főbb mozzanatait, s rádöbbe nünk: nemcsak korának, nekünk, a szociális és gazdasági élet átalakításáért küzdő késői utódoknak is példát mutatott azzal, ami tett. Visszavonult, de azonnyomban röpiratot adott ki (Der Majestätpro zess...). Megbélyegezte a po! i tikuír ’ér Az ősi Címet családjuk sírboltján Berzeviczy Gergely arcképe egykori rajz után ' sok eileni kísérelte lemosni az elítéltek emlékéről a rágalmakat. Két év múlva már saját kosi tapasztalatait is hasznositv könyvet adott ki Lőcsén (l Közgazdasági kérdésekkel foglaikc könyyet. (De commercio et industria ...) A külkereskedelem szabadsága mellett érvelt, az árutermelés fokozásának lehetőségeit méltatta. Kiszámította a jobbágytelek jövedelmeinek és terheinek értékét rámutatott a parasztság belső rétegezödésére, a jobbágykérdés felszámolásának természetes szükségére- Merész reformokat, átalakítást sürgetett. Kevesen értették meg. Eleinte még Kazinczy is szembefordult vele, mert túl merésznek tartotta Berzeviczynek azt a tételét, hogy nincs nemzeti mozgalom a jobbágyok szabadsága nélkül. A nyelvkérdésben viszont Ka-Szülöhéi-,1 Kukusbmnicon f Veiké LómhfC'tj Családi sírboltjuk Oeconomia Publico Politics című elméleti munkáját írta, a faivakban kézműipari társulásokat, kereskedelmi hálózatot. Tátralomnicon és a környékén nyaraióteiepeket szervezett. A temető kapujához érkezve látjuk, csak úgy juthatunk el egy évtizeddel ezelőtt újjáépített családi sírboltjához, ha előbb végigmegyünk a temető egyetlen, átlósan vezető föútján, ha előbb végignézzük az utóbbi két évszázad síremlékeit. Mintha a népességi tanokkal és a néprajzzal is foglalkozó Berzeviczy akarata szerint történne ez, mert íme, a síremlékek feliratai mintegy megismétlik., sokszor leírott figyelmeztetését: sose feledjük. ezen a tájon együtt élnek a szlovákok, a magyarok, a szászok. Megállunk sírboltja előtt, s emlékének ezzel a gondolattal tisztelgünk : köszönjük a társadalmi és gazdasági haladásért küzdőknek adott életpéldát. HAJDÚ ANDRÁS Hajdú Endre (4) és Valter Bistika (1) felvételei
