A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-06-17 / 25. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Miklósi Péter: VISSZAPILLANTÁS A XXV. JÓKAI NAPOKRA Bogoly János — Mihályi Molnár László: A TICCE MENTÉN Liszka József: CIPEKEDŐ ASSZONYOK Mórocz Mária : LÁTLELET AZ EMBERI GYENGESÉGRŐL Gál Sándor: FALU ÉS IPAR Vili. Lacza Tihamér: A TUNGUZ METEOR REJTÉLYE Címlapunkon Gyökeres György felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava. Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král Petemé Terjeszti a Posta Hiriapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési dij egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. OROSZ TIBOR, A Somorjai (Šamorín) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium igazgatója — Utoljára 1975-ben irtunk Önről, akkor, amikor a Kiváló Pedagógus kitüntetést kapta. Most egy újabb kitüntetés átvétele adja az apropót Mit érzett mire gondolt azokban az ünnepi pillanatokban, amikor átvette a Kiváló Munkáért állami kitüntetést? — Minden embernek, még a legszerényebbnek is jólesik, ha elismerik a munkáját, s méginkább, ha ilyen magas szinten ismerik el az érdemeit. Az ötvenedik születésnap jó ok arra. hogy megkérdezzem magamtól: tettem-e valami hasznosat? Ezért esik jól az elismerés, a kitüntetés. Az elmúlt hetekben a járási pártbizottság, a járási nemzeti bizottság. a kerületi nemzeti bizottság iskolaügyi szakosztálya illetékes tisztségviselőitől is kaptam kitüntetést, meleg kézfogást, elismerő szavakat, de ez az állami kitüntetés volt a csúcs. Ilyenkor önkéntelenül is visszapergeti az ember az elmúlt évtizedeket, amelyeket az iskolában és az osztályon kívüli tevékenységgel töltött. Megható érzés volt részt venni a várban azon az ünnepségen, amelyen jelen voltak társadalmi és politikai életünk kimagasló képviselői, akik átadták ezt az állami kitüntetést. — Milyen volt a közösség, amely útra bocsájtotta ? Megvolt-e, ha csak csirájában is, annak a valószínűsége, hogy egyszer valaki közülük állami kitüntetést kap? — Nem. Tudja hol van Petény puszta? Ugye, nem. Mert olyan isten háta mögötti, eldugott hely. Az apám hat elemit végzett egyszerű ember volt. Hét testvérem közül én vagyok a legfiatalabb. Az apám ezen a pusztán volt gazda, ami csak egy kicsit több, mintha cseléd lett volna. Az alapiskolát szlovák. illetve cseh nyelven végeztem, csak miután megnyílt a magyar iskola iratkoztam át oda. A szüleim egyszerű emberek voltak, de támogattak abban az igyekezetünkben, a szintén tanuló bátyámmal, hogy éljünk az új társadalmi rendszer nyújtotta lehetőségekkel és tanuljunk. Petényből. Katád pusztáról — mert egy ideig ott is laktunk — biciklivel mentünk Alistálig (Ftroboőovo). onnan autóbusszal Ounaszerdahelyre (Dunajská Streda) iskolába. Az biztos, hogy nem volt könnyű, de megment. Hogy a pedagógusi pályára kerültem, az a dunaszerdahelyi tizenegy éves iskolában dőlt el, ahol olyan kiváló pedagógusok tanítottak, mint Ozorai Feri bácsi, Hasák Vilmos. Simich Erzsébet, Marczell Béla. Varga Lajos... — A magatartásukkal váltak követendő példaképpé ? — Főleg Marczell Béla, az osztályfőnököm. Voltak persze más elképzeléseim is, ÉLETUTAK állatorvos is akartam lenni egy időben, de nem lettem. Abban az időben is sokan jelentkeztünk pedagógusnak, nincs ez ma sem másként, de sikeresen felvételiztem. A szerdahelyi évek meghatározóak voltak, belekerültem az ifjúsági mozgalomba, az iskolában az ifjúsági szervezet elnöke voltam, tagja lettem az ifjúsági szervezet járási bizottságának. Politikai hovatartozásom ott szilárdult meg. Azóta is azt az utat járom, számomra ez a természetes, az egyértelmű. Életem következő nagy állomása a főiskolai évek... — Hol? — Bratislavában a Pedagógiai Főiskolán kezdtem és a Filozófiai Karon magyar—szlovák szakon végeztem. Itt a tanárok: Sas Andor, Majer Imre, Tóth Feri bácsi s a szlovák szakon Béder és Stole voltak példamutató nevelőim. Kis közösségünkből Tözsér Árpád, Cselényi László. Kulcsár Tibor, Révész Bertalan, Hőgye Pista, Mórocz Károly mind-mind sikeres befutó, mindegyik felmutatott valamit... — Ezután következett Somorja, a pályakezdés évei? — Nem, még előbb leszolgáltam a két év kötelező katonai szolgálatot, amelyből végül is huszonhat hónap lett, a külpolitikai helyzet — Kuba, Berlin — miatt. A Šumavában szolgáltam. így. húsz év távlatából már csak szép emlék. Rosszra nem is emlékezem. Természetesnek vettük, hogy szolgálat végeztével csak úgy átfutunk a húsz kilométerre levő első községbe, hogy megigyunk egy sört. — Testileg-lelkileg edzettebben tért haza . . . — 1962 október elsején kezdtem pedagógusi pályafutásomat. Szerencsés emmber vagyok, mert itt kezdtem, itt jártam végig a szamárlétrát, ahol ma is vagyok. 1965-ig az alapiskolában is tanítottam, osztályfőnök is voltam. Az osztályfőnökségtől a szakszervezeti bizalmiságon és a pártalapszervezeti elnökségen át szereztem egyre több tapasztalatot. Szerencsés vagyok azért is. mert Somorján olyan közösségbe kerültem, amelyik meghatározta most már a további pedagógusi pályafutásomat. Egy nagyszerű, fiatal emberekből álló tantestület fogadott Somorján: Kindemay Ede, Koday Lajos, Dudás Kálmán, Szamos László, Párkány Antal s a máig itt tanító Galambos László. Székely István, Skriba Pál, Görcs Lajos... Fiatalok voltunk. Akkor mindenre jutott időnk. Elsősorban természetesen a tanításra, de a társadalmi munka kezdettől fogva nagy szerepet kapott az életemben. Ahogy Somorjára kerültem, mindjárt tagja lettem a Csemadok-alapszervezet vezetőségének, 1967-től a városi nemzeti bizottság képviselője voltam, 1965-től huszonkét éven keresztül az iskolai pártalapszervezet elnöke voltam, voltam a városi pártbizottság tagja, hosszabb ideig a járási pártbizottság plénumának tagja, 1971 -töl a járási pártbizottság ideológiai bizottságának vagyok a tagja, az elmúlt évtől pedig a Nemzeti Front városi bizottságának elnöke vagyok. — Ha ezt mind összeszámolom, az rengeteg társadalmi munkát jelent. Jut idő a családra, a kikapcsolódásra, szórakozásra is ? — Természetesen jut. A feleségem szintén pedagógus, megértő társam. Két fiam élsportoló, ha versenyeznek, őket is megnézem. Nem szeretem a tétlenséget, mindig kell valamit csinálni! — Akkor most beszéljünk a Csemadokalapszervezet munkájáról. — A hatvanas évek csendesebbek voltak. Nem azt mondom, hogy nem volt kulturális élet Somorján. de bőviteni lehetett. És itt éltek s élnek olyan emberek, akik ha lépni kell, mernek is lépni. A hatvanas évek végétől sikerült fellendíteni a város kulturális életét. Újjászerveztük az énekkart — máig sikeres. Volt irodalmi színpadunk, gimnáziumi igazgató létemre sem szégyelltem kiállni a dobogóra és szavalni. Presinszky Lajos, Szilvássy József is ott állt mellettem. Abban az időben több jó szavaló is volt a gimnáziumban, mi kimaradtunk, de az irodalmi színpad tovább élt, még a Jókai Napokra is eljutottak. További mérföldkő a Honismereti Ház létrehozása, a Csalié megalakulása. Mindez nem az én személyes érdemem, hanem a vezetőségé, amelynek én is tagja voltam. Akkor indítottuk az azóta évente megrendezett szüreti ünnepséget, a klubot ... — Térjünk vissza a pedagógusi munkához, a vezetői feladatokhoz. Milyen az Ön vezetői stílusa? — Nem szeretek kiabálni, hangoskodni, sem feleslegesen vitázni, de a feladatok teljesítését megkövetelem. S a tantestületünk tagjai éppen így viszonyulnak a munkához. Előnyös helyzetben vagyunk. Szép. új az épület, itt már lehet dolgozni, ide már csak sok jóképességü gyerek kell. Van is. Tán a főváros közelsége adja azt az előnyt, hogy a pedagógusi kar is kitűnő. Ebben a gimnáziumban mindig is csak teljes képesítésű tanárok tanítottak. Tantestületünknek több mint a fele férfi, igy kevésbé okoz gondot, ha valamelyik tanárnő a gyermeke betegsége miattt kénytelen otthon maradni. Diákjaink kitűnő eredményeket érnek el elsősorban a természettudományi tantárgyakban meghirdetett versenyeken. Tavaly a kémiai, ez idén a matematikai országos versenyen volt egyegy diákunk sikeres megoldó. Az utóbbi időben az anyanyelvi és az idegen nyelvi versenyeken is sikerrel szerepelnek diákjaink. — Milyen eséllyel indul az életbe az, aki itt érettségizik ? — Az idei érettségizők közül nyolcvanan jelentkeztek főiskolai, illetve egyetemi továbbtanulásra. Sajnos, sokan éppen pedagógusnak, pedig ott a legnagyobb a zsúfoltság. A jelentkezők fele műszaki pályát választott, nekik nagyobb az esélyük a sikeres felvételire. — S mi lesz azokkal a diákokkal, akiket nem vesznek fél. vagy akik nem is szándékoznak továbbtanulni? Hol helyezkedhetnek el? Mihez értenek? — Elsősorban a számítástechnikához s ennek jövője van. A bratislavai nagy üzemek idejárnak toborozni, végzős diákjainkkal azonnal munkaszerződést kötnek, tudják, hogy itt olyan felkészítést kaptak, hogy akár programátorként, akár némi üzemi továbbképzés után szakemberként is megállják a helyüket. Szerintem a vállalati vezetők már rájöttek arra, hogy a gimnáziumban végzett gyerekek valamivel többet tudnak, tán éppen azért, mert nem szűkített a szakosításuk. Mit tanácsol az iskolaigazgató, mivel töltsék a diákok a szünidőt? — Pihenjenek, játsszanak és főleg olvassanak nagyon sokat! — Hogyan éli meg a ballagás, a búcsú pillanatait? — Bizony előfordul, hogy elérzékenyülök, de leplezem. Egy-egy osztály, egy-egy diák különösen a szivemhez nő a négy év alatt, de ez a búcsú valami újnak a kezdetét is jelenti. S ez az új mindig reményteljes! FISTER MAGDA
