A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-06-10 / 24. szám
Ma is vitatkoznak a szakemberek azon, honnan kerültek az ókori Rómába a pompás nemesopálok. Sokan úgy vélik, hogy Indiából, némelyek szerint azonban nem kizárt, hogy már akkor is ismerték azt a lelőhelyet, amely a legszebb nemesopálokat szolgáltatta. Ez a hely pedig a mai Szlovákiában, a Prešov közelében fekvő Červenica (egykori nevén: Vörösvágás) és környéke volt. Ezt az utóbbi feltevést nehéz bizonyítani, tény viszont, hogy a nemesopál nagy becsben állt Rómában. Plinius feljegyezte, hogy Nonius szenátor inkább a száműzetést vállalta, semhogy megváljék gyönyörű nemesopáljától, amelyre Marcus Antonius triumvir (Kleopátra szeretője) vetett szemet. A vörösvágási nemesopál az elmúlt évszázadokban emelkedett világhírre, s különösen a XVIII. és a XIX. században bányászták intenzíven. Andezites-trachitos kőzetben található tíz-húsz centiméter vastagságú opálerek formájában, amelyben a tejopál az uralkodó, s ebbe ágyazódva helyezkedik el a nemesopál. Európában kizárólag Vörösvágás és Oubnik térségében bányásztak nemesopált, az 1800-as évek második felében aztán Ausztráliában és Mexikóban is rábukkantak nagyobb lelőhelyekre. Az ausztráliai nemesopált állítólag egy kenguruvadász fedezte fel. A halálos sebet kapott kenguru fájdalmában a földet kaparta a lábával, s ekkor hirtelen elővillant a ragyogó kékben és zöldben pompázó nemesopál. Az ausztráliai nemesopálbányákból származó drágakövek elárasztották a világpiacot, annak ellenére, hogy a vörösvágási nemesopál minőségét nem érték el. Színjátékuk nem olyan változatos mint a vörösvágási nemesopálé, előnyük viszont, hogy még ma is korlátlan mennyiségben állnak rendelkezésre, míg a vörösvágási-dubniki nemesopálbánya gyakorlatilag kimerült. sokáig nem tudták helyesen magyarázni, úgy vélték, hogy az ásvány felületén található mikroszkopikus repedések és buborékok törik meg úgy a fényt, hogy az különböző színekre bomlik. Az tény, hogy a nemes-A legnevezetesebb nemesopált a Dubnik közelében folydogáló pata-S S B M m S O P jU . Az opál a szilícium-dioxid amorf, természetesen legfőképpen a nemes- opál színjátéka fizikai jelenség; az minden esetben több-kevesebb vizet {üvegopál, girasol. kasolong, nemes- ásvány alapszíne fehér, esetleg sáris tartalmazó módosulata. Azt is opál stb. Ezek közül a tűzopál és gás (a vasionoktól), de ismeretes femondhatnánk, hogy megszilárdult opál számít drágakőnek, a többi in- kete alapszínű nemesopál is. A jellegkovasavgél, amelynek vegyi képletét kább csak ásványtani szempontból zetes színjáték (elsősorban a zöld, a így írhatjuk le: Si02. x H20. A víztar- érdekes. kék és a piros szín az uralkodó) azontalom általában 6—10 % között mo- A nemesopált már az ókoriak is ban a legújabb elektronmikroszkózog, de olykor elérheti a 20—22 %-ot ismerték és csodálták, bár a leíráso- pos vizsgálatok szerint a nemesopális. Az opál keménysége a kvarcénál kát olvasgatva egyik-másik szerző ban található másodlagos mikrokriskisebb (5,5—6,5), sűrűsége 2—2,3 opál néven jelölt olyan köveket is, tályos, szabályos geometriai felépítég/cm3. Az ásvány neve az óindiai amelyek valószínűleg nem opálok le- sü, háromdimenziós rácsszerkezetre upala (= kő, drágakő) szóból ered, hettek. A nemesopált azonban sem- vezethető vissza; a morfológiai egyezi az ókori görögök opalioszra mó- miféle más drágakővel nem lehetett ségek mérete kb. akkora, mint a fény dositották, s ez a forma terjedt el a összetéveszteni, hiszen az a különle- hullámhossza, ezért a rács síkjai a világ számos nyelvében. Az opálnak ges színjáték, amelyet opalizálásnak fehér fényt összetevőire bontják, s különböző változatai ismeretesek: is neveznek, csakis a nemes- az így létrejött fényelhajlás (optikai tejopál, viaszopál, tűzopál, hialit opál sajátsága. Ezt a jelenséget diffrakció) felelős az opalizálásért. kocska medrében találták 1775 táján. Lapos ékre emlékeztet, méretei: 12,5 X 5,7 X 1,1 cm. A Bácsi Természettudományi Múzeumban őrzik; eredetileg Mária Teréziáé volt, aki egy ékszerésztől kapta ajándékba. A nemesopál kényes jószág: már enyhe ütéstől is megrepedhet, hőhatásra könnyen vizet veszít, s ha szakszerűtlenül csiszolják elveszítheti színjátékát is. Többnyire domború alakúra csiszolják, a foglalatba vagy a szekrénykébe olykor tarta selyemanyagot vagy pávatollat is helyeznek, hogy fokozzák az opalizálást. Csak természetes, hogy a nemesopált hamisítják is, a más drágakövekkel történő kombinálást azonban nem tekinthetjük hamisításnak. Felvételünkön a nemesopál a tejopálba ágyazódva látható. LACZA TIHAMÉR Fotó: Josef Hlaváček
